Minek szórni hadászatra a pénzt?

Teljesen igazad van.

A baj csak az, hogy amennyit mi megspórolnánk ezen, az is valami baromságra lenne költve.

A másik meg, hogy ez nagy üzlet egyeseknek. A honvédelmi miniszternek van valami fegyvergyáros komája vagy valaki, akin keresztül beszerzik a cuccokat és akkor lehet neki küldeni az állami pénzeket, amiből vissza is csepegtet egy kicsit.

Nálunk nem törhet ki bármikor háború.

Ilyesmi errefelé csak a NATO-Oroszország konfliktus lehetne, de az atomarzenál miatt ez teljesen baromság lenne, szóval a közeljövőben felénk nem lesz háború.

A honvédelem – régen, míg legalább volt sorkatonai szolgálat, a férfilakosság tevőlegesen érintett volt benne – közügy. Politikai döntéshozóink elhitették a szélesebb közvéleménnyel, hogy hadseregre szükség nincsen „majd megvéd minket a nátó”. Az, hogy cserébe egyrészt nekünk is le kellene tenni valamit a közös védelem asztalára, hogy ezzel a képzavarral éljek, kevéssé hangsúlyozott, az pedig, hogy azok az államok, akik a nemzetközi szerződésekre és a nagyhatalmak becsületszavára (különösen Hitlerére és Sztálinéra, bár ők a jelenlegi politikacsinálók mellett sok szempontból ma született bégetőnek tűnnek) építették biztonságpolitikájukat, saját honvédelem helyett, történelmi tapasztalatok szerint legalább olyan sikeresnek bizonyultak, mint féllábú a farbarúgóversenyen - jóval kevesebb szó esik. Ahogy arról a nyilvánvaló tényről is, hogy ebben a szövetségi rendszerben egymás kezét szorongatják a résztvevők, holott egymás nyakát szeretnék. „Nagy szocialista Laokooncsoport” mondta egykor Hofi Géza. A szocialista (Magyarország kivételével) a jelzős szerkezetből törölve, a részt vevő államok ugyanazok. Ha valaki zöldet idefújna a napszél a Marsról, az azt hinné: magyar-román két jó barát, bárhogy változik a világ, ezek százötven éve mindig ugyanabban a katonai szövetségben vannak. Ez a lény egyébként nyílván nem értené Ferdinánd egykori román király kedves mondását, miszerint: „ha valaki szakadékba akar lökni, azzal menjél karonfogva”. Anyway.

Jelenleg Afganisztánban egy harmadosztályú falusi helyettes hadúr komolyabb erő fölött diszponál, mint a magyarországi kormány. Persze, ennek történelmi oka van. Ez az ok pedig a magyarországi (ál)baloldal véletlennek nem tekinthető megvetése és „szükségtelen ez nekünk” vélekedése a honvédelemről és a hadseregről, immáron kilencven éve. A béketábor vezető erejének természetesen legyőzhetetlen vörös ármádiával kell(ett) rendelkeznie, hogy az ideológiát ne fenyegethesse semmiféle veszély, de ellenben az ideológia igencsak fenyegethessen másokat, akik nem fogják fel, hogy a proletár paradicsom exportcikk: mi azonban nem vagyunk azok, hát minek az nekünk? Mi kovácslászlói „merjünkicsiklenni” vagyunk. Ezt a ma már közel százéves hagyományt egy Lander Jenő nevű szörnyszülötti indította el legendás „nem akarok katonát látni” honvédelmi miniszteri programbeszédével. Az ilyen programbeszéd Tibet fennsíkján sem sikeres, ellenben az első világháború vége körüli zűrzavarban egyenesen életveszélyes.

A hadsereg minden korban az adott állam – erőszakszervezet – külpolitikai érdekérvényesítésének eszköze. Ahogy XIV. Lajos ráíratta minden ágyújára: „a király utolsó érve” (jelzem: az utolsó). Ha az adott államhatalomnak – mint a magyarországi hatalmat kisebb megszakításokkal , de folyamatosan törvénytelenül kilencven éve, a legutóbbi időkig bitorló bolsevik szekértolóknak – érdemleges külpolitikai céljai nincsennek, hanem minden céljuk a belső hatalom mindenáron való megtartása – akkor értelemszerűen hadseregre sincs szükségük.

