Puzsér Robi írása igaz Amerikával kapcsolatban ?

Oké tudom, hogy Puzsér de most az írás tartalmára vagyok kíváncsi, hogy igaz e nem a Robi személyiségére.

„A világrend felbomlását, az azt uraló Egyesült Államok erejének megroppanását négy esemény készítette elő. Az első ezek közül a George W. Bush elnök és Dick Cheney alelnök hazug vádaskodásai alapján kirobbantott iraki rablóhadjárat volt, amely erkölcsileg megroppantotta az Amerika által vezetett nemzetközi rendet, és felszámolta a birodalom kormányzatának szavahihetőségét, demokráciaexportra való álságos hivatkozásának komolyanvehetőségét. Honnan olyan ismerős a békefenntartásra hivatkozó háborús agresszor arcpirító cinizmusa? Kit gúnyol a retorikájával Vlagyimir Putyin? Nem a béketábort és a békeharcot, hanem George W. Bush gátlástalan hazudozását és mindazt a tenyérbemászó gazemberséget, amit az általa vezetett impérium Irakban előadott. Vlagyimir Putyin most ugyanezt teszi, és az amerikai elitnek többé nincs erkölcsi tőkéje felháborodni ezen.

A második tényező, amely a világot a jelen állapotba juttatta, a Wall Street által diktált neoliberalizmus és az amerikai kaszinókapitalizmus szellemét érvényesítő globalizáció világméretű rendszere, mely birodalmakká hizlalta a nyugati államok ellenségeit. A Wall Street óriási profitot realizált a Kínai Népköztársaság világgazdaságba hálózásán, és cseppet sem korlátozta őket az, hogy a nyugati nemzetgazdaságok ezzel felszámolják az iparukat, elveszítik a technológiai fölényüket, és az emberi jogokat lábbal tipró államkapitalista diktatúra kiszolgáltatottjaivá válnak. A Wall Street azzal nyugtatta magát és a Nyugat gazdasági státuszáért aggódókat, hogy Kína minél gyorsabban gazdagszik, és kapcsolódik be a globális kereskedelembe, annál gyorsabban indulnak meg benne a demokratikus változások. Nos, nem így történt: az olcsó kínai munkaerő globális gazdaságba illesztésének eredménye nem Kína jogállammá válása, hanem a Nyugat gazdasági dominanciájának megroppanása lett. Így jár az a birodalom, aminek nincsenek elvei, csak pillanatnyi profitérdekei, s melynek nemzetgazdasága így az ideológiai és világuralmi ellenségeit gazdagítja.

A fennálló helyzet harmadik faktora a nyugati – s főleg az amerikai – közélet identitáspolitikai áttematizálódása, a cinikus trollkurzus és a túlérzékeny mártírkurzus egyre öldöklőbb kultúrharca, melynek keretében az Egyesült Államok mára szabályos szellemi-érzelmi polgárháborúba süllyedt. A szabadság és a haladás fáklyáját egykor magasba emelő nemzet nem pusztán kritikát gyakorolt a maga történelmére, kultúrájára és értékvilágára vonatkozóan, hanem azzal szemben egyenesen az eltörlés igényét fejezte ki. Akik pedig nem értenek egyet ezzel, akik csak gyanúsak, vagy akár évtizedekkel ezelőtt egy liftben előadtak egy mai szemmel rossznak tűnő poént, sorra célkeresztbe kerülnek. Az Egyesült Államokban kezdetét vette a nyugati civilizáció módszeres felszámolása. Amerika önmaga ellen folytatott háborújának mentális és lelki bázisa, a wokeness szellemiségének betegesen öngyűlölő, hiperszenzitív szélsőliberalizmusa valamennyi társadalmi igazságtalanság mögött a fehér férfiak uralmát és a nemi erőszak kultúráját éri tetten, a kritikai fajelmélet befolyásos hívei pedig mára szinte teljesen ellenrasszistává szervezték az amerikai felsőoktatást, kultúrát és szórakoztatóipart. Az a tény, hogy Amerika-szerte a szaktudás és a rátermettség helyett egyre több szférában fejeződik ki a nemi és származási alapú kvótáknak meg a diverzitás érvényesítésének igénye, ma már elsősorban nem belpolitikai probléma, hanem olyan átfogó szellemi és erkölcsi válság tünete, amely mára a teljes Nyugat politikai megroppanását eredményezte.

A jelen helyzet negyedik számú és legközvetlenebb előzményének Donald Trump elnök globális katonai kivonulása, Amerika fegyveres világuralmának önkéntes feladása tekinthető. Az Egyesült Államok faképnél hagyta az általa diktált és fenntartott világrendet, és visszavonult a maga kontinensére, ahol saját gyarmatbirodalmat tart fenn – s ahogy az lenni szokott, a hatalmi vákuumba a korábbi uralommal ellenséges erők hatolnak be: a birodalom közel-keleti meggyengülését a tálibok afganisztáni hatalomra jutása, távol-keleti meggyengülését Kína egyre fokozódó, erőszakos terjeszkedése, európai meggyengülését pedig az Ukrajna elleni orosz invázió jelzi – és ez még csak a kezdet.”