Ilyen járművet milyen volt vezetni ellenség ellen, mit érezhettek nem túl fanatikus beosztott kötelező katonák?

A korabeli páncélozott csapatszállító járműveket nem az ellenséges pozíciók ostromolására tervezték, hanem "harctéri taxiknak". Az előnyük az volt, hogy míg egy klasszikus motorizált, teherautón szállított egység a szállítás alatt viszonylag védtelen volt a tüzérség vagy a légicsapások ellen, a páncélozott csapatszállító járművek megvédték a gyalogságot a repeszektől. Az átlagos helyzet az volt, hogy ezekkel a járművekkel szállították ki a csapatokat a helyőrségről a frontra, illetve a front két pontja között. Viszonylag biztos távolságban a gyalogság kiszállt a járműből, és elfoglalták a harcállásaikat.

Magyarul valószínűleg a sofőr azt érezhette, hogy hál' isten nekem nem kell a harcállásban elfoglalni a helyemet, én viszonylag biztonságban vagyok.

A félláncaltapas kialakítás a jobb terepjáró képesség miatt volt. Zajos, nagyobb karbantartási igényű, viszont a plusz páncéllemezek miatt megnőtt a jármű tömege és azzal csökkentették a talajnyomást hogy ne akadjon el a lazább talajokon.

A géppuska önvédelmi jellegű volt, az APC nem IFV! Azaz ha a gyalogság kirakodása/felvétele közben megtámadták akkor azzal védekezett, nem túl komoly tűzerőt képvisel egy sima géppuska. Az APC - jellegéből adódóan - eléggé gyengén páncélozott, az Sd.Kfz a gyalogsági fegyverek ellen védett valamennyire, de gyakorlatilag egy nehéz géppuska, vagy bármilyen páncéltörő eszköz, löveg simán átütötte.