Mátyás király a németekkel való háborúskodás helyett miért nem arra törekedett inkább, hogy magyar fennhatóság alá vonja a Balkánt?

#13

Már az apja, Hunyadi János is elég kedvezőtlen körülmények között hadakozott, örült, ha a Balkánon ért el sikereket. Amikor pedig jött az 1500-as évek eleje és vele együtt Szulejmán kora, akkor ért az Oszmán Birodalom hatalma csúcsára.

Az Oszmán Birodalom - mint azt a neve is sugallja - addigra már birodalom volt. Mátyás felmérte, hogy a Magyar Királyság hosszútávon egyedül nem képes feltartóztatni a terjeszkedésűket. Így mindent arra tett fel, hogy megszerezze a Német-római trónt, hogy neki is egy birodalom álljon rendelkezésre. Kockázatos, és nem is sikerült. De, ha a török ellen fordította volna minden erejét, sokat valószínűleg nem változtatott volna a történelem menetén.

Konstantinápoly bombázása is felmerült az amerikai orosz közös flotta által, szerintem az már változtatott volna a dolgokon.

Ad1: a kérdésre válaszolnál inkább, ahelyett, össze-vissza dobálsz mindenféle zagyvaságot.

Ad2: ha idézel valahonnan, valakitől, annyit illene tenni, idézőjelbe teszed a szöveget..

A Balkán addigra már fel volt osztva. Mátyás bírta Horvátországot és Szerbia, Bosznia északi sávját, minden más az oszmánoké volt. Havasalföldet valóban megpróbálta vazallusává tenni, de a helyi nemesség nagyon szeszélyes volt, a vajdák kb. évente váltották egymást és végül Mohács után Havasalföld és Moldva végleg oszmán vazallus lett.

Hunyadi János meg valóban “végigmasírozott” a Balkánon a téli hadjáratban, de semmi többet nem tehetett. Volt kb. 30-40 ezer embere, az oszmánoknak kétszer annyi, az első komolyabb akadálynál (lópestis pusztítása) vissza kellett vonulnia, ha nem akart teljes káoszt.

Az Oszmán Birodalom a a XV. század közepére a Magyar Királyságnál jóval központosítottabb, gazdagabb és nagyobb állam volt. Nem volt még meg az a világbirodalmi státusza, mint Szulejmán idején, de a második rigómezei csata elég egyértelmű lett, hogy csak magyar csapatokkal nem lehet ellenük offenzívát indítani, nagyobb közép-európai összefogás szükséges. Ha mindenképp olyan fantáziát akarunk követni, hogy Magyarország még a középkorban legyőzi az oszmánokat: erre esetleg az ankarai csata után lett volna esélye Zsigmond országának, de ő sem hitte azt, hogy az oszmánok ilyen kemény diók lesznek, ezért már ő is a védekezésre fektette a hangsúlyt, míg offenzívába a luxemburgi-örökség megszerzéséért fogott.