Bértartásban tartó lovasokat érintő kérdés! Hogy jöttök ki a többi lovassal? Ha saját lovad van, hogy viselkedj? Meg akkor már nem lovagolhatsz másik lovat, csak a sajátod?

Megengeditek nekik, hogy a lovatokra üljenek, vagy egyáltalán hogy reagálnak arra, hogy nektek ott saját lovatok van. A felszerelést is megvettétek, vagy a lovarda nyergeit, kantárjait használjátok? Hamarosan kapok egy lovat, nyerget és a hozzá való felszerelést és őszintén szólva mi volna a helyes megoldás, mert nem szeretném, ha össze vissza tépnék a lovam száját, de ha nem adom oda a lovam, akkor önzőnek fognak tartani. Akiknek nincs lova, az lovat akar, és néha már olyan érzésem van, hogy kész csatamezőn vagyok, mert ha más kapja lovaglásra az egyik lovas kedvenc (nem saját)lovát, akkor már megharagszik, hogy elvette amaz a lovát. Ha ő nem mehet ki terepre, mert nem jutott neki ló, akkor már gyűlölködik, jön a csúfolódás, beszólás, lenézés. Elég sokan járunk lovagolni a lovardába, és lovakból sincs kevés, csak kb. 20 ló iskolaló van, a haladók pedig lovagolhatják a többit. Attól félek, hogy lesznek olyanok, akik ez miatt kifognak közösíteni, mert hozzánk a lovardába nagyon sok gazdag csaj jár. Ha a *nemtudomminek* az igazgatójának a lánya jön lovagolni, akkor már ő egyből a legjobb lovat kapja, mindegy, hogy már pár hete a lovarda közelébe se nézett, de ő azonnal kivételes bánásmódban részesül. Ha jól megy neki, akkor nem baj, de azért van a dolognak egy kellemetlen feelingje. Valakinek van saját lova, valaki meg csak ígérgeti, hogy apuci meg anyuci vesz neki. Állandóan arról megy a téma, hogy kinek drágább lova, vagy nadrág, kobakja, felszerelése van, és hogy ki mit hol vett. Az is szokott lenni, hogy akinek saját lova van, azt vagy csúfolják, hogy milyen lova van, vagy agyon dicsérik és nyaliznak nála, hogy elkapják a lovat. Zajlik itt ám az élet, nem unalmas, mert ahány ember, annyi féle. Hogyan kellene viselkednem, ha saját lovam lesz úgy, hogy elkerüljem a konfliktusokat. Úgy gondolom a lótartással nem lesz gond, mert már haladó szinten lovagolok, és már egy ideje kisegítek a lovardában azért, hogy tapasztalatot gyűjtsek. Mellesleg az sem volt egy könnyű feladat, mert nem nagyon akarták megengedni se nekem, se senkinek, mert akkor mire valók a lovászok, de emitt állandóan hangoztatják, hogy a lovaglás nem csak abból áll, hogy felülsz aló hátára. Ezeknek sem lehet a kedvére tenni, de most lényegtelen. Van néhány nagyon kedvenc ló, amit nagyon szeretek, és szeretném még lovagolni még akkor is, ha sajátom lesz, de félek akkor majd jönnek a megjegyzések, hogy mit akarok, ha van saját lovam.