A házunk alsó része funkcionálhatna "atombunkerként"?

Nem szükséges bunker,mivel egy ilyen támadást akár egy fa kunyhóban is át lehet vészelni lásd alább bal oldalon:

[link]

A semminél jobb.

Sok függ a radioaktív szóródástól, hogy merre viszi a szél a port, az esőt.

Legyen lent sok víz kannákban és konzerv és minél később jöttök fel, annál jobb.

Bizony, lehet életmentő.

Egy Geiger-Müller számláló nem árthat, ami méri a sugárzást, hogy tudd, merre hány méter, mert az sem lenne túl jó, ha potyára szenvednél a pincében, de ha van sugárzás, akkor pucolás...

A conradban már elfogyott, én ott vettem 50k-ért, nekem elég az, egyébként 80-100K körül van máshol.

Nézd meg ezt a filmet, ha még nem láttad:

[link]

.

Használhatod, de az egyetlen bibi, hogy előbb-utóbb ki kellene onnan jönni ugyebár... felhívod majd a főnököd a "bunkeredből" hogy te most x hétig, hónapig, évig nem mész dolgozni vagy mi? Gondolom élelem, víz, higiéniai termékek, gyógyszerek stb. is van betárolva évekre való.

Ja és feltételezem jól felszerelt légszűrővel is, hogy még véletlenül se menjen be semmilyen por, kétkamrás zsilipeléssel mész be hogy a cipődre, ruhádra tapadt port se tudd bevinni ugyi?

Kellene azért erre áldozni még néhány forintot, ha komolyan gondolod - kérdező!

Egy atombunkerben dolgoztam éveken keresztül, tehát komolyan vehető, amiről most itt írni fogok. Elnézésetek kérem a terjedelemért, de talán hasznosnak vélitek a sok írást, miután elolvastátok!

Egy atombunkernek nincs ablaka, - mert nem valósítható meg a hagyományos nyílászárók olyan kivitelezése, amely időtállóan biztosíthatja a lég- és sugárzásmentes zárást.

Van legalább egy, - de inkább több - (vész)kijárata.

