Miért van ennyi zsidó származású ember a sakkvilágbajnokok közt? Magasabb az IQ-juk?

1. mert esetleg a borsodi proligyerek értelmiségi tevékenysége elfogy a következő rendes kaja beszerzésére fordított gondolkodásra.

Amíg valaki sakkozik meg gyakorol, és ül, valaki másnak el kell látnia, és az se mindegy, hogy milyen kaját eszik. Nyugalom és csend is kell hozzá és gondtalanság.

Az átlagosnál biztos magasabb az iq-juk is.

Attól, mert valaki jó sakkban még egyáltalán nem a magasabb IQ jele.

A sakk nem szól másról, csak magold be az összes lehetséges lépést és kész. Nem hiába szokták elemezni a profik annyira mások játékait.

Amikor volt az első ember vs számítógép sakk játszma is úgy kapott ki az adott ember, hogy a számítógép tök random lépett egyet, a férfi meg nem tudta egyik nagyobb lépéshez se kötni azt a hiba miatti rögtönzött lépést. Utána is hiába lett már temérdek lehetősége legyőzni a gépet, továbbra is csak azt próbálta kitalálni melyik nagyobb taktika lehet.

Zsidók meg azért vannak többségében, mert őket általában kiskoruktól fogva tanítják sakkozni, viszik versenyekre, edzésekre, stb.

Kb ugyanazért, amiért sok más területen is az élvonalban számarányukhoz képest erőssen túl vannak reprezentálva: a kiemelkedő matematikusok között, a természettudományi Nobel-díjasok között, de - kapaszkodj meg - az élsportolók között is. Pl a magyar olimpikonoknak ( olimpiai válohatottak tagjai ) a 2. vh előtt 40%-a, a háború óta már "csak" 20%-a volt zsidó.

A magyarázat: a zsidógyerek - kivált régen - kiskorától azt hallja szüleitől: "nekd ahhhoz, hogy feleannyira elismerjenek, háromszor annyit kell teljesítened". Ezért aztán a gyerek igyekszik. A másik, hogy a sok évszázados hátrányos megkülönböztetés miatt a nagyon gyeng iq-juak ( gyenge alkalmazkodóképességűek ) közül csak nagyan kevés került olyan helyzetbe, hogy utódai lehessenek és fel is tudja őket nevelni. Maradtak a jobb képességűek.

+++

"A sakk nem szól másról, csak magold be az összes lehetséges lépést"

Röviden: szamárság. Részletesebben: nagyon nagy szamárság.

Az IBM első "Big Blueját" az akkori világbajnok símán megverte. A mai már veri az embert, mert tanuló gép ( Turing-gép ). Tanították sakkozni, úgy, hogy sakkoztak vele, aminek során a gép megtanulta, mi a jó út, mi a rossz út.

( Nézz utána: Turing gép, mesterséges intelligencia. )

A zsidók nagyon régóta (kb. kétezer éve) száműzetésben élnek, mindig idegenek ott, ahol épp letelepedtek, földet nehezen vagy egyáltalán nem vehetnek. Ez pedig ennek megfelelően alakította az életmódjukat.

Bárhová is repítette őket a diaszpóra, az egységes volt, hogy ott, ahol voltak, gyakorlatilag nem vehettek földet, tehát nem lehettek olyanok, mint az átlag európai, aki túrta a földjét, dolgozott benne, elfáradt a nap végére, majd aratáskor eladta a terményét. A zsidók kereskedőként léptek be a folyamatba, ebből adódóan sokat kellett utazniuk.

Így hát az időtöltéseik is olyanná alakultak, amit kvázi gyökértelenül (nem volt földjük, mint írtam), utazás közben is lehetett űzni. Például a zsidók híresen szerettek hegedülni: a hegedű ugyanis kicsi hangszer, elfér egy bőröndben, lehet rajta játszani üzleti utak közben vagy akkor, ha menekülni kell, mert ott, ahol eddig éltek, éppen beindult az antiszemitizmus.

Ilyen a sakk is. Ahhoz, hogy jó kereskedők legyenek, komoly szellemi képességek kellettek. Tudniuk kellett, mikor kell erőből előremenni, mindenkit lenyomni és mikor kell rövid távon meghátrálni, hogy később előnyük legyen. Erre nagyon jól megtanít a sakk, nagyszerű stratégiai játék.

Ráadásul kis helyen is elfér. Egy összehajtható sakktábla a hozzá való figurákkal bármikor becsúsztatható a bőröndbe, legyen szó akár üzleti útról, akár arról, hogy már megint pogrom van, menekülni kell.

De ennek köszönhető az is, hogy a XX. század eleji legendás magyar tudósgeneráció (Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, Neumann János, Kármán Tódor) szinte teljes létszámában zsidó származású volt és erre válaszul meghozták a hazai numerus clausus intézményét. A zsidók már akkor tudták, amit a többi nép csak sokára fedezett fel: csak azt nem vehetik el tőlük, ami a fejükben van. Kihúzhatják a lábuk alól a talajt, üldözhetik őket, de ha tudás van a fejükben, azzal mindig tovább lehet állni, mert az értelmes ember minden épeszű rendszerben kell. Ezért taníttatták a gyerekeiket, így alakult ki a numerus clausushoz vezető aránytalanság: a nemzethy fődesúr nem taníttatta a kölkit, mer' annak osztán lesz péze a jobbágybú' mindég, a zsidó kereskedő pedig iskolába küldte a gyerekét, mert a saját lábára akarta állítani, hogy ha holnap mennie kell, akkor egy földrésszel arrébb is megállja a helyét.

Így hát a zsidókban benne volt az, hogy a fejükben kell felhalmozniuk az értékeket, mégpedig kapcsolatok és tudás formájában. Ez pedig kedvezett a sakkban tehetséges fiataloknak: az ő kultúrkörükben volt értéke a szellemi tudásnak és nem sajnálták a pénzt arra, hogy a sakkban ügyes fiatalokat taníttassák erre a mesterségre.