A Ganz-MÁVAG kapcsán ez csak nekem nem stimmel? Mi a magyarázat?
"A KGST placebopiacán felhizlalt cégcsoportok csak a szovjet nyers anyagsegélyekkel, a tagállami garantált felvásárlásokkal és kölcsönös gazdasági támogatással és az átláthatatlan vállalatrendezési struktúrával, tűntek életképesnek."
A Ganz-MÁVAG ehhez képest a Hidegháború idején a NATO alapítótag Görögország egyik fő vasúti beszállítója lett, szállított vonatokat a Nemzetközösség tagjának, az USA szövetségesének számító Új-Zélandnak (ahol mellesleg II. Erzsébet volt akkor az államfő). Ezen kívül az USA egyéb szövetségeseinek számító Argentína, Uruguay, Brazília, Malajzia vásárlásait sem lehet politikai okokkal magyarázni. Illetve megkockáztatom, hogy még a szovjetbarát Egyiptom, Mianmar, Banglades vásárlásait sem lehet tisztán politikai alapon megindokolni (a többi KGST tagállam közül miért pont a miénket vette?).
Akkor most hogy is van ez? Hogy törvényszerűen ki kellett múlnia '89 után, mert a magyar mozdonygyártás egy silány minőségű szocialista kamuüzem volt? Tényleg?
(Az utolsó, a maláj mellesleg a szintén versenyképtelen szocialista álbuszgyártó Ikarus-szal volt közös projekt.)
válasza:A konkrét kérdésedre válaszolva, nézd meg mi a a feltétele egy iparvidék kialakításának. De ha mégse tennéd csak néhány szóban vázolom én is. Olcsó és/vagy helyben beszerezhető nyersanyag és/vagy olcsó energia (fosszilis, atom és többnyire még vízerőmű), versenyképes munkaerő, valamint esetleges kormányzati ösztönzés.
A románok az ipari fejlődésre tettek fel mindent, mert az első két tényező megvolt a versenyképességre meg az egyéb kormányzati ösztönzésre nagyon is rámentek:
A román ipar a rendszerváltás után futott fel igazán, bár ennek az erőltetett menetnek megvoltak a hátulütői, ami elhúzódó válságokat és hatalmas migrációt eredményezett.
Igazából képzelj el egy tizenöt évig tartó Bokros-csomagot, na az zajlott le a románoknál. A magyar közvélemény az első év után meglincselte volna a kiagyalóját, nem hiába vitte el Bokros minden idők legnépszerűtlenebb politikusa címet amit még most is tart, hiába volt meg annak is a maga haszna.
Először is, őszintén örülök, hogy normális hangnemben, korrekt módon írtad le a véleményedet. Nem gúnyolódásból, tényleg nagyon jól esett. Köszönöm még egyszer!
Arról, amit mondtál:
Nem azt mondom, vannak benne részigazságok, de teljes egészében azért árnyaltabb a kép.
A magyar állam szigorúbb privatizációs feltételekkel, esetleges protekcionizmussal (lásd Róna Péter tanulmányát, nem megyek bele), megmenthette volna a hazai vállalatokat. Nem kellett volna örökre mentegetni, pár év alatt lehetett volna hozzá vágni"kapitalista imidzset".
A szocializmusban a gyárak, a bányák kötelesek voltak mindenféle, a tevékenységükhöz nem tartozó létesítményeket fenntartani, sportegyesületeket, iskolákat, mozikat, színházakat, ami persze pénztemető volt. Létezett kapun belüli munkanélkiség, pazarló gazdasági szerkezet és szovjet technológiai illetve egyéb segély is.
Érdekes például összevetni a Borsod-medence szénkitermelését, ugyanolyan nehézséggel kibányászható, ugyanolyan minőségű, meddőtartalmú szenet Szlovákiában magán (elsősorban ausztrál) cégek a mai napig bányásznak, Magyarországon mindet bezárták (illetve most a II. Orbán kormány, kevés jó döntésének egyikeként újranyitotta a farkaslyuki bányát).
Mi volt a rendszerváltás utáni (cseh)szlovák koncepció? Adtak időt a bányáknak, hogy leépítsék, a rájuk erőszakolt felesleges kiadásokat (mozik, iskolák, stb). Igen, be kellett vállalni az elbocsátásokat is. A magántőke bevonását szükségesnek ítélték, DE nem siették el, olyan befektetőket vártak, akik folytatták a termelést és nem bezárni akarták a konkurenciát.
És ami hangsúlyos, a (cseh)szlovák kormány átvállalta a bányák veszteségeit arra a zűrzavaros pár évre, amíg sikerül a termelést racionalizálni.
Mi volt az Antall-kormány összes elképzelése?
Adjuk el minél gyorsabban az első külföldinek, aztán feléljük az árát.
A Ganz-MÁVAG kapcsán is van igazság a soraidban, de nincs teljesen igazad.
