Mit látunk ezen az LMBT videón?

"Én csak azt mondom hogy ők igen is betegséggel küzdenek és ezt el kellene ismerni, nem pedig normalizálni."

És ha őket betegnek nevezik, akkor a te életed ezzel mivel lesz jobb? Nekik viszont számít, nagyon sokban befolyásolná az életüket, ha elmebetegnek nyilvánítanák őket, holott semmi bajuk nincsen azonkívül, hogy rossz testbe születtek. Ezzel viszont senki életét nem veszélyeztetik.

#45 Akkor vegyél engem példának.

Én próbáltam férfiként élni, és hagyományos szexet folytatni. De minden egyes alkalommal olyan szintű diszfória fogott el, hogy sosem történt semmi (szerencsére). Tudtam, hogy kis korom óta szeretnék lány/nő lenni, és azzal is tisztában voltam, hogy ez nem elfogadott a társadalom számára. Depressziós, motiválatlan életem volt addig, amíg nem döntöttem úgy, hogy már pedig én nem tudok férfiként élni, mert nem vagyok az. Addig egész nap a számítógépes játékok világába menekültem, hogy ne kelljen szembenézni az érzelmeimmel és magammal, mert abban az állapotomban tuti az öngyilkosságot választottam volna.

Amióta hormonokon vagyok 2 éve, szabályos 180 fokot vett az életem, és minden jó úton halad, nem vagyok játékfüggő, letettem egy diplomát, motivált vagyok, boldog párkapcsolatban vagyok, nen vagyok depressziós, és képes vagyok létezni. Az meg, hogy a társadalom mit gondol, azt meg lesz.rom, úgyse kaptam semmilyen negatív megjegyzést már 1 éve.

"Ha valaki csak másoknak szeretne megfelelni és úgy élni ahogy a közössége elvárja akkor az nem saját akarata."

Hát pedig minden ilyen emberrel ez a helyzet. Megfelelési kényszerből nyomják el a valódi énjüket, érzéseiket, mert a társadalom egy része elítéli, kiközösíti őket, vagy átmossák az agyukat, beleunnak már ebbe az egészbe. Viszont olyan nincs, hogy egyik pillanatban meleg voltam, aztán heteró lettem, és ez így ennyi, teljesen oké. Persze, az ember elhagy viselkedési szokásokat, újakat vesz fel, de hazugság azt mondani, hogy a régi énedből már semmi nem maradt benned. Mindegy, ez tényleg saját elhatározás, mindenki magánügye, de én nem hiszek abban, hogy addig dumáljunk valaki fülébe és tömjük tele gyógyszerekkel, amíg "rá nem jön", hogy az ő mássága egy nem normális dolog.

Én tudom magamról, hogy mennyi gondolat jár a fejemben, hogyan látom magam, kik vonzanak, aminek a világ a negyedét sem ismeri, néha még én sem értem magam. Sőt, sokszor látok olyan embereket, akiket mások bántanak, mert rossznak hiszik, közben én meghallgatom őket, és másnak fogalma sincs arról, mennyi nehézséget cipelnek a vállukon. Akkor miből gondolod te, hogy tudod, egy ilyen ember min megy keresztül és mire van szüksége valójában? Ítélkezni és mások helyett "tudni", mi a jó nekik, a legkönnyebb. Sajnos az ember ezt már gyerekkorában megtapasztalja.