Mi volt a Wehrmacht és a Waffen-SS feladata a II. Világháborúban?

Ja tényleg, bocs.

Amúgy meg:

[link]

[link]

Röviden: a Wehrmacht a sima német szárazföldi haderőt jelentette.

Az SS pedig a lekiválóbb katonákat gyűjtötte egybe, kezdetben Hitler személyes testőrségére. Majd megalakították belőlük a Waffen-SS-t (Fegyveres-SS), aminek feladata az akítv harc volt, elit alakulatként vetették be a legsúlyosabb pontokon.

A Wehrmacht a német hadsereg, az SS pedig kezdetben Hitler személyes testőrsége ( az első SS hadosztály a Leibstandarte Adolf Hitler) később pedig mint ideológiailag elkötelezett elit alakulat. Ez a Waffen-SS, a fegyveres SS. Általában a Waffen SS kapta a legkorszerűbb fegyvereket, volt is egy kis rivalizálás a Wehrmachtal, főleg, hogy külön irányítás alatt volt. Ezért hát kezdetben tényleg az "árja" északi ideál megtestesítői alkották, később ez már nem igaz.

Még később ugyanis, a németek által megszállt területekről érkező önkéntesek is ide lettek besorolva, külön nemzetiség szerinti hadosztályba. Nekik is főleg ideológiai indítékaik voltak (ellentétben a Wehrmachttal, akiknek egyszerűen harcolni kellet) voltak a csatlakozáskor. A nemzetiszocializmus, antikommunizmus. A háborús bűntettek nagy részét keleten ezek a nemzetközi alakulatok követték el. Volt külön svéd, holland, vallon, olasz, magyar, lett, albán (muzulmán), bosnyák-horvát (szintén sok muzulmán)...stb hadosztály.

Hogy mi volt a feladatuk? A Waffen SS is ugyanúgy harcolt, mint bármely más alakulat a háborúban, csak az őket megelőzte a hírük. Néhány alakulat (pl. a Leibstandarte, Das Reich, Totenkopf, Wiking...) a háború legkeményebb csatáiban edződtek és valóban a legjobbak voltak. Viszont nem kérdeztek, nem tapogatóztak, hanem lehetőség szerint megsemmisítették az ellenséget...

A Wehrmacht a német szárazföldi haderő volt, ami sorozás által töltötte fel állományát, és kizárólag német állampolgárok voltak tagjai. A Waffen-SS szintén harcoló alakulat volt, ide azonban önkéntes volt a belépés, és nem volt kritérium a német állampolgárság. Hozzáteszem, a háború végén már az SS-nél is előfordultak kényszersorozások a Kelet-Európában élő németek között. A belépés egy Waffen-SS egységbe kezdetben szigorú feltételekhez volt kötve, a későbbiekben az emberanyaghiány miatt már nem volt ilyen szigorú. Az SS egységek komolyabb szerepet csak a háború második felében töltöttek be, ekkor nőtt meg jelentősen a létszámuk.

Mind a Wehrmachtban, mind a Waffen-SS-ben nagy különbségek voltak az egyes egységek harcértéke között. Mivel a német hadiipar kapacitása nem volt arra elegendő, hogy az összes egységet egyenlő színvonalon felfegyverezze, ezért szelektálni kellett, hogy ki kapja a legjobb felszerelést. A Wehrmachton belül főleg a páncélos, páncélgránátos voltak jól felszerelve. Ezek az egységek motorizáltak voltak, míg máshol a Wehrmachtban a transzport nagyrészt lovakkal történt. A Waffen-SS egységek sem voltak egyenrangúak harcértékben. A nyugati országokból toborzott egységek harcértéke (pl. SS Totenkopf, Leibstandarte, Wiking) kitűnő volt, a keleti tatár, ukrán egységek messze elmaradtak ettől.

Már leírták előttem, a Waffen-SS-t főként a front legforróbb pontjain vetették be, valamint ellentámadáskor is ők haladtak elöl. Általános vélemény volt, hogy egy SS egység harcértéke 3 Wehrmacht-egységnek felel meg. Ennek több oka is volt. Egyrészt a legjobb fegyverzetet kapták, valamint számos katonai újítást is bevezettek (pl. álcázó öltözet). Másrészt a moráljuk is magasabb volt. Ez nem meglepő, hiszen egy önként hadba lépő, fanatikus SS-katona, aki tettei helyességéről meg van győződve, sokkal nagyobb motivációval bír, mint egy kényszersorozott Wehrmachtos, akinek semmi kedve nincs a harchoz, pusztán csak életben akar valahogy maradni. Egy kedvetlen katona jó fegyverzet és taktika esetén sem tudja elérni célját. A nagyobb motivációból fakadóan az SS-katonák improvizációs képessége is nagyobb volt harc közben.