Revizionisták, akik vissza akarják kapni minden elvesztett magyar területet, nem gondolják, hogy a tervük nevetséges?

Komolyan kérdezned kell?

Ha nevetségesnek gondolnák, akkor nem hangoztatnák.

De logikai bukfenc is van a kérdésedben. Ha "egy csapásra visszakapjuk nagy magyarországot2 akkor miért akarnának benyomulni Erdélybe a románok?"

Már nem létezik a Szovjetúnió, hogy csak úgy rendelkezhessen arról melyik területet melyik gyarmati országához csatolja, az EU-nak meg nincs hozzá ereje. Csak akkor lehetne visszakapni területeket - ha adnák. Ha pedig a románok ideadnák, akkor miért vonulnának utána oda be katonákkal? Hiszen most ők vannak ott katonákkal, ehhez előbb ki kellene onnan jönniük.

Nem gondolom.

"Képzeljük el, hogy nem szólnak bele a nagyhatalmak, mégis hogy védenénk meg amit visszakaptunk?"

Haza szerető és áldozatkész bátor emberekkel.

"De menjünk tovább. Mondjuk nem támadnának meg minket, hogyan lehetne fenntartani kényszer nélkül egyegészséges Nagy Magyarországot, aminek kb. 80%-a nem is magyar? Mi lenne a hivatali rendszerreel, oktatással, stb?"

1836-ig Magyarország hivatalos nyelve a latin volt a közügyekben stb, mégsem lázad ez ellen senki: sem magyar, sem román vagy oláh, tót vagy rác mégis Hungáriának hívták a területet évszázadokon keresztül és amikor a török uralom után nagyon kevés volt a magyar akkor is egyben maradt.

[link]

Jelenleg "A magyar nyelv beszélőinek száma a Kárpát-medence területén kb. 14,5 millió (nagyjából 60%)".

Ebben persze benne vannak a kétnyelvűek.

Az asszimiláció nyilván fordított lenne.

Jelen körülmények közt valóban nem lesz revízió, de pár évtized alatt nagyot tud változni a világ.

Taki rájöttem mit takar a nevedben a zsébetű.

Hahaha...

"Te nem lehetsz ilyen, mert simán öngyilkosságba küldenéd őket... Ha meg mégis ilyen vagy, akkor saját magaddal együtt mennétek a halálba."

A halál elkerülhetetlen, ha olyan emberek nyomdokán menetelhetek a felé mint Vörösmarty Mihály, akkor nekem már megéri. Ajánlom figyelmedbe a Szózat című versének tartalmát, üzenetét, erkölcsi és életviteli-életvezetési mondanivalóját.

"Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenûl

Légy híve, oh magyar;

Bölcsõd az s majdan sírod is,

mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivûl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet

Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hõs

Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák

Véres zászlóidat

S elhulltanak legjobbjaink

A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

„Egy ezredévi szenvedés

Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hû kebel

Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erõ

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

Még jõni kell, még jõni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

Vagy jõni fog, ha jõni kell,

A nagyszerû halál,

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sûlyed el,

Népek veszik körûl,

S az ember millióinak

Szemében gyászköny ûl.

Légy híve rendületlenûl

Hazádnak, oh magyar;

Ez éltetõd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivûl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell."