A Britek tengeri tüzérsége miért volt rosszabb mint az Osztrák-Magyar tengeri tüzérség? Az AZONOS KALIBERŰ azonos évben gyártott brit ágyúk torkolati sebessége és lőtávolsága kisebb volt mint az osztrákoké...

Kedves Kérdező!

A brit haditengerészeti tűzvezetés távolról sem „gyerekjáték” színvonalú volt az I. világháború előtt, alatt, hanem jó színvonalú, átlagban a német után a 2. legjobb a világon. Lásd erről: Dr. Ákos György: Lövés és találat II. rész: A haditengerészeti optikai távolságmérők és tűzvezető eszközök fejlődése a 19-20. században In: Haditechnika 2010/2. szám

A brit HMS WARSPITE csatahajó 1940. július 9-én optikai tűzvezetéssel 24 km (26 000 yard) távolságból ért el telitalálatot mozgó célponton, az olasz RN GIULIO CESARE csatahajón 380 mm-es 879 kg tömegű páncléltörő gránátjával a calabriai csata során. A németek legtávolabbi találata hasonló, a SCHARNHORST csatacirkáló érte el a brit HMS GLORIOUS repülőgép-hordozón 1940. június 8-án. [link]

Ezt írtad: „Ráadásul A Monarchiának voltak rendes távolságmérői a tüzeléshez, mert Némeország egyedül a Monarchiának adott távolságmérőket és gyártásukhoz technológiát, a franciák és a britek nem rendelkeztek komolyan vehető optikai művekkel, ami volt nekik nagyon kezdetleges volt, és inkább mulatságos amit egy felnőtt német ember nem használt volna :) Tehát a Brit hajók sosem mertek nagy távolságról párbajt vívni a németekkel. Soha nem volt példa arra, hogy nagy távolságból Brit hajó eltalált volna németet, legendás nagy távolságú német találatok viszont voltak mindkét világháborúban.”

A britek haditengerészeti távmérő és tűzvezető eszközeikben éppenséggel részben importált német Zeiss lencséket használtak az I. világháború előtt. De ez az általad linkelt szócikkben is le van írva. [link]

A briteknek volt világhírű, éppen a haditengerészeti optikai tűzvezető eszközökre specializálódott cége, a Barr & Stroud Ltd. [link]

A britek problémája abban állt, hogy 1914-ig a hadsereg és a haditengerészet által felhasznált lencséik 60 %-át éppen a német Zeiss szállította. Lényeges, és ezt a cikk is írja, hogy csak a lencséket szállították a németek, amelyeket aztán brit tervezésű optikai távmérő és tűzvezető eszközökbe építettek be.

Ezt is írtad: „Tudtad, hogy a britek és németek üzletet kötöttek a svájci követségen, hogy német távolságmérőket kapnak a britek hajóikhoz cserébe a németek hozzájuthattak brit gumihoz ami a járműveik kerekeihez kellett.”

Csakhogy az általad linklet szócikk szerint ténylegesen csak kézi távcsövek (binoculars) cseréje történt gumira, néhány tízezres darabszámban (maximum 30-32 000 db távcső).

Továbbá ezt is írtad: „A csere semleges svájci területen zajlott, és töretlenül fennállt 1915-1918 között.”

Azonban az általad linkelt cikkben az szerepel, hogy a britek 1916 elejére megoldották a megfelelő minőségű hazai gyártást, ezért befejezték a németekkel történő gumi-lencse cserét.

„By early 1916, British investment and technological improvements had increased production of optical glass such that any need for an exchange was removed.”

