Hogyan lenne esélyünk vissza szerezni a Trianonban elcsatolt területeket (vagy legalább egy részüket)?

Tévedsz, utolsó.

Gyakorlatilag minden európai országnak meg van szabva, hogy maximum mennyi katonát tarthat. Annál többet egyszerűen nem vesznek fel.

Az más kérdés, hogy ezt a keretet se töltik ki, de nem csak nálunk, hanem Európában sehol.

Úgyhogy, szépen kérlek, fejezd be Magyarország becsmérlését, mert marhára nincs igazad! Vagy, ha nem tetszik, és ennyire utálod az országot, akkor el lehet költözni

Felejtsétek már el ezt az "ősi juss" marhaságot! Komolyan mondom, már marhára idegesít.

Fogjátok fel végre, hogy ilyen léptékben nincs jog!

A hozzátok hasonlók szokták emlegetni, hogy a határok nincsenek kőbe vésve. Hát akkor fogadjátok el, hogy nem csak a mi kárunkra, de a mi javunkra sincsenek kőbe vésve!

Ilyen léptékkel nézve csak az a tiéd, amit per pillanat birtokolsz. A trianoni békét aláírtuk, ratifikáltuk. Innentől kezdve semmiféle zavaros "történelmi jogunk" nincs egyetlen négyzetcentiméternyi földre sem.

Ez már nem a feudalizmus. Az a föld a tiéd, amit meg tudsz szerezni és meg tudsz tartani. Ha nem tudod megtartani, akkor valaki elveszi tőled és onnantól nem a tiéd, hanem az övé. Olyan nehéz ezt megérteni? És hiába nyavalyogsz, mint egy maga alá piszkító pólyás, akkor sem adják vissza, mert nem a tiéd.

Természetesen ez visszafelé is működik, de ilyen szempontból teljesen lényegtelen, hogy az a föld volt-e valaha is a tiéd, vagy sem. Ugyanannyi jogunk van pl. Dél-Erdélyre, mint Észak-Lengyelországra. (Azért ezt a kettőt említem, mert egyik területen sem él számottevő arányban magyar lakosság, tehát teljesen lényegtelen, hogy az előbbi ezer évig a Magyar Királyság része volt, az utóbbi pedig egy napig sem.) Ha meg tudod szerezni és meg tudod védeni, bármelyik a tiéd lehet, de ha nem, akkor egyik sem. Hiába rinyálsz, hogy de az ezer évig Magyarországé volt. Senkit sem érdekel. Nem volt erőnk megtartani, tehát nem a miénk. És amíg nincs erőnk visszaszerezni, addig nem is lesz. Fogjátok már fel végre!

Komolyan mondom, ha még egyszer meghallom ezt a "történelmi jog", vagy "ősi juss" marhaságot, akkor valakit ki agyon fogok verni.

Az ilyesmivel csak magatokat ámítjátok és azokat a szerencsétleneket, akik beveszik ezt a maszlagot. Ráadásul semmit nem értek el vele, mert attól, hogy sipítoztok, mint egy rossz k*rva, hogy "az a mi ősi jussunk", semmit nem fogtok elérni. Semmivel nem lesz jobb a helyzet. Sőt. Nem rinyálni kéne, hanem tenni valamit, aminek értelme is van.

A 17.26-osnak. Ha jön egy rendszerváltás, és téged kiebrudálnak ebből az országból, és elveszik a házadat a vagyonodat, akkor ugye az már nem a tiéd, mert hát elvették. Ha jól értem a gondolatmenetedet. :-) Ez is egy vélemény, csak én meg pont a sok holokauszt túlélőtől vagyok már rosszul, akiket már 30-adjára kell kárpótolnia hol a szerencsétlen magyar államnak, hol a vasútnak (mert vasúton vitték őket), hol pedig Magdi néninek a Barátok közt-ből, mert fiatalon nem feküdt le a ná.ci tiszttel, hogy megmentse a sok zsi.dót.

Miért van az, hogy amikor holok.ausztról van szó, akkor azt sosem lehet elfelejteni, azon sosem lehet felülemelkedni, ott a 95 éves feltételezett, magát már megvédeni képtelen "nácit" is meg kell hurcolni (ausztráliai eset), de ha a kommunizmus áldozatairól vagy Trianonról van szó, akkor már rögtön jösztök a francos megbékéléses meg beletörődéses, meg lemondásos jogi csűrés-csavarásos dumátokkal!

Visszatérve az első példára. Ha elveszik tőled a házadat, a fejedhez pisztolyt tartanak, hogy írd alá, azzal azt elbitorolhatják tőled, de amíg a te fejedben az van, hogy az a te házad, és erőszakkal vették el tőled, kényszerítettek, addig az a ház a tied is marad, a jelenlegi "tulajdonosai" csak bitorlói a házadnak.

