A holokauszttal nem illik viccelődni?

Az iskolában a II. világháborúban elhunytakra emlékeznek. A tanító néni kérdezi az osztályt:

- Kinek a hozzátartozója halt meg akkor?

Pistike megszólal:

- Nekem a nagyapám Berlin mellett halt meg egy kisebb koncentrációs táborban.

Tanárnő:

- Jaj nagyon sajnálom, gyerekek álljatok fel 2 perces néma szünet.

Letelik a gyászszünet, akkor megszólal Józsika:

- Tanárnő nekem is a nagyapám halt meg, de nekem Auschwitzban.

Tanárnő:

- Jaj őszinte részvétem, gyerekek 5 perces gyásszünet!

Letelik a gyásszünet, megkérdezi a tanárnő:

- Józsika, megtudhatnám, hogy hogyan halt meg a nagyapád?

- Persze: Jól berúgott és véletlenül leesett az őrtoronyból.

Mindenből lehet viccet csinálni, és írták is hogy vannak ilyen viccek.

Más kérdés hogy hol, mikor, kinek sütöd el; meg megint más ha a poénkodás mellett nem látod át a dolgok súlyát.

Én pl nem szoktam ezzel viccelődni, de nem nácizom le vagy tarom feltétlenül érzéketlennek azt aki el tud sütni egy ilyen viccet.