Mi az oka annak, hogy az oroszok a kis finnekkel szemben vesztettek, a hatalmas német birodalommal szemben viszont nyertek?

"Aztán ahogy megkapták a magyar gént elkezdtek kikupálódni és létrejött a mai Németország."

Ezt ugye nem gondolod komolyan? :)

Valójában a szovjetek megnyerték a szovjet-finn háborút, elfoglalták az ország majd egyharmadát, de olyan komoly veszteségek voltak, hogy nem akartak több embert áldozni. Tudtak volna, csak nem érte meg némi plusz fenyőerdőért meg hómezőért cserébe. Sztálin figyelmét 40-ben már a Baltikum és Moldávia megszállása kötötte le, illetve a németek nyugat-európai hadjárata...Illetve, hát itt nem kellett attól tartaniuk, hogy vereség esetén a három milliós Finnország a 230 millió körüli Szovjetunióval szemben megy az Urálig, illetve Bakuig, mint mondjuk Adolfék...

Nem csak a tábornoki kar állt pártmajmokból, de szinte a teljes tisztikar, sőt az altisztek egy része is. Alapvető stratégiai hibák voltak már a tervezésben is, például túlságosan szétforgácsolták az erőket. Téli ruha nélkül az oroszok is megfagytak a fenébe, márpedig az kevés volt, mert villámháborúra készültek, nem hetekig-hónapokig tartó harcokra. A katonák egy szál köpenyben és bugyonníjka sapkában fagytak hülyére...A finn tartalékosoknak meg eleve volt téli felszerelése, hiszen az életfontosságú volt civilben is. Meg a fegyvereken pl akkora volt a sátorvas(az elsütőbillentyű körül) hogy kesztyűs ujjal odaférjen a lövész. Próbáltál más vasat megfogni csupasz kézzel olyan mínusz 20-fokban? Elengedni nehéz...A technika sem volt valami hatékony, eleve a korabeli "kis" tankok nem bírtak kidönteni már egy komolyabb fát sem, ezért nem is tudott szétbontakozni pl. egy páncélos hadosztály.Szépen libasorban masíroztak az utakon.(Zömmel ótvar T-26 és BT-5/7 konzervdobozok voltak, némi T-28. Talán prototípusként megjelent a KV-1.

Nem gondoltak olyanokra sem, hogy a hidegben az emberek és a lovak(70%-ban még nem gépesített volta a Vörös hadsereg!) a hidegben többet kellene, hogy egyenek. Legyengültek, éheztek. A lóállomány zömmel tropára ment, anélkül meg megállt az utánpótlás.(Amerikai segély teherautók és dzsipek még nem voltak...). Pl. a skandináv országokban speciális patkókat használnak a lovak lábain, hogy a jég ne tudjon a patájukba/ra fagyni, mert akkor lefagy a lábuk, illetve vannak rénszarvas és kutyaszánok...Na, ez sem volt az oroszoknak, állítólag sokkal komolyabb volt a lóveszteség, mint az ember, a tényleges katonalovak zöme odalett, lesántult. Ennek hatását még 41-ben is nyögték-se logisztika, se tüzérségi vonóerő... És akkor ugye a visszavonuló finnek mindent igyekeztek tönkretenni,(hadd szopjon a szovjet logisztika) illetve hát harcoltak, amivel tudtak...

Több oka volt a gyenge teljesítménynek.

Elsősorban az, hogy nem számítottak harcokra, azt képzelték az oroszok, hogy csak bevonulnak majd.

Az egy évvel korábbi irtózatos tisztogatás is megtette a magáét, Sztálin rengeteg katonatisztet agyonlövetett, vagy lecsukatott, ami magával hozta egyrészt azt, hogy senki nem mert önálló döntést hozni, mindenki parancsra várt, így a hibás nézeteket nem tudták korrigálni, mert senki nem merte bírálni a téves parancsokat.

Másrészt téves nézetek meg szép számmal voltak, hiszen rengeteg előléptetés történt, így egy csomó tiszt volt olyan parancsnoki beosztásban, amihez nem értett, nem volt meg hozzá a képzettsége.

Ezek a hátrányok németekkel szemben is fennálltak eleinte, egészen a háború közepéig, amikor a harci tapasztalat már kiegyenlítette az iskolázottság hiányát, sőt 43 tól már előnyükre is vált, hiszen a tisztek átlagéletkora húsz évvel fiatalabb volt az oroszoknál, mint majd később a németeknél és ez meg is látszott később az agilitáson, amikor a kellő tapasztalatok birtokába jutottak.

A körzetben egyfajta katonai 'vákuum' alakult ki, hiszen alig pár héttel korábban özönlötték el Lengyelország északkeleti felét a szovjetek és ott indokolt volt a katonai jelenlét, továbbá már ekkor szervezték a baltikumi expanziót is, így a finn támadáshoz az erősítéseket főleg gépesített alakulatok sebtében történt átvezénylésével biztosították, pedig az orosz teherautók legendásan rosszak voltak, még normális időben is akadozott az utánpótlás és élelem, lőszer és üzemanyag utánpótlás nélkül a finn télben elakadt csapatok megdöbbentően rosszul teljesítettek, főleg mivel a véletlen folyamán sok délvidékről származó lövészegység volt közöttük, akik ugyan a Szovjetunió katonái, lakosai voltak, de nem, vagy alig ismerték a híres orosz telet.

