Az EU miért nem vizsgálja felül a Magyarország által lehívott majd felhasznált támogatásokat?

Zavarja.

Független, okos összeválogatott emberek bírálnak felül minden EU-s projekt javaslatot. Viták vannak és érvelések.

Azzal viszont nem tudnak mit tenni, hogy mifelénk a nagy magyar pusztában mindenféle közterheket elcsalván drágább egy kilométer mezei vasút megépítése, mint a franciáknál egy kilométer TGV gyorsvasúté.

Ez a mi belügyünk, magyar választóké.

Ezt a rendszert mi csináljuk ilyenné, és mi hagyjuk, hogy így legyen.

Látod, ezért is akarna kiszállni a Jobbik az Unióból.

Ők annak idején - tudva, hogy egyes területek és egyes országok maguktól nem tudnak felfejlődni, ha nem támogatják őket külön - elhatározták, hogy jelentős pénzeket fordítanak erre. Kidolgoztak egy módszertant, az működik ma is. Ennek alapvető elve a szuverenitás.

Vagyis te jelentkezhetsz pénzért, ha már teljesítettél bizonyos feltételeket. Megmondjuk mi módon kérheted, beterjeszted, ha jó, megkapod. előírjuk, mire használhatod és hogyan. A késztermék meglétét (pl. autópálya) könnyű ellenőrizni, odamegyünk, látjuk. Az elszámolását nehezebb. Elkérjük a papírokat. Ha kiderítjük - mert értünk hozzá -hogy hamisak, mit tehetünk? Újra kérjük. Esetleg szélsőséges esetben fenyegetünk. Még szélsőségesebb esetben nem adunk több pénzt (vagy csak olyanra, amiben nehezebb csalni). De ez a fránya szuverenitás nem enged beleavatkozni. Mi fontosnak tartjuk, hogy nagyon megindokoljuk, ha mégis szükséges (mert mi is piacról élünk). HA Magyarország csal, hazudik, nem ad megfelelő dokumentumokat, csak kérhetjük, na jó, fenyegethetünk szóban. De mi nem csalhatunk, hazudhatunk, főleg nem kényszeríthetünk ilyen alpári eszközökkel. Ha megtennénk, abban a pillanatban értelmetlen lenne az Unió. A demokrácia legnagyobb ellensége nem a diktatúra (ott mindenki számára érthető a beavatkozás), hanem a csalás, hazugság, félrevezetés, szó meg nem tartása. A demokráciának erre korlátozott hatékonyságú (lassú) eszközei vannak, nem úgy mint a diktatúrának. Mi úgy döntöttünk, maradunk a demokráciánál, bármi áron.

Hát valahogy így. És ebbe az is belefér, hogy vannak olyan vetetőink, akik - otthonról hozván - bizony néha hazudnak, csalnak is, és nem mindig tartják be a szavukat. De azok ők, és nem maga a szervezet. Mert az Unió nem csal, csak a tagjai. Ez az alapvető különbség. Aki ezt nem érti, mindössze azt nem tudja, minek az Unió. Vagy tudja, de jobban szereti a csalást.

jajj hagyjad már ezt az ostoba jobber EU-ellenes dumát, ezzel csak azt bizonyítod, fogalmad nincsen arról, mi az ami naggyá emel egy gazdaságot, avagy mi az, amitől egy nemzet a béka segge alatt marad.

Olvass és tanulj, mielőtt előszeded a jobber fejtágítón osztott butaságokat.

Ugye ott kezdődik, hogy nem feltétlen jó, ha egyes szám harmadik személyben beszélünk az "EU"-ról. Ez egy bonyolult államközi szervezet, ezernyi különböző nyúlvánnyal és alszervel, amelyeknek teljesen eltérőek lehetnek a céljaik és érdekeik.

Ha ilyen esetben a végrehajtó ágakra gondolsz, amelyek a gazdálkodásért felelősek, nekik nincs különösebb ehhez fűződő érdekük és joguk se, hogy az országok pályázati rendszerével foglalkozzanak. Az előre a joganyag és egyezmények alapján le van fektetve, hogy egy ország mennyit kaphat. Ez a pénz viszont az országok befizetéseiből van, szóval gyakorlatilag azt kapják vissza, amit beraknak. A kohéziós alapokkal meg egyéb szabályokkal vannak akik kicsit többet kapnak (mint amit befizetnek), cserébe viszont az az egyezség, hogy ezért meg más területen adnak valamit (piacot, munkaerőt és egyéb területen alkalmazkodnak a közös követelményekhez). Azon felül, hogy hogy költik el a pénzt, nem igazán szempont. Ez az adott ország felelőssége lenne. Ha rosszul gazdálkodik vele, magának árt igazán, nem a "közös ügynek".