Miért számít a közgondolkodásban a kommunizmus sokkal kevésbé kártékonynak, mint a nemzetiszocializmus?

"Több százmillió ember élt meg békésen a kommunizmusban évtizedeken át."

Kb. 100 millió élből belehalt. Számtalan háborút indítottak kommunista országok a történelem során.

"Nincs példa arra, hogy egy nemzetiszocialista rezsim hosszútávon képes lett volna a békés élet lehetőségét nyújtani bárkinek is."

Erre mondta valaki, nem jut eszembe ki:

A nácizmus azt ígérte, kiírt egy csomó embert - és kiirtott egy csomó embert.

A kommunizmus egyenlőséget ígért - és kiirtott egy csomó embert.

Én teszem hozzá: Hitler legalább nem nevezte magát a zsidók védelmezőjének és barátjának.

#1

Több százmillió élt békésen a kommunizmusban. Aha kényszerből.

És mennyi halt meg a kommunizmus miatt? Azt is tudod?

Hibás a magközelítés. Nincs "általában" kártékony. Van konkrét dologhoz viszonyítva, tehát valamivel összehasonlítva. Ezért teljesen mindegy, erről ki mit ír, az csak egy vélemény, aminek nem lehet semmi alapja.

Most össze akarod hasonlítani, hogy melyik rendszer hány embert ölt meg? Vagy hogy melyik kegyetlenebbül? Vagy hogy melyik mennyi ideig tette? De számít ám az is, mi volt a célja. Nem mindegy az sem, kinevezek-e valakiket ellenségnek és ezért ölöm halomra, vagy ellenségnek vélem, magamra veszélyesnek tartom, és inkább én ölöm meg.

Egyébként a közgondolkodásban nem számít ilyennek. Attól függ, melyik közgondolkodás. Német? Orosz? Magyar?

Azon azért elgondolkodnék, hogy vajon hosszú távon, nagyobb tömegek számára mi előnyösebb, a célként kitűzött egyeduralom, vagy a tévesen elképzelt jólét, amit ráadásul kiválóan lehet felhasználni perverz elképzelések megvalósítására.

Viszont mindezeken túl: semmi értelme azon vitatkozni, hogy az emberiség számára hátrányos eszmék, pláne, bizonyos embertömegek számára mocskos és elfogadhatatlan tettek közül melyik rosszabb. Rossz és elítélendő, ennyi.

Mert csak 2006 után indult be gőzerővel az polgári-értelmiségi agymosás. Ráadásul még mindig élnek olyan emberkék, akik nem feltétlenül úgy élték meg azokat az időket, ahogyan azt ma az állami emlékezetpolitika láttatni rendeli.

Tehát legyél türelemmel! A véleményformáló értelmiség teljes gőzzel dolgozik rajta, hogy idővel teljesüljön a kívánságod.

#2, #3

Ezeket én is tudom, és nem mondtam semmi olyasmit, ami ezeknek ellentmondott volna, vagy arra utalt volna, hogy nem tudom. Szóval semmi szükség a "kijavításomra" olyan dolgokból, amiket mindenki tud, így én is. Csak én, veletek ellentétben, a kérdésre válaszoltam. És a kérdés az volt, hogy miért elfogadottabb a kommunizmus. És azért, mert egész generációk nőttek fel benne. Nem volt kérdés, hogy hány ember halt meg a kommunizmus miatt, vagy hogy mi a véleményünk a kommunizmusról.

#7, megszokhattad, hogy sokféle ember, sokféle szempont, sokféle válasz van. Azt is megszokhattad, hogy itt minél nagyobb a hozzá nem értés, annál nagyobb a mások kioktatása. Ez egy ilyen ország. És egy ennyire bonyolult kérdésre nincs válasz.

Eszem ágában sincs kétségbe vonni igazságodat (sőt, sok szempontból egyetértek). De látni kell, nincs egy ok. Sok ok van. Okok közé tartoznak azok is, amiket mások mondtak. Sőt, okok közé tartozik az itteni mai önkényuralmi agymosás, okok közé, hogy ki melyiket miként élte meg és adta tovább.

