Amerikába (USA) mért nem voltak Fasiszták meg kommunisták?

mert ott az alakulása óta demokrácia van, és erre mindig is ügyeltek. amúgy voltak, csak nem hatalmon. fasizmus meg csak olaszoknál volt, ha a NS-re gondolsz akkor van ma is pl

[link]

A hidegháború ideje (1946-1989) [szerkesztés]A témához kapcsolódó forrásszövegek a Wikiforrásban:

{{{2}}}Winston Churchill 1946 március 5.-én elmondott Fultoni beszéde "Sinews of Peace" address[7] a vasfüggöny fogalmával együtt az antikommunizmus újabb megerősödését hozta elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban és az angolszász országokban! Nyugat-Európa országaiban (Franciaország, Olaszország) ekkor nagyon erős kommunista pártok léteztek, ezért itt az antikommunizmus nyílt fellépése korlátok közzé volt szorítva.

Amerikában A Rrepublikánus Párt az antikommunizmust mint első számú politikai fegyvert használta fel a Demokrata párt és a liberálisok ellen összemosva azokat a kommunistákkal.[8] 1950-ben McCarthy szenátor által vezettet szenátusi bizottságban indult meg a kommunisták boszorkányüldözése. A deklarált cél a szövetségi kormány soraiban feltételezett kommunista és szovjet ügynökök „leleplezése” volt. Kommunista ügynököket kerestek a külügyminisztériumban, a Fehér Házban, a katonaságnál a tudományos életben.

1953-ban Sztálin halálát követően, Nyikita Szergejevics Hruscsov megváltoztatta az SZKP programát, és törölte a Világforradalmat, mint elérendő célt belőle. Ez a NATO szövetségesek között az antikommunizmus hevességét is csökkentette. Bár az 1960-as évek végéig különböző válságok (U2, Szuezi válság, Magyar forradalom, Kubai rakétaválság stb.) újra és újra fellobbantották azt.

1960-as évek végétől megváltozott a Nyugat antikommunizmusa. Egyrészt elfogadták a Hruscsov által szorgalmazott Békés együttélés elvét. Más részt az agresszív antikommunista propagandát felváltotta a fellazítás politikája. Ez az együttműködési készség a visszafogott antikommunista kritikával meghozta az eredményét és 1989-ben összeomlott a keleti kommunista blokk.

Napjainkban [szerkesztés]Napjainkban a szélsőségesen baloldali eszméket képviselő pártok visszaszorulásával, illetve a baloldali parlamenti pártok Európa-szerte megfigyelhető „totális kapitalizálódásával” az antikommunizmus Európában sokat vesztett aktualitásából. Azonban a világban még sok helyen találkozhatunk totalitárius kommunista rezsimekkel, amelyek mind a mai napig sorozatosan megsértik az emberek alapvető szabadságjogait. Elsődlegesen történelemtudományi szempontból lenne szükséges a kommunista múlt eseményeivel történő szembenézésre, annak objektív feldolgozására. Latin-Amerikában pedig erősödő szélsőbaloldali tendenciák figyelhetőek meg.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2006. január 25. ülésén elfogadott 1481. számú határozatában [9] határozottan elítélte az emberi jogoknak a totalitárius kommunista rezsimek által elkövetett tömeges megsértését, együttérzését, megértését és elismerését kifejezve az áldozatok iránt. Egyúttal felszólította tagállamainak valamennyi olyan kommunista és posztkommunista pártját, amely ezt még nem tette meg, hogy értékeljék újra a kommunizmus történelmét és saját múltjukat, világosan határolják el magukat a totalitárius kommunista rezsimek által elkövetett bűnöktől és félreérthetetlenül ítéljék el azokat. A Közgyűlés e határozatot annak 14. pontja szerint azzal a meggyőződéssel hozta, hogy a nemzetközi közösség e világos álláspontja a további megbékéléshez vezető utat építi.

Bocs, lemaradt a forrás:

[link]

A fasizmus nem tudott teret nyerni, mert alapvetően más a világnézeti, társadalm berendezkedés a kezdetektől fogva. Nem volt a tekintélyelvű, egyközpontú vezetésnek hagyománya.

Kommusták, helyesebben szocialisták voltak, de a hidegháborús pánikban gondosan levadászta őket a CIA.

A fasizmus vagy fasiszta kifejezés többféle értelemben használatos:

Az olasz fasizmus (olaszul: Fascismo) egy tekintélyelvű politikai ideológia, amely az Olasz Királyságban 1922-től 1943-ig, illetve a salòi Olasz Szociális Köztársaságban jutott uralomra Benito Mussolini vezetése alatt;

A fasizmus a baloldali politikában gyűjtőneve lett a 20. századi jobboldali tekintélyelvű ideológiáknak, tehát fasiszta lett ebben a szóhasználatban nemcsak az eredeti olasz fasiszta, de a hitleri német nemzetiszocializmus , a spanyol falangista, a magyar hungarizmus (nyilasok), a szlovák Jozef Tiso által létrehozott tisoizmus és a román legionarizmus (Garda de Fier) híve is például;

A Szovjetunió által megszállt országokban, ahol meghonosították a kommunista diktatúrát, fasisztának (vagy reakciósnak) neveztek gyakorlatilag mindenkit, aki szembehelyezkedett a pártállami rendszerrel;

Az ún. náci kártya egyik megvalósulási formája: eredeti politikai jelentésétől függetlenül ma is gyakran használják szitokszóként;

Alain Besançon francia történész szerint a fasizmusnak, ezzel együtt a nácizmusnak a mondanivalója teljesen azonos a kommunizmuséval, tulajdonképpeni különbség nincs köztük. Történelmi példája ennek, amikor Adolf Hitler az Ernst Thälmann vezette Németország Kommunista Pártja nevű frakciót megsemmisítette, a Kommunista Párt több tagja belépett az NSDAP-be, de más párttagok a náciktól függetlenül illegálisan is működtek.

A fasizmus - Emilio Gentile a fasizmus olasz kutatója [1] véli így - a totális diktatúra és a a korporatív gazdasági-társadalmi berendezkedés együttese (mindkettő a totális rendszerek jellemzője, bár a korporativizmus modern, nem autokratikus-állami formája gyakorlat Németországban). Roger Griffin oxfordi fasizmus-kutató viszont nélkülözi a fasizmusra adott definíciójában a korporativizmust.

Magyarország 1945-ös, a fasizmus alóli szovjet felszabadítását követően, a kommunista államhatalom által megszervezett karhatalmi csoport, az ÁVO, későbbi nevén az ÁVH ügynökei és rendőrei között igen sok egykori nyilast is beszerveztek.

[link]