DE! Amikor önként lehajtod a fejed, és azt mondod, hogy "spongyát rá, felejtsük el az egészet, én is túlreagáltam ezt az egészet, hogy annak idején visszapofáztam, mert egyszál alsóban kellett külföldre menekülnöm", na onnantól kezdve halott az ügy, és onnantól kezdve áll elő az a helyzet, hogy a bitorló nem bitorló, hanem jogos tulajdonos, hiszen a károsult önként lemondott igényéről. Fejben dől el minden. A tiedben már rég eldőlt, dehát soha nem is voltál magyar! Szerencsére nem mindenki gondolja úgy mint te. Nem a miénk a hazánk most, idegenek bitorolják, mind az itthoni mind a külföldi részét, jelenleg nem tehetünk sokat, de ez nem jelenti azt, hogy valaha is belenyugszunk. Tudjuk amit tudunk, és ez száll apáról fiúra, az igazság pedig csak akkor jöhet el, hogyha amikor eljön az alkalom, a fiaink és unokáink is tisztában lesznek vele, mi az igazság, és nem alázkodnak meg, hanem benyújtják a keresetet, amikor majd lehet. Mert egyszer ennek az ideje is eljön.

"Ha jön egy rendszerváltás, és téged kiebrudálnak ebből az országból, és elveszik a házadat a vagyonodat, akkor ugye az már nem a tiéd, mert hát elvették."

Ugye most teljesen feleslegesen magyarázkodnék, mert ha akarod, úgyis kiforgatod, ugye?

De azért megpróbálom. Teljesen másról beszélünk.

Nem a jog, mint olyan létét tagadom, de államok között nincsen jog. A világpolitikában nincsen jog. Ha megszegsz egy fegyverszüneti egyezményt és megnyered az azt követő háborút, hiába követtél el jogsértést, senki sem fog felelősségre vonni, mert az erősebb akarata érvényesül. Ennyi az egész.

"Ha jól értem a gondolatmenetedet. :-)"

Nem. Tökéletesen félreérted.

"Ez is egy vélemény, csak én meg pont a sok holokauszt túlélőtől vagyok már rosszul, akiket már 30-adjára kell kárpótolnia hol a szerencsétlen magyar államnak, hol a vasútnak (mert vasúton vitték őket), hol pedig Magdi néninek a Barátok közt-ből, mert fiatalon nem feküdt le a ná.ci tiszttel, hogy megmentse a sok zsi.dót."

Akkor lényegében neked is az lenne ínyedre, amit én mondok (feltéve, ha egyéni szintre érteném, pedig nem). Akkor miért is vitatkozol?

"Miért van az, hogy amikor holok.ausztról van szó, akkor azt sosem lehet elfelejteni, azon sosem lehet felülemelkedni, ott a 95 éves feltételezett, magát már megvédeni képtelen "nácit" is meg kell hurcolni (ausztráliai eset), de ha a kommunizmus áldozatairól vagy Trianonról van szó, akkor már rögtön jösztök a francos megbékéléses meg beletörődéses, meg lemondásos jogi csűrés-csavarásos dumátokkal!"

Először is, egy szóval sem említettem, hogy el kell felejteni és bele kell törődni. Másodszor, azzal sem értek egyet, hogy a 95 éves nácit meg kéne hurcolni. Pusztán az kerget az őrületbe, hogy mindenki ezzel a "történelmi jog", meg "ősi juss" marhasággal jön. Arra lehet hivatkozni, hogy magyarok élnek ott. Arra lehet hivatkozni, hogy egy gazdasági egység, aminek a szétszakítása mindkét félnek rossz. Arra lehet hivatkozni, hogy természetföldrajzilag egy egység. Arra lehet hivatkozni, hogy a magyar állam birtokolja az ottani gazdaság jó részét. Kismillió dologra lehet hivatkozni. Minek akkor mindehelyett egy elmebeteg fikciót behozni? Ez lényegében nem más, mint a tehetetlen kis senki pondró vernyákolása, aki már semmit nem képes felhozni a saját érdekében, csak azt, hogy "de hát egyszer a miénk volt". Ki nem sz@rja le? Nekem is fáj Trianon. Én is örülnék a revíziónak. De ilyesmivel érvelni értelmetlen és még káros is.

"Ha elveszik tőled a házadat, a fejedhez pisztolyt tartanak, hogy írd alá, azzal azt elbitorolhatják tőled, de amíg a te fejedben az van, hogy az a te házad, és erőszakkal vették el tőled, kényszerítettek, addig az a ház a tied is marad, a jelenlegi "tulajdonosai" csak bitorlói a házadnak."

Ez ilyen szinten igaz. Államok szintjén már nem.