Kérdező! A "közgondolkodás" egy átlag. És nálunk elképesztően heterogén. Ráadásul a közgondolkodás egy érzet, és korántsem biztos, hogy tényleg a "közé". Gyakori, hogy egy erőszakos és nagyhangú kisebbségé. Nézd meg a Terror Háza igazgatóját (nevet nem mondok, mert érdektelen), miként tud orbitális butaságokat úgy mesterkélt nyugalomban előadni, hogy közben süt belőle a rosszindulat és elfogultság.

A te környezeted az sugallja, amit kérdésként feltettél. Ma erre sok válasz van, bizonyos igazsága az ittenieknek is van, de valódit akkor kaphatsz, ha a "köz" (legalábbis nagyobbik része) képes visszafogottan mérlegelni, összehasonlítani, elfogadni előnyöket, objektív módon hibának tartani hátrányokat, és mindezekből képes egyenleget vonni. Ma ilyen helyzet nincs, ezért ma véleményeket kaphatsz, válaszokat (amelyek minden lényegest tartalmaznak) nem.

Miért mert talán tényleg igaz az állítás.

A nácizmus az első napjától az utolsóig egy tömeggyilkos diktatúra volt. Már az elő hetekben felállították a Kz lágereket. Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy kommunizmus volt a 80-as évek Közép-Kelet Európájában, akkor az az időszak mondjuk nem összehasonlítható a sztálini 30-as évekkel.

Összefoglalva: a "kommunizmusnak voltak békésebb, normális periodusai, míg a nácizmus az elejétől a végéig egy tömeggyilkos eszme volt.

Attól függ, hogy hol. Magyarországon egyértelműen ennek a fordítottja áll fenn, ami 32 év jobboldali agymosás után ez nem meglepő.

A "nemzetiszocializmus" szót kerüljük, annyi közük volt a szocializmushoz, mint Észak-Koreának a demokráciához (a nevükben elvileg nekik is benne van, hogy "demokratikus").

Hogy a világon nagy általánosságban a nácizmust tartják a legkártékonyabbnak, annak világos oka van: a nácik ámokfutásuk legelső napjától embertelenek voltak, míg a kommunisták bevezették a mindenki számára elérhető, non-profit egészségügyi rendszert, a végre tömegek számára elérhető továbbtanulási lehetőségeket - azelőtt egy munkás- vagy parasztcsalád gyermeke számára elképzelhetetlen volt, hogy továbbtanulhasson, egyetemre mehessen -, csináltak általános nyugdíjrendszert, tehát időtálló, jól működő, tömegek jólétét biztosító, előremutató programokat. Sőt, a Szovjetunió kezdetekben Nyugaton is egy bezzegország volt, az 1919-es nyugati forrongások idején, Ausztriában is bezzegországnak számított, hogy bezzeg a Szovjetunióban már kimondták a nők egyenlőségét, a gyermekmunkát betiltották, nyolc órás munkaidő stb-stb. A kommunizmusnak tehát vannak/voltak előremutató elképzelései, míg a nácizmus eleve egy tömeggyilkos diktatúra.

A 2-3. válaszolónak: az éremnek csupán az egyik oldalára korlátozzátok a tudatotokat. Rengetegen meghaltak, igen. Nagyon sok ember számára viszont a kommunizmus által lehetővé tett társadalmi mobilitás jelentette a kitörést a nyomorból. Kommunizmus mindenhol mélyszegény országokban jött létre, amelyeket addig egy szűk arisztokrata-réteg uralt, és ahol a tömegek számára elképzelhetetlen volt, hogy továbbtanulhassanak, és kitörhessenek a nyomorból. Ezt tömegek számára a kommunizmus tette lehetővé. Persze sok ilyen országban mára a jobboldali narratíva az egyeduralkodó, a fent említett tényekkel azért a világ nagy részén tisztában vannak az emberek, ez a válasz a kérdésre.