Független áram és ivóvíz ellátás biztosítására képes, - amely eléggé komoly épületgépészeti megoldások rendszerben tartását feltételezi és éppen ezért vagyonokba kerül. Üzembiztosan kell tartani - még kicsi kapacitású bunker esetén is - legalább egy, üzembiztos generátort, amelyet többnyire gázolajjal szokás meghajtani. A gázolajat is be kell juttatni az objektumba és tárolni kell - külön, erre a célra kialakított tartályban. Ha többszintes egy objektum, akkor ez a legalsó szinten kap(ott) helyet. Komolyabb helyeken az "ipari víznek" is tartanak fenn külön tárolót, - ezzel szokás többek között hűteni bizonyos dolgokat, - de el kell tárolni bizonyos ideig az ember által termelt piszkos vizet, fekáliát is, - mivel tartósabb ideig el kell felejtenie a bunker lakójának azt, hogy elhagyhatja a menedéket. Az ivóvíz alap, úgy, ahogy az elárasztás ellen kiépített szivattyú vagy a tartalék áramforrások, - amelyeket időről-időre tölteni kell, naprakészen kell tartani, hogy ha a külső áramforrás sem áll rendelkezésre és a generátor is be adja a kulcsot, akkor tudjon még nyerni magának a lakó egy kis "extra időt", szuper takarékos üzemre átállás által. Magától értetődő, hogy ezt meghatározott időközönként próbaüzemnek kell alávetni. A szellőztetés és a légszűrés a legkényesebb részletek egyike, mert ez az egyik legfontosabb dolog, amelyben végzetes hibákat lehet elkövetni, - egy nem megbízható szellőztető rendszer szó szerint jelentheti a véget. Áramigényes, üzembiztosnak kell lennie és többféle módot is kell ismernie ahhoz, hogy a lehető leggazdaságosabban tudd üzemeltetni. Vannak áramforrást kímélő lehetőségek is egy ilyennél, de ha atomról van szó, akkor a lehető legköltségesebb megoldástól remélhetsz csak oltalmat, túlélést, - ugyanis amikor atomsugárzás van, akkor a beltéri levegőt tudod csak keringetni és azt kell újra szűrve visszatáplálni a rendszerbe de úgy, hogy mindeközben túlnyomást biztosítasz az objektum javára - a külvilággal ellentétben. A külvilágról bejuttatott levegőt pedig át kell vezetni egy hatékony szűrőrendszeren, - amely akkoriban aktív szén alapú volt. A túlnyomás biztosítására azért van szükség, hogy a szennyezett levegőnek esélye ne legyen arra, hogy beáramolhasson az objektumba. Erre külön szelepek voltak biztosítva. Polgári szinten nyilvánvaló, hogy nem szükséges tömeges étkeztetésben , - üzemi konyha, étkezde fenntartásában - gondolkodni, - a katonai objektumokban ez alap volt. Békeidőben a felszínen oldották meg az étkeztetést, - amennyiben volt erre lehetőség - és csak "helyzetkor" kényszerült a szolgálat a felszín alá. Az (elsősorban tartós) élelmiszerek raktározását viszont polgári szinten is meg kell oldani valahogyan! Külön problémát jelenthet a külvilággal való kapcsolattartás, - már csak azért is, mert nem lehet az idők végezetéig a föld felszíne alatt élni, híreket kell valahogyan szerezni valakiktől, hogy milyen a helyzet az érintett körzet felszíni körülményeit illetően! Ez is egy nagyon jól átgondolt stratégiát kíván - és az felejtős egy ilyen helyzetben, hogy rádiótelefonálok egy betonnal, árnyékoló hálóval külvilágtól elzárt környezetből. -Minél hosszabbak a rádióhullámok, annál nagyobb az esély a sikeres kommunikációra (atomfelhőbe burkoltan), de annál nagyobbnak is kell lennie a kimenő teljesítménynek, fizikálisan hosszabbnak vagy ellenállással kompenzáltnak, illesztettnek kell lennie az antennának... Csernobilt követő évben 1-3-as hangerővel hallottunk rövidhullámon Kijevből sugárzó állomást úgy, hogy mi (névleges) öt (!) kilowattal kentük az ellenállomást - és rend szerint 1-2-es hangerőt kaptunk! (5-ös a kiváló hangerő megfelelője.) A passzív hírszerzést illetően nyilvánvaló, hogy elsődlegesen meteorológiai, katasztrófavédelmi hírekhez próbál meg hozzájutni az ember egy ilyen helyzetben. Kényes alku! A beléptetés egy eléggé kacifántos procedúra, - nagyon meggondolandó, hogy tudsz-e, illetve szándékodban áll-e arra tévedt embereket, ismerősöket, rokonokat befogadni, ha elkezdenek dörömbölni az ajtódon vagy csengetni, hogy "nem-e lehetne-e"... Komolyabb objektumokban zsiliprendszerű beléptetés volt, ami azt jelentette, hogy egy többszörösen derékszögben megtört vagy a levegő egyenes irányú áramlását többszörösen durván megtörő folyosó, fedezék mögött több, vastag, páncélajtóból kialakított kamrasor volt kialakítva. A levegő útját közvetlenül és durván megtörő megoldásokra a durva fizikai hatások enyhítése miatt lenne szükséges, míg a kamrák szerepe összetettebb.

A kamrákból minimum három volt egymás után és volt egy párhuzamosan futtatott megfelelőjük is. Békeidőben nyitva vannak a kamraajtók és ha nem dobálnak atomot - vagy egyéb vegyi fegyvert, - akkor ezeken át folyik, folyt a hétköznapi be-kijutás az objektumba. Minősített időszakban, "első fok" esetén kettő perc alatt kellett mindenkinek visszaérnie a helyére és zárták a zsilipeket - aki bújt, aki nem, kint maradt, ha nem vette komolyan... Polgári életben nyilván nem kell ilyen szélsőségekben gondolkodni. A zsilipek zárása után a kamrákból kiszívták a levegőt - a vákuum hatás fokozása miatt, ami az ajtók masszívabb zárásáról szól elsősorban. A főbejárattal párhuzamos kamrasor szerepe sokkal izgalmasabb volt, mert bár ezek a kamrák kisebb alapterületűek voltak, éles helyzetben sokkal fontosabb szerepük volt, mint békeidőben a nagyobb kamráknak. A "háborús célú" kamrákba belépve le kellett elsőként vetni a szennyezett ruhát, letenni a kijelölt helyre a szennyezett felszerelést, a következőben le kellett zuhanyozni és a vegyi, ill. sugármentesítést elvégezni a bőrfelületen és a hajon, a harmadikban - nyilván a törölközést és a törülköző megfelelő helyre elkülönítése után - pedig ruházattal látták el a beléptetett embert, esetleg egy hevenyészett orvosi vizsgálat, ellátás fért még bele a procedúrába. A vészkijáratoknál is ki volt építve a zsiliprendszer, de ott nem volt lehetőség beléptetésre. A legkomolyabb objektumoknak meg volt az a képessége is, hogy bizonyos tűréshatárig képesek voltak elmozdulni a föld felszíne alatt, - itt a közelben becsapodó robbanások rezonanciájának hárításában kell gondolkodni, amely a kényesebb, kritikusabb technikai berendezések védelméről, megóvásáról szólt. Magától értetődő, hogy méteres betonfalakban kell gondolkodni, árnyékolt környezetben, - a felszín alatt szolgálatot teljesítő emberek számára élhető hőmérséklet biztosítása sem volt egyszerű történet, mert volt, ahol a technikai berendezések által keltett hőt kellett kompenzálni, s volt, ahol 10-14 fokos hőmérsékletet kellett olyanná tenni, hogy az ott tartózkodó emberek ne a hideg elleni küzdelemre, hanem a feladatukra koncentráljanak. Azért számoltak fel a hidegháború után számolatlan atom és biológia fegyver elleni védelemmel felruházott objektumot, mert irdatlan költségeket emésztett fel a fenntartásuk és a hadviselés módszertani fejlődése is amellett szólt, hogy érdemesebb ezek nagy számban üzemeltetését elfelejteni. Milliárdokat el lehet költeni úgy egy ilyen objektumra, hogy észre sem veszed!