Természetesen voltak olyan egységek a Vörös Hadseregben, például a szibériai lövészezredek, amelyek megették volna keresztben a fél civil finn szabadságharcosokat, de azok a Távol-keleten állomásoztak.

A szovjetek fokozatosan növelték a túlerőt, amely végül kezdett érvényesülni, de akkorra az eltelt idő miatt a nemzetközi diplomáciának lehetősége lett nyomást kifejteni és Sztálin érezte, hogy nem feszítheti túl a húrt és végül meghátrált és korábban elfoglalt területek részbeni visszaadásával békét kötött a finnekkel.

A francia és a brit diplomácia fájó sebeire olyan gyógyír volt ez, hogy végül a baltikumi agressziót teljesen elnézték az oroszoknak és a lengyelországi csintalanságot is csak szőr mentén hánytorgatták később fel, holott a németeknek ezért kijárt a hadüzenet, pedig ekkorra már többszörös túlerőben volt a térségben a szovjet haderő és a szervezettsége is megjavult, ezzel együtt a hatékonysága is.

Az biztos, hogy sokat tanultak az oroszok a történtekből, ekkortól kezdve egy nagyarányú modernizálásba kezdtek, új és kiváló fegyvereket kezdtek rendszeresíteni, mint például a kitűnő 76 mm - es páncéltörő löveget, vagy a később olyan híressé vált T34 harckocsit, amelyekből két év múlva már néhány egységet fel is tudtak fegyverezni, nagy meglepetést okozva később a németeknek. A korábban, mint burzsoá elképzelés szerint létező harckocsi magasabb egységek újraszervezését is megkezdték, főleg a német sikerek hatására és a hadsereg átszervezését is.

Nem az oroszok bírták a hideget, hanem a pufajka.

Elveszed (nem is adsz neki) a pufajkát, az orosz is megfagy.

A mélységi hadviselés egy korábbi korszak hadviselési módja volt, például a polgárháború során jól érvényesült, kisebb létszámú csapatmozgások esetén.

Ennek szellemében a fronton lévő csapatok súlyos veszteségeket okoznak a támadónak, majd az előretörő ellenséget mindenhonnan erős csapatok támadják meg, amelyek elvághatják a támadó utánpótlási vonalait és kivéreztethetnek minden támadó egységet.

Csakhogy az oroszok a védelmi rendszer szellemében így eleve kódolták a súlyos veszteségeket maguknak.

Az elmélet működött volna, ha a német haderő kisebb, fele, vagy harmada annak, ami bekövetkezett a Barbarossa megindulásakor.

A Vörös Hadsereg hiába volt majdnem kétszeres túlerőben, az egységeket rosszul osztották el.

A távol-Keleten volt a 40%-a, sok egység volt közép Oroszországban, a Kaukázusban és későbbi nagy csaták körzetében a német támadás pillanatában, amíg a német(lengyel) határon viszonylag kis létszám állt fegyverben, cirka egymillió ember, ami ráadásul egy sávban volt szétszórva, ami 50-100 km mélységig terjedt.

A Vörös Hadsereg ekkor a legtöbb téren volt olyan szinten, hogy felvehette volna a harcot a németekkel, de pusztán ez a rossz védelmi doktrína kudarcra ítélte a tevékenységüket, amihez hozzájárult a hírszerzés, a hírközlés összeomlása is, mert hetekig nem tudták felmérni a német támadás erejét, így a megfelelő lépéseket sem tudták megtenni, ami a már felemlített passzivitás miatt sem volt lehetséges, vagy igazán hatékony.

Mindezt bizonyítja, hogy a tönkrevert Vörös Hadsereg Moszkva alatt mégis megállította a németeket, pedig akkorra irtózatos méretű, mennyiségű embert, hadianyagot, fegyvert vesztett, pedig mennyivel könnyebb lehetett volna ezek a veszteségek nélkül a dolga, de a rossz és idejétmúlt védekezési doktrína hozta a kezdeti óriási német sikereket, amiért közvetlenül Sztálin és a vezérkara volt a felelős, meg a szovjet felsőbb parancsnokok, akik ezt a hadászatot meghatározták.

Az oroszokat mindenhol legázolta a német túlerő, akiknek mégis sikerült visszavonulni, azok demoralizálták a még kontakt szovjet egységeket is. Mindehhez hozzájárult a korszerű német villámháborús taktika, bár például Kiev térségében, ahol az oroszok túlerőben voltak, már kemény harcok folytak, főleg a jól vezetett ellentámadások miatt, amivel többször visszavetették a német támadókat.

Ha jól értettem, ezt kérdezted, bár a fő kérdéshez ez már nem kapcsolódik.