A Britek tengeri tüzérsége miért volt rosszabb mint az Osztrák-Magyar tengeri tüzérség? Az AZONOS KALIBERŰ azonos évben gyártott brit ágyúk torkolati sebessége és lőtávolsága kisebb volt mint az osztrákoké...
Üdv!
A Britek tengeri tüzérsége miért volt rosszabb mint az Osztrák-Magyar tengeri tüzérség? Az AZONOS KALIBERŰ azonos évben gyártott brit ágyúk torkolati sebessége és lőtávolsága kisebb volt mint az osztrákoké. Mi okozta ezt a minőségbeli különbséget a hajóira olyan Büszke Britek rovására?
Példák:
British BL 12-inch Mk XI VERSUS Austrian: Škoda 30.5 cm /45 K10
Vagy
Austrian 35 cm Marinekanone L/45 M. 16 VERSUS British EOC 14-inch 45-calibre naval gun.
Kedves 10-es, a Briteknek sem a Franciáknak nem volt játék minőségen túlmutató optikájuk, ha nagyobb távolságra nagyítottak homályos maradt a kép. Modern automatizált finommechanika Svájcban Németországban létezett csak a világon. Hallottál a német ZEISS művekről? A NAsa sem volt képes rendes tükröket lencséket csinálni, nem véletlen hogy ZEISS készíti a legjobb űrtávcső optikát is. A Britek nagy távolsági lövésekbe nem mertek belemenni ezért, ha sikereiket nézed csak közepes és rövid távon tudtak eredményt elérni. Jutlandnál is a németek nyerték a versenyt ami a pontos lövészetet illeti.
Hallottál arról hogy Svájcon keresztül még a háború alatt is üzleteltek a Britek a németekkel hogy megfelelő tisztaságú és precíz csiszoltságú üveghez jussanak, cserébe gumit adtak a britek németeknek, amihez nem volt hozzáférése a Németeknek.?
Művelődj: [link]
válasza:Kedves kérdező.
Ettől még az általad felvetett "gyengébbek az angol lövegek" elmélet továbbra sem bizonyított.
Ráadásul a Briteknek elmaradott egy generációval régebbi 19. század végi un. "APC" lövedékei voltak csak. Jütlandi csatában ennek fontos szerepe volt.
There only remained the question of developing adequate APC shells and just before the start of the war, the Germans did just that. Krupps in Essen had persevered in the development of reasonably reliable delay action fuzes and graded boosters for use with TNT fillers. TNT was much less sensitive to concussive detonation and a delay of .025 seconds in the fuze allowed shells to get through armour and burst inside the target. In addition, changes in the APC shells and caps resulted in very strong shell bodies able to penetrate armour up to 30 degrees obliquity. When the war started the Germans had the new L2.8 and L3.1 shells while their enemy, the Royal Navy still used APC shells with Lyddite and non-delay fuzes.
The German introduction of the new shells just before the war had placed the armour piercing shell in the forefront of the shell vs armour race, and the loss of the three battle cruisers at Jutland was most likely the result of direct penetration of their main belt armour rather than penetration of the thinly protected decks. The fuze delay would have been sufficient for a shell penetrating the side armour abreast a main battery magazine to detonate in the magazine or close enough to the handling rooms to ignite exposed cordite charges being loaded into the hoists or passed from magazine to handling room (in an effort to increase the rate of fire to match the apparent high German rate of fire, safety proceedures were often ignored, leading to potentially dangerous situations should an enemy shell burst in close proximity to the handling room or magazines).
válasza:Kedves 3-as!
Ezt írtad: "A briteknek hatalmas tengeri flottát kellett fenntartaniuk az uralmukhoz, viszont ehhez kicsi ipari kapacitás társult. Kompromisszumokat kellett kötniük mind fegyverzetben, mind doktrínában."
A brit ipar teljesítménye a 3. volt a világon az I. világháború idején az 1. amerikai és a 2. német mögött.
Viszont a brit hajógyártó ipar 1914-ben az akkori világ nagy méretű, tengerjáró hajó gyártásának kerek 50 %-át adta, azaz a brit tengerjáró hajógyártó ipari kapacitás pont akkora volt, mint az összes többi országé együttvéve a Földön.
Az I. világháború előtt és alatt hadihajó gyártásban is toronymagasan vezetett Nagy-Britannia a többi állam előtt.
A britek 1905 és 1918 között például 51 db hatalmas csatahajót és csatacirkálót építettek meg. Ugyanezen időszakban Németország 26 db, az USA pedig 16 db csatahajót és csatacirkálót tudott építeni.
válasza:Kedves 3-as folytatva és kiegészítve:
Az I. világháború előtt és alatt hadihajó gyártásban is toronymagasan vezetett Nagy-Britannia a többi állam előtt.
