Miért gondolják sokan ( főleg válságos időkben ), hogy egy erős kezű ember / egy diktatúra megmenti őket?

Tanult tehetetlenség.

"Hallgass meg egy magyart, amikor politikusokról beszél. Fojtogató az adó (és ellopják, amint beszedik), de ő nem is akarja, hogy csökkenjen. Mert azt úgysem lehet elérni, akkor meg minek akarni. Ha szájal a magas adók mellett, akkor megőrzi az illúzióját, hogy ő alapvetően egy tettrekész állampolgár, aki qrvára tenne valamit ellene - de nem akar. A tehetetlenség érzetét szüntette meg, nem a problémát.

Vagy hallgasd meg arról, hogy le kéne-e mondania (minimum) egy politikusnak, ha lop. És hallgasd tátott szájjal, hogy a nagyhangú családfő hogyan magyarázza ki, hogy nem is loptak és különben is csak keveset, és igenis örül neki, mert végre magyar kezek lopnak. Tessék! Ő aztán nem tehetetlen a korrupcióval szemben, csak épp nem akar ellene tenni.

Vagy kérdezd a jogairól. A tulajdonhoz való jogáról, ami szart se ér, mert bármikor elvehetnek tőle bármit. Vagy a gyülekezési szabadságáról. Vagy az utazási szabadságáról. Azonnal felböffen belőle a pedofil terroristás érv, hogy miért nem kellenek jogok az embereknek. Olyan tehetetlen, hogy inkább azonosul egy diktátorral, inkább felhatalmazza őt (nem mintha a diktátornak szüksége lenne a támogatására), minthogy akarni merje a saját szabadságjogait. Aztán majd imádkozik a diktátorhoz, mint istenhez szokott, hogy amiért ő nem tehet semmit, azt a diktátor majd intézze el neki. Adjon egy trafikot vagy százat, egy legelőt egy tendert. Van itt remény és lehet érte tenni: lehet imádkozni. És lehet hízelkedni meg cukiskodni a helyi potentátnak, mint a nők tették egy férjért, hogy valaki tartsa el őket (és ne verje annyira). Nem tehetetlen ő, csak pont így akarta.

Aztán hallgass meg egy németet."

Teljes cikk itt,ha érdekel: [link]

#2

Az emberek nem feltétlenül szeretnek jól élni. A szülőfalumban például, amikor háromhetente hazamegyek hétvégére, mindig a szememre vetik, hogy én ott Pesten semmit nem csinálok, nekem nagyon könnyű, nekem nagyon jó az élet, mintha ez valami halálos bűn lenne.

Amikor pedig visszakérdezek, hogy akkor ti miért falun vettetek házat és miért nem költöztetek ti is Pestre annak idején, akkor egyből jön a hőzöngés második hulláma, hogy "hödödö, mitgondószte, én is semmirevaló vagyok, mint azok a pestiek ottana?"

Tessék, itt az élő példa, hogy egy nagy rakás embernek nem kell a jólét. Nem csoda, hogy ha megnézel egy térképet a tavalyi választási eredményekről, akkor Budapesten kívül full narancssárga az egész.