Érdekességként írom, - hogy a képzeleteteket egy kicsit felpiszkáljam:

Az ilyen helyeken szigorú protokoll volt érvényben az objektumban szolgálatot teljesítők beazonosításában. Különböző színű bilétákkal, kitűzőkkel, szakirányra utaló színű overallokkal, munkaruházattal különböztették meg egymástól a személyzet tagjait. Attól elvonatkoztatva is, hogy egy hadműveleti váltásban lényegében mindenki ismert mindenkit, ha név szerint nem ismertél valakit, akkor is tudhattad, hogy ő egy karbantartó, műszerész, híradó vagy egyéb. A hivatásos katonák egyenruhában voltak, de őket a kitűzőjük színe különböztette meg egymástól - beosztásukat, beléptetési jogosultságaikat illetően. Ők sem mehettek be egytől-egyig bármelyik helységbe, - főleg a titkosító helységbe nem.

Csernobilt eléggé megúsztuk, mert a java felment északnyugatra, aztán egy része lekanyarodott nyugat-Európa felé, mi csak a másodlagos kiszóródásból kaptunk, de ha nem titkolták volna el, akkor az emberek nem mentek volna az utcára, hogy a nyakukba is hulljon, mert igazából az a veszélyes, a közvetlen kapcsolat a radioaktív porral. Később határozottan megugrott a rákos megbetegedések száma.

Ez csak néhány napig hullik, mert aztán szétszóródik, de össze lehet szedni komoly dózist, így nagyon is lehet értelme az első napokban nem kimozdulni a fedezékből.

Na természetesen ha túl nagy a sugárzás szintje, akkor nem sokat véd, de nem arról van szó, hogy közeli atomcsapást kellene átvészelni.

Egy darabig még a talajra hullva is okoz kárt a sugárzás, amíg a szél el nem hordja a port, az eső el nem mossa, de a legveszélyesebb a közvetlen kontaktus.

Ezért fontos mérni a sugárzás szintjét és ki lehet számítani, hogy mekkora dózis után okoz maradandó kárt. Megeshet, hogy amíg bepakol az illető a kocsiba, vagy kimegy a pályaudvarra, hogy elmeneküljön, annyi sugárzó port nyel, meg hull rá, hogy nem ússza meg, ellenben ha az első napok elmúltával menekül el, akkor már csökken a veszély és tud dönteni, menekül e a vakvilágba, vagy helyben marad, mert ami por már lehullott, az már nem fog rápotyogni.

A távolsággal a sugárzás négyzetesen csökken, mert szétszóródik minden felé, de a lényeg, hogy ne lélegezzen be radioaktív port, vagy ne fogjon meg olyan dolgot, amire rárakódott.

Az ablakokat persze jól be kell zárni, esetleg földdel is betakarni, ha pinceablak, mert az is véd valamit, meg nem törik ki, nem nyílhat ki és pár napig rejtőzni, amíg a java hull az égből.

Lehet, hogy mindez kevés, de lehet, hogy nem.

Ha már van pincéd, vagyis ilyen lehetőséged, akkor miért ne élnél vele, ha szükségessé válik?

Az ember reméli, hogy nem lesz atomcsapás, de volt már rá precedens, meg a fene sem tudja, hová fajul ez az egész.