A britek 1905 és 1918 között például 51 db hatalmas dreadnought csatahajót és csatacirkálót építettek meg és állítottak szolgálatba. Ugyanezen időszakban Németország 26 db, az USA 16 db, Japán 9 db, Franciaország 7 db, Oroszország 6 db, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig csak 4 db dreadnought csatahajót és csatacirkálót épített meg és állított szolgálatba.
Kedves kürasszír !
Nem a mennyiségről, hanem a minőségről folyik a társalgás.
Új kapcsolódó kérdés:
https://www.gyakorikerdesek.hu/politika__hadsereg-hadvezetes..
válasza:Kedves Kérdező!
Hogy lett volna rosszabb a brit hajótüzérség, amikor valójában sokkal nagyobb kaliberű és sokkal erősebb lövegekkel is rendelkezett, mint az osztrák-magyar?
Ott tévedsz, hogy nem az azonos kaliberű, hanem a legkorszerűbb, ténylegesen szolgálatba is állt I. világháborús osztrák-magyar és brit nagy kaliberű hajóágyúkat kellene összehasonlítani.
Ugyanis az osztrák-magyar 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyú brit generációs megfelelői az ennél sokkal erősebb 13,5 hüvelykes (343 mm) Mark V (L), a 13,5 hüvelyes (343 mm) Mark V (H), a 14 hüvelykes (356 mm) Mark I/III és a 15 hüvelykes (381 mm) Mark I ágyúk voltak. Mert amikor 1912 és 1915 között, az egyenként 12 db 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyúval felszerelt 4 db osztrák-magyar Tegetthoff osztályú csatahajó fokozatosan, egységenként szolgálatba állt, a britek már 13,5, 14 és 15 hüvelykes, azaz 343, 356 és 381 mm-es lövegekkel szerelték fel a legmodernebb csatahajóikat és csatacirkálóikat, nem pedig 12 hüvelykes, 305 mm-es ágyúkkal.
Tehát az osztrák-magyar monarchia legerősebb, ténylegesen szolgálatban álló lövege, a 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyú volt, mely maximum 454 kg tömegű lövedékeket tüzelt. A britek viszont rendelkeztek az I. világháborúban az alábbi, a 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyúnál sokkal erősebb lövegekkel, melyekkel nagyszámú csatahajó és csatacirkáló volt fölszerelve:
15 hüvelyk (381 mm) Mark I L/42 ágyú, lövedék tömege: 871 kg
14 hüvelyk (356 mm) Mark I/III L/45 ágyú, lövedék tömege: 719 kg
13,5 hüvelyk (343 mm) Mark V (Heavy) ágyú, lövedék tömege: 635 kg
13,5 hüvelyk (343 mm) Mark V (Light) ágyú, lövedék tömege: 574,5 kg
Vagyis az I. világháborús brit hajótüzérség sokkal jobb volt, mint az osztrák-magyar, tekintve hogy a Monarchia 4 db dreadnought csatahajója csak 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyúkkal volt felszerelve, melyek maximum 454 kg tömegű lövedékeket tüzeltek, míg a britek legkorszerűbb 10 db szuper dreadnought csatahajója és 4 db csatacirkálója már 381 mm L/42 kaliberű, 871 kg tömegű lövedékeket tüzelő ágyúkkal rendelkezett, továbbá 13 db brit szuper dreadnought csatahajó, 4 db csatacirkáló 343 mm L/45 kaliberű, 574,5, vagy 635 kg tömegű lövedéket tüzelő, 1 db brit csatahajó pedig 356 mm L/45 kaliberű, 719 kg tömegű lövedéket tüzelő ágyúkkal bírt.
A briteknek voltak továbbá első generációs dreadnought egységeik, 11 db dreadnought csatahajójuk és 6 db csatacirkálójuk, melyek 305 mm L/45 ágyúkkal voltak felszerelve.
Az osztrák-magyar 30,5 cm/34 K10 ágyú csak a legöregebb 11 db brit csatahajó és 6 db csatacirkáló 305 mm L/45 és L/50 lövegeinél volt jobb, ellenben a legmodernebb brit 24 db csatahajó és 8 db csatacirkáló 343, 356 és 381 mm-es hajóágyúkhoz képest már gyengének és elavultnak számított.
Az osztrák-magyar 35 cm/45 K14 Škoda ágyúval felszerelni tervezett csatahajók, az Ersatz Monarch osztály egységei meg sem élpültek, tehát ez a löveg hadihajók fedélzetén szolgálatba sem állt, így figyelembe sem lehet venni a brit és az osztrák-magyar nagy kaliberű hajóágyúk összehasonlításakor.