Pláne jelen helyzetben. Vesztes háború után békét kértünk. A győzteseknek minden joga megvolt megszabni, hogy mit kérnek a békéért cserébe. Nekünk pedig minden jogunk meglett volna megtagadni és folytatni a háborút. De mivel az utóbbi nagyobb esztelenség volt, mint az igazságtalan feltételek elfogadása...

"Amikor önként lehajtod a fejed, és azt mondod, hogy "spongyát rá, felejtsük el az egészet, én is túlreagáltam ezt az egészet, hogy annak idején visszapofáztam, mert egyszál alsóban kellett külföldre menekülnöm", na onnantól kezdve halott az ügy"

Hol mondtam én ilyet? Engem pusztán a "történelmi joggal" és az "ősi jussal" való érvelés irritál.

Rendben, értem mit akarsz mondani, és tulajdonképpen egyet is értek veled, elnézést ezért a hevesebb kirohanásért, te ezt nem érdemelted.

A lényeg, hogy fejben kell tartani, hogy merre hány méter, és nem szabad lemondani arról, ami a miénk volt. Nagyhatalmak jönnek mennek, sokkal gyorsabban változik a világ, változnak a dolgok, mint a korábbi évszázadokban. Volt olyan, hogy a birodalmak létezését sok-sok ezer évben mérték, aztán a középkorban ez az idő lerövidült néhány száz év illetve kb. ezer év közé. Most éppen Amerika a "világ legerősebb" állama, de 100 éve sincs ebben a pozícióban és máris halódik.

Egyszerűen csak fejben kell tartani, hogy mi történt, és amikor eljön az ideje, be kell nyújtanunk az igényünket. Abban pedig maximálisan igazad van, hogy a legjobb hivatkozási alapok a magyar-lakta területek, és a gazdasági vonatkozások.

A frankót mindig a győztesek mondják meg, de a győztes állapot sem tart mindig örökké. :-)

Ahhoz, hogy az emberek észben tartsák Trianont, és értsék is hogy mi történt, ahhoz viszont beszélni kell róla. Ha nem beszélünk róla, akkor jön a kis taknyos tizenéves, hogy szerinte Nagyszalonta az román város, és aki szerint magyar város, az meg ne magyarkodjon neki. Született egy nagyon rossz, nagyon igazságtalan döntés, és határainkon túl rengeteg magyar település található, ahol rengeteg magyar ember él. Erről szól a történet.

"Rendben, értem mit akarsz mondani, és tulajdonképpen egyet is értek veled, elnézést ezért a hevesebb kirohanásért, te ezt nem érdemelted. "

Én is elnézést kérek, ha túl nyers voltam, de az ilyen dolgok nagyon fel tudnak idegesíteni.

Én nem vagyok a revízió ellen. Bár ezt a megfogalmazást nem szeretem. Szerintem nem kellene a múltban élnünk. Ami megtörtént megtörtént. Igazságtalan volt és aljas, de akkor is elmúlt. Nem azzal kéne foglalkozni, hogy a múltat megváltoztassuk, meg nem történtté tegyük, hanem azon, hogy egy igazságosabb jövőt teremtsünk.

Emiatt én jobban szeretek úgy fogalmazni, hogy az egy tömbben élő magyarságot egy országban kéne egyesíteni és elérni, hogy a határ menti, magyar többségű területeket Magyarországhoz csatolják.

Ez de facto ugyanaz, mint az etnikai alapú revízió, amire a két világháború között is törekedtek, de kifelé szerintem sokkal könnyebben emészthető és inkább szimpátiakeltő megközelítés.

"A lényeg, hogy fejben kell tartani, hogy merre hány méter, és nem szabad lemondani arról, ami a miénk volt."

Attól függ.

Az, hogy a miénk volt, nem jelenti azt, hogy bármilyen formában jogot formálhatnánk rá. Például nekem eszem ágában sincs Észak-Szlovákiát, Dél-Erdélyt, vagy a Vajdaság déli részét Magyarországhoz csatolni. Mi hasznunk lenne belőle. Alig él ott valamennyi magyar. Okés, hogy egyszer a magyar állam része volt és erre emlékeznünk kell, de semmi értelme nem lenne Magyarországhoz csatolni. Még azzal a relatíve kevés cigánnyal sem tudunk megbirkózni. Mit kezdenénk több millió szlovákkal, románnal és szerbbel? Ha ők akarnak jönni (pl. Erdélyben és a Bánátban elképzelhető), akkor tárt karokkal fogadom őket, de egyébként nekem nem hiányzik egy csomó szeparatista szlovák, román és szerb a végeken. Csak ártanánk magunknak.

Ahol magyarok élnek, azt a területet nemzeti kötelességünk Magyarországhoz csatolni, ha az ottani magyarok is ezt akarják (márpedig miért ne akarnánk), de azon túl sok értelme nincs menni és ezen semmit sem változtat, hogy régen az ország része volt-e, vagy sem.

