A II Világháborúba a Németeknél mi alapján döntötték el hogy ki milyen fegyvert kapjon? nyugati,keleti fronton egyaránt

Sőt, első világháborús fegyvereket is kaptak azok az újoncok, akiknek nem jutott az újabb típusokból. A szemfülesek elszedték a halottaktól a jobb fegyvereket, ha volt hozzá lőszerutánpótlás.

Ahol a legmodernebb fegyvereket kapták, ott voltak a legnagyobbak is a veszteségek, mert őket vetették be a legnehezebb helyzetekben.

Alapvetően három dologtól függött, hogy a katonák milyen fegyvert kaptak: beosztás, alakulattípus, és logisztika.

Kezdjük a beosztással: ez általában azt döntötte el, hogy milyen típusú fegyvert kapsz (géppuska, géppisztoly, puska, pisztoly). Egy tüzérnek teljesen felesleges egy géppuskát adni, mert úgyse fogja használni, ezért ők általában a legolcsóbb, legkevesebb anyagot igénylő fegyvereket kaptak (magyarul leselejtezett Lugereket illetve Walther P38-as pisztolyokat). Ezzel szemben a harctéri alakulatokat már komolyabb fegyverekkel kellett ellátni, de itt is a beosztástól függött, hogy ki mit kap: a lövészek puskát kaptak (Mauser Kar98k, Gewehr 41/43), a géppuskások géppuskát (MG34 vagy MG42), a rajvezetők pedig géppisztolyt (MP40), legalábbis egy átlagos, harctéri gyalogos rajban.

A különböző alakulatoknak különböző fegyverekre volt szükségük: egy motorizált rohamalakulatnak más felszerelésre volt szüksége, mint egy ejtőernyős alakulatnak. A Volksgrenadier-hadosztályokban pl. nagyobb arányban vetettek be géppisztolyos és gépkarabélyos katonákat, mert ezeknek elsősorban a közelharc és a frontvonal gyors áttörése lett volna a feladatuk (ezt az ötletet amúgy a szovjetektől vették át, akik már Sztálingrádnál is vetettek be kizárólagosan géppisztolyos katonákból álló teljes zászlóaljakat). Ezzel szemben egy sima Panzergrenadier-hadosztályban a gyalogoszászlóaljak lövészei mind-mind puskákkal voltak felszerelve.

Az alakulattípus határozta meg azt is, hogy melyik egységek kapták meg a legmodernebb felszerelést. A közhiedelemmel ellentétben az SS inkább régebbi, kevésbé modern fegyverekkel operált (kivéve az ardenneki offenzívát, ahol több SS-hadosztályt teljesen átszerveztek, és több Wehrmacht-zászlóaljat is hozzájuk csatoltak), és a legmodernebb fegyvereket általában a keleti fronton szórták szét a motorizált Wehrmacht alakulatok között. Persze jutott a nyugati frontra is, főleg az előbb említett ardenneki offenzíva során, de a hadianyag nagy része keletre ment.

A harmadik, és talán a legfontosabb meghatározó tényező a logisztika volt: csak olyan fegyverrel lehet harcolni, ami van. Hiába volt a Wehrmachtnak papíron rengeteg motorizált rohamegysége, amiket mind-mind gépkarabélyokkal akartak ellátni, ehhez a németeknek sosem volt sem elég hadianyaga. A háború során csupán egyetlen egy hadosztályt sikerült teljesen motorizálni, ez volt a Panzer Lehr. A többinek maradtak a lovak. Ez a kézifegyverekre ugyanúgy igaz volt: hiába tervezték lecserélni az ismétlőpuskákat félautomata-puskákra, sosem volt elég belőlük, szóval a legtöbb katona kezében maradt a Kar98k.