Ugyanakkor a britek élen jártak a haditengerészeti tűzvezetés automatizálásában és a mechanikus analóg számítógépek alkalmazásában: „Az Orion osztály csatahajóinál a fő tűzvezető állások a nagy méretű előárboc és a kis főárboc kosarának megfigyelőállásában kaptak helyet. Mindkettő egy 2.7 méteres bázistávolságú Barr & Stroud sztereoszkopikus távmérővel (stereoscopic rangefinder, coincidence rangefinder) volt felszerelve, ezek egy Dumaresq mechanikus analóg számítógéphez csatlakoztatva elektronikusan továbbították a lőelemeket a Vickers típusú távmérő órához (Vickers range clock) a két lőelemképző központba, ahol ezeket távolság és irányadatokká alakították a lövegtornyok számára. A célpont adatait grafikusan is rögzítették, hogy segítsék a tüzértiszteket a célpont várható mozgásának előrejelzésében. A lövegtornyok, a lőelemképző központok és a tűzvezető állások szinte minden lehetséges kombinációban összekapcsolhatóak voltak. Szükség esetén a „B” és az „X” lövegtornyok is átvehették a tűzvezetés irányítását. Az egyes lövegtornyok helyi irányítással is tüzelhettek saját 9 láb bázistávolságú, páncélzattal védett távmérőik segítségével, melyekkel 1914 végén látták el őket. 1914 elején az Orion osztály négy egységét felszerelték a Dumaresq mechanikus számítógép és a távmérő óra funkcióit kombináló Dryer Mark II, vagy Mark III tűzvezető-irányító berendezéssel (Dryer Fire Control Table). Az HMS Thunderer volt a második brit csatahajó, melyet a Scott-féle új tűzvezetést központilag irányító berendezés (gunnery director) prototípusát megkapta, ez magasan a főárbocon, az árbockosár megfigyelőállása alatt kapott helyet, s elektronikusan szolgáltatta az adatokat a lövegtornyok felé. Ennek a központnak utasítására az egyes lövegtornyok egyszerre nyitottak tüzet, ami segítette a célpont mellett vízbecsapódó lövedékek megfigyelését, s így a célzás szükséges korrigálását, valamint a pontosabb, egységes tűzvezetéssel csökkentette a lövedékek szórását. Lőgyakorlatok során az HMS Thunderer hatszor annyi találatot ért el, mint a Scott-rendszerrel még el nem látott testvérhajója, az HMS Orion. 1915 decemberére az osztály másik három csatahajóját is felszerelték ilyen irányító központtal.” [link]

Gondot az okozott, hogy az új típusú, modern brit tűzvezető eszközök felszerelése a brit csatahajókra és csatacirkálókra az I. világháború kitörése miatt igen vontatottan haladt, és a jütlandi csata idejére is csak a brit nehéz hadihajók egy részét, jellemzően a modernebb csatahajókat sikerült ellátni vele. A jütlandi csatában éppen az ilyen eszközökkel ellátott brit csatahajók nyújtottak a németekkel nagyjából azonos színvonalú találati pontosságot, az ilyen eszközökkel még fel nem szerelt brit egységek viszont a németeknél jóval gyengébb találati pontosságot produkáltak.

Kedves Kérdező!

Csakhogy a haditengerészeti lövegek maximálisa lőtávolságának az I. világháborúban tisztán elméleti jelentősége volt, mert akkor 20 km fölött optikai tűzvezetéssel konkrétan 0 % környékén járt a találati pontosság.

A hajóágyúk hatásos lőtávolsága optikai tűzvezetés mellett 15 km alatt volt az I. világháborúban.

Optikai tűzvezetéssel, hajóágyúkkal 25 km fölött még a II. világháborúban sem lehet találatot elérni, 25 km fölött kereken 0 % volt a találat valószínűsége, azaz csak vaktában lehet lövöldözni.

A britek az elavult muníciójuk ellenére elsüllyesztették a jütlandi csatában a német SMS LÜTZOW csatacirkálót, a német hadiflotta, és az akkori világ egyik legerősebb hadihajóját, melynek 300 mm vastag övpáncélját, és 260 mm páncélzatú barbettáit több helyen is átütötték a brit 343 és 381 mm-es páncéltörő gránátok. Az övpáncélt a legvastagabb, 300 mm-es részen összesen 4 helyen ütötték át a brit 343 és 381 mm-es páncéltörő gránátok, súlyos vízbetörést okozva, a második lövegtorony 260 mm vastag páncélzatát két helyen ütötték át a brit gránátok.

Az osztrák-magyar Tegethoff osztályú csatahajóknak összességében gyengébb páncélzatuk volt, mint az SMSM LÜTZOW-nak, maximális övpáncéljuk csak 280 mm, viszont jóval keskenyebb és rövidebb is volt, mint az SMSM LÜTZOW maximális, 300 mm vastag övpáncél-szakasza. [link]

Kedves Kérdező!

Többször rajtakaptalak, hogy figyelmetlenül olvasol, méghozzá nagyon.

Pár példa:

Én ezt írtam előbb: Az osztrák-magyar 35 cm/45 K14 Škoda ágyúval felszerelni tervezett csatahajók, az Ersatz Monarch osztály egységei meg sem épültek, tehát ez a löveg hadihajók fedélzetén szolgálatba sem állt, így figyelembe sem lehet venni a brit és az osztrák-magyar nagy kaliberű hajóágyúk összehasonlításakor.

Te erre ezt válaszoltad: "Másik tévedésed, hogy készült mégegy tengeri löveg ami az olasz Alpokban teljesített szolgálatot:

[link]

És lőtávban ez is jobb volt mint a brit megfelelője."

Kedves Kérdező! Én nem azt írtam, hogy nem volt ilyen ágyú, hanem azt, hogy nem épültek meg azok a csatahajók, amelyekre tervezték őket.

Egyébként egy az Alpokba telepített ágyú szerinted hogy és hol találkozott volna brit csatahajókkal? Nyilván a valóságban sehol.

Linkelted a német 38 cm SK L/45 ágyú Wikipedia szócikkét. Viszont a szócikkben benne van, hogy ehhez az ágyúhoz csak repeszromboló (HE) lövedékek léteztek, azaz a nehézpáncélzatú csatahajókban nem sok semmi kért tett volna a gyalogság, azaz élőerő ellen kifejlesztett repeszgránátjaival. ez az ágyú a 47,5 km-es lőtávolságát egy a szabványos 750 kg helyett 400 kg-re könnyített szuperkönnyű lövedékkel érte el.

Kedves Kérdező!

Nem olvasod figyelmesen, amit írok.

Ezt írtad: "A britek legnagyobb legerősebb I.VH-s ágyúja : csak 35km

[link]

Amikor korábban leírtam, hogy létezett egy brit haditengerészeti szuperágyú az i. világháborúban: Például a brit 457 mm L/40 Mark I-es, 1506 kg tömegű lövedéket tüzelő ágyút sem vesszük figyelembe, az I. világháborús hajóágyúk összehasonlításánál, mert az ezzel felszerelni tervezett szupercsatahajók szintén nem épültek meg. Bár ebből a lövegből 1-1 db beépítésre került a HMS FURIOUS csatacirkálón, és néhány kisméretű monitoron, de a lényeg, hogy nagy csatahajókat nem szereltek fel vele. A brit 457 mm Mark I ágyúhoz hasonló erejű lövege egyébként egyetlen haditengerészetnek sem volt az I. világháborúban. [link]

[link]

Ráadásul ezt még hadihajókra is beépítették.

Kedves Kérdező!

Leírtam és linkeltem neked, hogy a jütlandi csatában a britek az elavult páncéltörő lövedékeikkel is képesek voltak ronccsá lőni és elsüllyeszteni az SMS LÜTZOW csatacirkálót, a német hadiflotta, és az akkori világ egyik legerősebb hadihajóját, melynek 300 mm vastag övpáncélját, és 260 mm páncélzatú barbettáit több helyen is átütötték a brit 343 és 381 mm-es páncéltörő gránátok. Az övpáncélt a legvastagabb, 300 mm-es részen összesen 4 helyen ütötték át a brit 343 és 381 mm-es páncéltörő gránátok, súlyos vízbetörést okozva, a második lövegtorony 260 mm vastag páncélzatát két helyen ütötték át a brit gránátok. Az osztrák-magyar Tegethoff osztályú csatahajóknak összességében gyengébb páncélzatuk volt, mint az SMS LÜTZOW-nak, maximális övpáncéljuk csak 280 mm, viszont jóval keskenyebb és rövidebb is volt, mint az SMSM LÜTZOW maximális, 300 mm vastag övpáncél-szakasza. [link]

Kedves Kérdező!

Nem vagy képes megérteni, hogy teljesen és tökéletesen lényegtelen, hogy az osztrák-magyar 305 mm-es ágyú jobb volt, mint a brit 305 mm-es, mert a brit csatahajók és csatacirkálók többsége már nem ezzel az űrmérettel, hanem jóval nagyobb és erősebb, 343, 356, vagy 381 mm-es lövegekkel volt felszerelve az I. világháborúban.

A brit hajótüzérség fölényét az osztrák-magyarral szemben pontosan az adja, hogy nagyobb kaliberű, sokkal erősebb ágyúkkal rendelkezett, mint az osztrák-magyar 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyú. A brit 381 mm L/42 ágyú konkrétan durván kétszer akkora rombolóerővel bírt, mint az osztrák-magyar 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyú.