"Nagyhatalmak jönnek mennek, sokkal gyorsabban változik a világ, változnak a dolgok, mint a korábbi évszázadokban."

Valóban. De az aktuális helyzetet attól még kihasználhatjuk. És ha pl. az USA segít a területnövelésben, elég csak az ő bukásuk után aggódni amiatt, hogy a helyére lépő új szuperhatalomnak ne legyünk az útjában.

"Egyszerűen csak fejben kell tartani, hogy mi történt, és amikor eljön az ideje, be kell nyújtanunk az igényünket."

Én pusztán arra akarok kilukadni, hogy ez nem olyan, mint egy tárgyalás, ahol az ellopott vagyontárgyadat követeled vissza. Semmi nem indokolja, hogy miért kéne bárkinek is visszaadnia. Ezért mondom, hogy jól kell helyezkedni és el kell érni, hogy azoknak, akik aktuálisan számítanak, érdekük legyen Magyarország gyarapítása. Az ilyen szempontból közömbös, hogy száz év múlva az illető fejesek talán már sehol sem lesznek.

"Abban pedig maximálisan igazad van, hogy a legjobb hivatkozási alapok a magyar-lakta területek, és a gazdasági vonatkozások. "

A legrosszabb pedig az "ősi jog" és a hasonló fikciók. Mert ez senkit nem érdekel. Attól, hogy egyszer réges-régen a tiéd volt, egyáltalán nem szükségszerű, hogy megint a tiéd kéne, hogy legyen. Individuális szinten még esetleg. De állami szinten ez egyáltalán nem így működik. Ha képesek vagyunk gazdasági szinten magunkhoz fűzni a Trianon előtti Magyarország minden részét és el tudjuk érni, hogy a világ aktuális vezetőinek egy erős Magyarország legyen az érdeke és Romániához, Szlovákiához, Szerbiához, Ukrajnához ne fűződjön semmi érdekük, akkor akár még az etnikai eltérések dacára is egyesíteni lehet a régi Magyarországot. De erre ma reális esély nincsen, és, mint mondtam, sok értelme sem lenne. A magyarlakta területekre viszont az etnikai egység alapján is jogot formálhatunk, ami pl az USA liberális gondolkodása, a népek önrendelkezési joga és ilyenek miatt ideológiai hatást is gyakorolhat, ezzel növelve az esélyeinket. De pusztán azért, hogy egyszer a miénk volt, senki nem fogja nekünk visszaadni. Ezért az "ősi joggal" való érvelést értelmetlennek tartom. Ha már megvan, lehet azt mondani, hogy azért csatoltuk vissza, mert "történelmi jogunk" van rá. De ez már csak duma. Ez nem az ok. Ez már csak a magyarázat.

"Ahhoz, hogy az emberek észben tartsák Trianont, és értsék is hogy mi történt, ahhoz viszont beszélni kell róla."

Ezt aláírom. Viszont mindezt, szerintem, objektíven kell tenni. Nem szabad úgy hozzáállni, hogy ez egy alávaló, szemét és jogtalan húzás volt, amit nem szabad elfogadni és akár fegyverrel is ellene kell menni. Objektíven kell szemlélni. Igen, igazságtalan volt, de nem azért, mert velünk tették. Úgy kell szemlélni a dolgot, mintha nekünk közünk se lenne hozzá. Egy vesztes országot feldaraboltak és a határait itt és itt húzták meg ezért és ezért. Úgy kell vizsgálni, ahogy ténylegesen volt és nem úgy, hogy igazoljuk, hogy mindenki a magyarság ellen van és el akarnak tiporni minket. Attól senki sem lesz áruló, magyarellenes, vagy akárhogy nevezzük, hogy elfogadja, hogy az ellenségnek is megvoltak a maga logikus okai. A logika persze nem feltétlenül igazságos. Azt ki lehet hangsúlyozni, hogy ezért és ezért igazságtalan, de az nem vezet sehova, ha démonizáljuk azokat, akik ezt tették velünk és mindent kétségbe vonunk, ami kicsit is emberinek tünteti fel őket.

"Ha nem beszélünk róla, akkor jön a kis taknyos tizenéves, hogy szerinte Nagyszalonta az román város"

Ezt maximálisan megértem.

Bár én úgy fogalmaznék, hogy román város, de magyar lakosságú. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy romániai város. :D

De értem mire célzol és egyet is értek.

"Született egy nagyon rossz, nagyon igazságtalan döntés, és határainkon túl rengeteg magyar település található, ahol rengeteg magyar ember él. Erről szól a történet."

Amíg "csak" idáig megyünk, addig a céljaink azonosak. Az általad kritizált hozzászólásomban én pusztán csak a retorika ellen intéztem kirohanást.