Például a brit 457 mm L/40 Mark I-es, 1506 kg tömegű lövedéket tüzelő ágyút sem vesszük figyelembe, az I. világháborús hajóágyúk összehasonlításánál, mert az ezzel felszerelni tervezett szupercsatahajók szintén nem épültek meg. Bár ebből a lövegből, inkább kísérleti jelleggel 1-1 db beépítésre került a HMS FURIOUS csatacirkálón, és néhány kisméretű monitoron, de a lényeg, hogy nagy csatahajókat nem szereltek fel vele.
A brit 457 mm Mark I ágyúhoz hasonló erejű lövege egyébként egyetlen haditengerészetnek sem volt az I. világháborúban.
Így az Osztrák-Magyar Monarchia legmodernebb, csatahajók fedélzetén rendszerbe állított haditengerészeti lövege a 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyú volt, mellyel a 4 db Teghetthoff osztályú dreadnought csatahajót szerelték fel, egységenként 12 db ilyen löveg került beépítésre, 4 db háromágyús lövegtoronyba.
Összegezve, annyit lehet kijelenteni, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia 4 db Tegetthoff osztályú csatahajója tűzerőben felülmúlta az első generációs brit, 305 mm-es L/45 vagy L/50 lövegekkel felszerelt 10 db dreadnought csatahajót és 6 db csatacirkálót az I. világháború idején. Kivéve az egyedi építésű HMS AGINCOURT dreadnought csatahajót, mely kivételesen sok, összesen 14 db 305 mm L/45 ágyúból álló fő tüzérséggel rendelkezett.
Azonban a modernebb, második generációs brit csatahajók, az Orion osztály (4 egység), a King George V osztály (4 egység), az Iron Duke osztály (4 egység) szuper dreadnought csatahajói, az egyedi építésű HMS ERIN és HMS CANADA szuper dreadnought csatahajók, valamint a Lion osztályú csatacirkálók (2 egység) és az egyedi építésű HMS QUEEN MARY és HMS TIGER csatacirkálók már egyértelműen óriási fölényt képviseltek tüzerőben a 4 db Tegethoff osztályú osztrák-magyar csatahajóval szemben.
A legmodernebb, harmadik generációs brit csatahajók és csatacirkálók, a Queen Elizabeth osztály (5 egység), a Revenge osztály (5 egység) szuper dreadnought csatahajói, és a Renown osztály (2 egység) és a Courageous osztály (2 egység) csatacirkálói 381 mm L/42 lövegei pedig klasszisokkal jobb hajóágyúk voltak, mint az osztrák-magyar 30,5 cm/45 K10 Škoda lövegek.
A második és harmadik generációs brit szuper dreadnought csatahajók jóval nagyobb tűzerejük mellett sokkal erősebb páncélzattal épültek, és általában gyorsabbak is voltak, mint a Tegethoff osztály egységei.
A szempontod, az „AZONOS KALIBER” megtévesztő, ugyanis a brit 305 mm-es kaliber első, modern változatát, a 12 hüvelykes L/35 Mark VIII-ast még 1895-ben állították szolgálatba, aztán tulajdonképpen ezt a típust korszerűsítették, 1901-ben jelent meg a Mark IX-es L/40 kaliberhosszúsággal, 1906-ban a Mark X változat, L/45 kaliberhosszúsággal, majd 1906-1909 között a Mark XI, XI* és XII változatok, már L/50 kaliberhosszúsággal.
Ellenben az osztrák-magyar 30,5 cm-es löveg szolgálatba csak 1910-től állt, azaz az 1895-ös brit alapkonstrukciónál 15 évvel fiatalabb, ezért nyilván jobb, és korszerűbb volt.
Megjegyzendő, az Osztrák-Magyar Monarchia egészen 1910-ig nem volt képes igazi, nehéz hajóágyúk szolgálatba állítására, legerősebb lövege addig a csak közepes kaliberű, 24 cm/45 ágyú volt, mely 215 kg tömegű lövedékeket tüzelt.
A torkolati sebességről: két irányzat létezett, még a britek jellemzően nagyobb tömegű gránátokat favorizáltak az azonos kaliberű lövegeikhez, kisebb torkolati sebesség mellett, addig a németek kisebb tömegű gránátokat, nagyobb torkolati sebesség mellett. Például a brit 381 mm L/42 ágyú a II. világháború alatt 879 kg tömegű gránátokat tüzelt, még a német 38 cm SK C/34-es löveg 800 kg tömegű lövedékeket tüzelt. Máig vitatott a szakértők között, melyik a jobb elképzelés. Az amerikaiak végül a lehető legnehezebb lövedékre esküdtek. Az amerikai II. világháborús új építésű csatahajók 406 mm-es, 16"/45 caliber Mark 6 és a 16”/50 Mark 7 ágyúk egyaránt 1200 kg tömegű lövedékkel rendelkeztek, míg a német 40.6 cm SK C/34 ágyú lövedéke csak 1030 kg volt, azonban az ezzel felszerelni tervezett H-osztályú csatahajók nem épültek meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!