Azok az emberek, akik újkori diktátorokká váltak, mi hajtotta őket, hogy saját kezükbe vegyék nemzetük irányítását? Kivétel nélkül vérszomjas, hataloméhes szörnyetegek, vagy a nemzetük felemelkedését szemük előtt tartó emberek voltak?

Hitler és Lenin a épűket akarták fell emelni .A rosz módszerekkel mindent elkővetek a céljaik érdekében és a hatalműkért mert azt hitték hogy amit tesznek jó és megg kell teni és árúlónak tartoták akik nem értenek egyet vellűk. Erre az Alkaida a legjobb példa

Stállin a hatalom miat lehetséges hogy Ő őllete meg lennit .

A szovjet kommunisták (az első generáció, Leninék) még elhitték, hogy ők meg tudják csinálni, amit Marx megálmodott. Meg is próbálták, éhínség stb. lett a vége. Az eszme és a hatalom közül választania kellett a pártnak: ha ragaszkodnak az eszméhez, elsöpri őket egy forradalom; ha meg akarják tartani a hatalmat, fel kell adniuk az eszmét, legalább részben. Természetesen az utóbbit választották. Innentől kezdve pedig már teljesen mindegy, ki mennyire hitt a kommunizmus eszméjében a Szovjetunióban. Az, hogy a proletáruralom nevében Istent faragunk magunkból (sztálinizmus), sokkal inkább hatalommánia, mint eszmehűség.

Egyébként ez általában keveredik, a hataloméhség (küldetéstudattól függetlenül) nem alakul ki csak úgy egyik napról a másikra. Akiből hatalommániás, őrült diktátor lesz, abban mindig is megvolt a hataloméhség csírája. Csak aztán elragadták az események, és nem tudta kontroll alatt tartani.