Mit csináltak az őseid az 1956-os forradalom idején?

Édesapám részt vett a forradalomban. Pontosabban az elején, aztán amikor arrafelé értek, amerre laktak, akkor hazament, mert megéhezett. Nagymamám meg nem engedte vissza. Ő túlélte, de az évfolyamuk 90%-a nem.

Viszont tudom, hogy nagyon sokan voltak, akik balhénak fogták fel az egészet és lövöldöztek össze-vissza, mert lehetett. Aztán most ők játszák a nemzeti hőst, holott egyáltalán nem azok, sőt...

Az egyik nagyanyám egészségügyis tanuló volt akkor pesten, néhány barátnőjével együtt megszöktek a koliból, és mentek a sziklakórházba segíteni a sérülteket ellátni.

Az ő későbbi férje, a nagyapám kiskatona volt, akkor még nem voltak házasok, még udvarolgatás fázis volt. Ő átállt a forradalmárok oldalára, de aztán amikor megtudták, hogy jönnek a szovjetek, a nagyanyám addig könyörgött neki, hogy lépjenek le vidéki rokonokhoz, hogy végül nagyapám belement, leléptek Pestről. Ez volt a szerencséjük, nyilván ha maradtak volna, akkor nagyapámat lázadó katonaként vagy kivégezték volna a megtorlásokban, vagy harc közben esik el.

A másik ágról a nagyszüleim meg semmit se csináltak, egy isten háta mögötti faluban laktak, ott nem volt semmi esemény.

Szerintem sokáig nem is tudtak róla, hogy egyáltalán történik valami :D

Ha nem is pontosan a kérdésre válaszolok( mivel nagyszüleim nem vettek részt a forradalomban, egyedül dédapám ásott légópincét az udvarra), nagyszüleim egyik utcabelije ment fel többedmagával 25 évesen a tanácsházára, és betörés után iratokat gyújtogattak, jegyzőkönyveket semmisítettek meg, a kommunizmus jelképeit próbálták megsemmisíteni. Ezután a faluban lévő szovjet emlékműhöz vonultak, és rendesen megrongálták. Kb. 8 fiatalemberről volt szó. A forradalom elbukása után páran nyugatra távoztak, az itthon maradottaknak börtönbüntetés nem, de más büntetőforma akadt: A szovjet emlékmvet saját költségükön visszaépíttették velük, valamint a közeli bányák valamelyikébe csökkentett fizetésű jóvátételi munkára ítélték őket. Az általam is ismert Lajos bácsi csilletologató lett a bányánál. Tudni kellett róla, hogy vasággyal együtt 50 kiló volt, vagyis direkt a legkeményebb munkahelyre tették, hogy tudja, hol a helye.

Az özvegye 2021-es haláláig emelt nyugdíjat kapott a forradalomban tett tevékenységéért.

Apai nagyszüleim éltek Pesten, nekik volt több élményük.

Nagyapám az első feleségével színházban volt aznap, akkor már lehetett hallani, hogy valami készül. A harcokban nem nagyon vett részt, az egyéves lányával volt otthon. A körúton látott egy akasztott ÁVÓ-st. Még 90 évesen is mondta, hogy meg tudja mutatni, hogy melyik fán volt. Kék melegítőben, nyakában táblával, hogy "Így jár minden ávós" Nagyapám nem volt kommunista érzelmű, a követelésekkel egyetértett, de az erőszak sok volt neki. Mondta, hogy az ablakból látta, mikor nov. 4. után Maléterék mentek Vecsés felé tárgyalni a szovjetekkel. Nem jöttek már onnan vissza...

Nagymamám meg ápolónő volt. A Széna téren szedték össze a sebesülteket. Azt mondta mindenkit, akár magyar, akár nem.

Anyai felmenőim vidéken éltek, nem meséltek sokat. Csak a dédapám állítólag otthon is suttogva mondta, hogy az nem ellenforradalom volt, hanem forradalom.