Zárójelben megjegyezni kívánom, hogy minden országnak joga van az önvédelemre, saját biztonságára, és arra, hogyha erre rákényszerül, ennek érdekében ne csak hangos, nyilvános szívet tépő zokogást, hanem ennél hatékonyabb eszközöket alkalmazzon. Lehet szidni az Egyesült Államokat, hogy mondvacsinált indokok és megrendezett provokáció alapján lerohan, megszáll, gyarmatosit független országokat, de ez az Egyesült Államok nemzetbiztonsági és gazdasági érdeke. Lehet szidni Izraelt, hogy rasszista erődállam, amiért a palesztinokat nem veszi emberszámba, és ott irtja, ahol tudja, de tudjuk jól, hogyha ezt nem tenné, ezek a szegény ártatlan áldozatok már régen letakarították volna a zsidó államot a térképről. Izrael pedig egész egyszerűen nem köteles jó képet vágni hozzá, hogy az elpusztítására törekednek, mind ahogy Magyarország se, csak mi azt tesszük. Mindenkinek jogában áll saját maga érdekeit megvédeni – az egyéni szociális probléma, hogy Magyarország ezzel nem kíván, nem akar, nem tud élni. Ettől még nem Izrael a hibás, és a világ többi kétszáz országa sem fog térdre esni. Hanem kutya kegyetlen módon megvédi a saját érdekeit. Érdekvédők. Olyanok , mint a női combok: nem kritizálni, bejutni közéjük, ez a lényeg.

Szóval, lehet zengzetes estimeséket előadni a teljes leszerelésről, a háború értelmetlenségéről, meg a szépséges pacifizmusról, csak nincs értelme.

Mert az a nép, amelyik szaporodik, szükségszerűen háborúznia kell, hiszen vagy erőforrásokat kell bevonnia, vagy meg kell szüntetnie a túlszaporodását (le kell győzetni), amelyik meg nem szaporodik, az életképtelen, tehát a ragadozó óhatatlanul kiválasztja és nekimegy, és vagy megvédi magát, vagy nem.

Mivel az emebr csoportban, hordában élő állat, területvédelemre és a csoportérdek védelmére van beprogramozva, ezért szükségszerűen agresszív. Ha nem így volna, ma nem lenne a bolygó ura. Tehát az emberi társadalomban a háború nem kerülhető el, csak abban az esetben, ha szellemileg mindenki eléri azt a szintet, hogy a társadalmak létszámban és gazdasgában ne növekedjenek, de ne is fogyjanak, mert amíg nincs stabilitás, addig érdekellentét van, és ha érdekellentét van, akkor ott háború lesz!

Ez pedig még odébb van. Mármint nem a háború Az küszöbön.

"Politikai döntéshozóink elhitették a szélesebb közvéleménnyel, hogy hadseregre szükség nincsen „majd megvéd minket a nátó”"

Rendszerváltás előtt meg elhitették veletek hogy "megvéditek a hazát" bóvli sorkatonasággal, meg olyan haditechnikai eszközparkkal, amit egy esetleges háború esetén fél kézzel söpört volna félre a nato.

A hadsereg tény hogy rengeteg pénzt visz el, de egy ország erejét mutatja, szuverenitását képes biztosítani. Tény hogy világ szinten sehol nem állunk, de nem is ez a "nagyok" célja, helyi viszonylatban nem vagyunk elmaradva a szomszédoktól, többet meg nem is engednek, nehogy "felborítsuk a rendet".

"Mert jelenleg az egyetlen felhasználható és valóban hasznos dolga a hadseregnek és a hadi felszerelésnek az nem más mintha valahol olyan helyzet van, akkor tudnak segíteni, folyó áradásakor, nagy havazás esetén stb."

Ez alapvetően nem igaz.

Vegyünk néhány példát:

- Magyar helikopterpilóták képezték ki az afgán pilótákat.

- AWACS (légtérellenőrző) gépeken is teljesítenek szolgálatot magyarok.

- Jelen vagyunk Koszovóban, a Balkánon, Cipruson, Szomáliában, Irakban, Afganisztánban.

- Jelenleg a Baltikum légvédelmét is mi látjuk el.

Ilyen szempontból büszkék is lehetnénk a katonákra, tekintve hogy mindenhol rendfenntartó, országépítő feladatot látnak el, és addig örüljünk míg itthon csak gátat kell építeniük.

A magyar honvédség eszközparkja iszonyatosan kritikán aluli. Nagyon sokféle harci járművet kivontak a hadrendből. Ugyanakkor a NATO-felé nekünk is vannak kötelességeink. A haditechnikát pedig olykor-olykor le kell cserélni, egy modernebbre, egy jobbra és egy újabbra.

Kedves Kérdező, te miért használsz még mindig Nokia 3210-es telefont vagy Pentium I-es számítógépet? Hmm?

Sajnos a magyar hadsereg nagyon elavult technikával rendelkezik (oké vannak most grippenjeink, de ez még édes kevés). Éppen ideje lenne frissíteni a dolgokat.