A középkorban csak a nemesek, és a zsoldosok harcoltak Magyarországon a király mellett, vagy jobbágyok, és a városi polgárság is részt vett a háborúkban?

A seregek gerincét a különféle kis és középnemesek meg a zsoldosok adták. Habár zsoldosokat inkább a korszak vége fele kezdték nagyobb számban használni mivel a királyok egy nemességtől független bármikor bárki ellen bevethető haderőt akartak).

Ezenkívül a városok is állítottak ki katonákat főleg a saját védelmükre. Magyarországon pl:az erdélyi,felvidéki szász városoknak is volt katonaállítási kötelezettsége. Szintén minálunk voltak csoportok akik adókedvezményekért cserébe katonáskodtak(székelyek,kunok jászok,besenyők).

Jobbágyok ritkán mentek csatába ehelyett inkább a seregek ellátásában vettek részt,de volt példa rá hogy harcoltak. Luxemburgi Zsigmond vezette be a telekkatonaság intézményét ami azt jelentette,hogy minden 20. jobbágytelek után ki kellett állítani egy katonát(elvileg innen ered a huszárság). Ezt viszont csak hellyel-közzel tartották be később.

Magyarország jellegzetessége, hogy a nemesek aránya 10%-ot is elérte.(Más kelet-európai országokban is hasonlóan sokan voltak). Nyugaton ez az arány 1% vagy még annyi sem volt. Ezért nyugaton a nemesek zömmel jómódúak voltak, és lovagi fegyverzetben harcoltak. Nálunk a nemesek zöme kisnemes volt, hétszilvafás, volt hogy egy jobbágytelken üldögélt. Ők fontos részét adták a királyi hadnak, de csak könnyű vagy fél-nehéz lovasok voltak, hiszen nem telt nekik lovagi fegyverzetre, sem több lóra, apródokra, etc.

Voltak nálunk is szabad királyi városok. Ők katonákat adtak a királynak. Kezdetben a polgárok mentek hadra, de inkább volt jellemző, hogy az adott katona mennyiséget zsoldosokban felfogadták. Védelmi harcra persze mindenki, inkább a plebejusok, a városi szegények. A királyi városoknak volt fegyvertára is. Nálunk elenyésző számú ilyen város volt...Nyugaton többszöröse, ott ezért több volt a városi zsoldos. Olyan városok is voltak, ahol a lakosok(főleg a szegényebbek) maguk mentek hadra, mert mondjuk kikötőváros volt, hajósok, matrózok, ők kezelték a király hajóhadát.

Viszont nálunk nagy szerepe volt a "tömegükben nemes" népelemeknek. Pl székelyek, kunok. Hadi szolgálattal tartoztak a királynak, adót is csak a király szedett tőlük.(Mint a városoktól.) Ilyesmi kisebb számban nyugaton is létezett. Az angol íjászok pl. Yeomanok voltak. Királyi szabadok, nem jobbágyok, de még nem is nemesek.

Dózsa parasztháborújáig a jobbágyoknak is engedélyeztek a fegyver tartását. Komoly dologra ne gondoljunk, lándzsa-féle, íj, stb. Elsősorban a rablók elleni önvédelem miatt, támadó harcra ritkán vették őket igénybe, a birtok, a közeli vár védelmére inkább.(Se csapatkiképzés, se erőnlét, se jó hátasló, se fegyverzet, nagyon komoly harcértékük nem volt)

A magyar nemes határon túli hadjáratra csak a király pénzéért ment, és nem is volt kötelező mennie...Aranybulla óta törvény volt.

Jobbágyokat rendszerint minden védelmi hadműveletnél vitték "golyófogónak".

Ha másra nem is de amíg őket mészárolja az ellenség a normális haderőnek volt ideje visszavonulni, megkerülni, oldalba támadni az ellenséget.

Harcértékük sokszor elenyésző volt baltával, egyenes kaszával stb, páncél védelmük nem volt, nehézlovasság, nehéz gyalogság, ellen nem is tehettek sokat.