Ezt írtad: "Küraszir, alapos tévedésben élsz. Az ágyúgyártás fejlettségét az azonos kaliberhez/átmérőhöz tartozó lőtávolság / lövedék tömeg határozza meg, és a hasonló kaliberben a britek picivel rosszabbat gyártottak."

Az ágyúgyártás fejlettségét és a flotta valós erejét egy haditengerészetnél éppen a legkorszerűbb, a hadihajóin ténylegesen szolgálatban álló löveg határozta meg többek között az I. világháború idején.

Ugyanis a valóságban a Monarchia Tegetthoff osztályú csatahajói azonnal reménytelen helyzetbe kerültek volna, ha 343, 356, vagy 381 mm-es lövegekkel felszerelt brit csatahajókkal találják magukat szemben, mert azok nagyobb tűzereje gyorsan eldöntötte volna a csatát a britek javára.

Pont ezért reménytelen az osztrák-magyar monarchia helyzete.

Mert a legkorszerűbb osztrák-magyar hajóágyú, 30,5 cm/45 K10 Škoda löveg 454 kg tömegű lövedékeivel reménytelenül le van maradva a brit 15 hüvelyk (381 mm) Mark I L/42 ágyúhoz képest, melynek lövedéke 871 kg tömegű.

Kedves Kérdező!

Melyik volt a legjobb ténylegesen, csatahajón szolgálatban álló osztrák-magyar és brit löveg az I. világháborúban?

Osztrák-magyar: 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyú, mely 454 kg tömegű lövedéket tüzelt.

[link]

[link]

Brit: 381 mm-es, 15 hüvelykes L/42 Mark I ágyú, mely 871 kg tömegű lövedéket tüzelt. [link]

[link]

A brit 381 mm L/42 ágyú konkrétan durván kétszer akkora rombolóerővel bírt, mint az osztrák-magyar 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyú. Tehát sokkal jobb fegyver volt annál.

Melyik volt a legnagyobb kaliberű, elkészült, de csatahajókba be nem épített osztrák-magyar és brit ágyú?

Osztrák-magyar: 35 cm/45 K14, mely 635 kg tömegű páncéltörő lövedéket tüzelt, ennek szárazföldi változata a 35 cm Marinekanone L/45 M. 16, ez 700 kg tömegű, élőerő, azaz gyalogság ellen használható repeszromboló lövedéket tüzelt. Megjegyzendő, hogy a brit 381 mm L/42 ágyú ennél is sokkal jobb fegyver volt. [link]

[link]

Brit: 457 mm-es 18 hüvelykes L/40 Mark I-es, mely 1506 kg tömegű lövedéket tüzelt. [link]

[link]

A brit 457 mm L/40 ágyú több, mint kétszer akkora rombolóerővel bírt, mint az osztrák-magyar 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyú. Tehát sokkal jobb fegyver volt annál.

Vagyis az I. világháborúban a legkorszerűbb brit nehéz hajóágyúk egyértelműen jobbnak és erősebbnek tekinthetőek, mint az osztrák-magyar lövegek.

Nem lehet azt csinálni, amit Te, hogy kijelented, mivel az osztrák-magyar 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyú jobb, mint a brit 305 mm-es L/45 és L/50 kaliberhosszúságú lövegek, ezért a brit haditengerészeti nehéztüzérség rosszabb volt az I. világháború idején, mint az osztrák-magyar.

Lazán figyelmen kívül hagyva, hogy a briteknek több dreadnought csatahajójuk és csatacirkálójuk volt 343, 356 és 381 mm-es, a 30,5 cm/45 K10 Škoda ágyúnál sokkal erősebb lövegekkel felszerelve, mint ahány egység 305 mm-essel.

A 305 mm L/45 vagy L/50 lövegekkel a brit flottában összesen 10 db dreadnought csatahajó és 6 db csatacirkáló rendelkezett.

A 343 mm L45 (L) és (H) lövegekkel a brit flottában 13 db szuper dreadnought csatahajó és 4 db csatacirkáló rendelkezett.

A 356 mm L/45 löveg egyetlen brit csatahajón került beépítésre.

Végül a 381 mm L/42 löveget 10 db brit szuper dreadnought csatahajó és 4 db csatacirkáló kapta meg.