Miért utálják az amerikaiak a franciákat?

hibás kérdésfeltevés. Az amerikaiak, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről a WASP-tömböt (fehér, protestáns, stb) egyre inkább beolvasztó melting potban, szóval az amerikaiak egyáltalán nem utálják a franciákat. A kontinentális Európáról bántóan felületes ismeretekkel rendelkező jenkik számára, ha meg tudnak nevezni európai várost, Párizs ugrik be. Értelmiségük/vállalkozó rétegük tehetősebb része, ha megteheti, a francia fővárosba és/vagy tengerpartra zarándokol el komolyabb európai utazás, nászút, stb alkalmából.

Más kérdés, és itt térnék rá a válaszra, hogy a franciák miért utálják az amerikaiakat. Nos, utálatról itt is egy kicsit erős lenne beszélni, inkább egyfajta arculat- és karaktermegőrzésről beszélhetünk. A németek elől csúfosan futásnak eredő, a második vh. alatt egyetlen komoly haditettet felmutatni nem képes, ugyanakkor Hitlernek csúfosan benyaló, lakájkodó Vichy-korszak után, mikor a világ csúfjára győztesnek kiáltották ki ezt a csúfosan tönkrevert egykori nagyhatalmat, Franciaország nem győzött és ma sem győz kompenzálni. Évekkel a háború után , feledve, hogy a totális amerikai gyámság nélkül ma is német megszállás alatt hajlonganának és készségeskednének a "bosch"-oknak, De Gaulle Franciaországa 1966-ban kilépett a NATŐ katonai parancsnokságából.

Egészséges viszolygásunk mellett viszont szerintem jó adag egészséges irigységgel is szemlélhetjük azt a fajta Amerika-ellenességet, ami nem valami ellen, hanem valami miatt, konkrétan nyelvük, kultúrájuk megőrzése érdekében jellemzi Franciaországot. Példák: nem tűrik az angol feliratokat, a ""hamburger-kultúrát". Saját nemzeti identitásukat ápolják, hatalmas dotációkkal segítik a francia filmgyártást, a nemzeti nyelv ápolását. Ide nem tartozónak tűnik, pedig nagyon is az: nem hagyják elsorvadni a helyi oktatást, a kisközösségeket, a vidéki társadalmat. Támogatják a gyermekvállalást, az erős alsó középosztályt.

És Franciaországban nem ciki "franciáskodni", kitenni a nemzeti zászlót, büszkének lenni a hagyományokra. A határaikon túl élő francia nyelvű közösségeket önzetlenül és a lakosság magától értetődő rokonszenve mellett támogatják.

A francia tévécsatornákból nem 90 százakban amerikai filmek és az ottani szórakoztatóiparban is legaljának számító produkciók, vagy azok primitív koppintása ömlik a nézőre. Egy vetélkedőn ők nem angolul énekelnek, pedig, higgyék el nekem, sokkal többen és sokkal jobban beszélnek angolul, mint mi. Csak nem szólalnak meg szívesen.