Igazán szégyenletes, hogy a magyar állam mennyire nem törődik a hazai K+F-fel, ebben mélyen egyetértek veled. (Egyébként a rendszerváltás óta méginkább hanyagoljuk a műszaki és a természettudományokat, gyakorlatilag igyekszünk kigyomlálni az oktatásból, a mindenkori magyar kormányok hadat viselnek a reáltudományokkal szemben, ezzel szerintem megölve a magyar jövőt, de ez csak zárójeles megjegyzés.)
A KGST összeomlásával valóban hatalmas piacot vesztett a Ganz-MÁVAG, ahogy a Skoda, a craiova-i mozdonygyártás, etc.
Valóban mérsékelni kellett volna a termelés és igen, horribile dictu, embereket kellett volna elbocsátani. Teljes piacot azért nem vesztettünk. Olyan hagyományos vásárlóink, akik mindig is elégedettek voltak velünk, mint Észak-Afrika, nem voltak leszállóágban a kilencvenes évek elején, sőt! Ugyanez igaz talán Dél-Amerikára és Délkelet-Ázsiára is. Malajziának (az USA szövetségese!) az első motorvonatokat a nyolcvanas évek alkonyán szállítottuk, az utolsó példányokat pedig 1991-ben exportáltuk. '94-ben még érdeklődtek, de a gyártó már megszűnt. A görög kapcsolatot sem biztos, hogy hanyagolni kellett volna.
Amellett a KGST piaca összezsugorodott, de nem szűnt meg. A vasúti járműgyártásról sosem lehet úgy beszélni, mint az autógyártásról, vagy a könnyűiparról. A vasúti járműgyárak szinte mindig vállalnak felújításokat, teljes körű modernizálásokat is. A román gyártó, a Softronic, akikről beszéltem, nekik az egyik fő profiljuk szintén a teljes körű felújítás, renoválás, remotorizálás, etc.
Az ex-KGST országoknak 1989 után is kellett a járműparkjukat karbantartani, modernizálni. Igen gyakran kerültek kényszervásárlási helyzetbe, amikor a gyártó cég megszűnt, a nyugati cég nem vállalta az ex-KGST-s gyártmány teljes körű felújítását, így amúgy még használható mozdonyok, kocsik kerültek lángvágó alá, hogy a helyükre, igen gyakran használt, nyugati mozdonyokat és kocsikat vegyenek az ex-KGST államok vasútjai.
A Ganz-MÁVAG-nak is meg kellett volna szabadulni a ráakasztott pénznyelőktől, nomen est omen, be kellett volna vállalnia az elbocsátásokat, vissza kellett volna fognia a termelést, a régi piacait viszont oroszlánként védenie, a gyártásról a karbantártásra áttennie a fő hangsúlyt, aztán a rendszerváltás zűrzavaros éveit túlélve versenyképes vállalatként felállnia.
A külföldi tőke bevonása sem hülye ötlet, ha jól csinálják. A putyini Oroszországban (és igen tudom, rengeteg hibája van az Orosz Medvének, ne menjünk bele), a szovjet időkből átmentett vállalatok gyümölcsöző kapcsolatokat tudnak kiépíteni a nyugattal.
Szárnyakon például a Szuhoj Superjet100, a legsikeresebb kortárs orosz utasszállító gép (elsősorban Ázsiában veszik, mint a cukrot, de Európába is adtak el már) fejlesztésében részt vett az amerikai Boeing, az olasz Aermacchi és a brit Rolls-Royce is. De megemlíthetnénk vaspályán a Metrovagonmas-t, lánykori nevén a Mityiscsinszki Gépgyárat, ami ma a kanadai-német Bombardier-vel együttműködve korszerű és piacképes vonatokat gyárt.
Semmi bajom nem lenne, például a Ganz-MÁVAG-General Electric, vagy a Ganz-MÁVAG-Siemens együttműködéssel. Azzal van bajom, hogy Kandó Kálmán és Jendrassik György hazájában Siemens mozdonyokat veszünk, egy potenciális mozdony-exportőrből mozdony-importőr lett.
Ráértünk volna szép lassan, észszerű kérdésekben, kemény megkötésekkel bevonni azt a külföldi tőkét.
Ennyi a véleményem, örülök, hogy normális emberek módjára is tudunk beszélgetni.
Ja és igen, a románok!
Mi azért nem voltunk olyan középkori szinten, mint Nicolae apánk dicső országa, való igaz, olyan tradicionálisan jó ipart sem tudtunk felmutatni, mint a csehek. A dualizmus kori iparunk örökségével kellett volna némi megszorítás, de jóval kevesebb, mint a románoknak és menthettük volna termelésünket, ami hosszú távon megérte volna az áldozatot.
Az energiáról pedig, a magyar emberekben, ostoba, buta, felelőtlen módon elültették a rettegést az atom-és a vízenergiától. Bős-Nagymaros az országunk szégyene, a szlovákoknak már most is, tokkal-vonóval, perköltséggel, minden egyébbel együtt réges-rég visszahozta az árát, pedig a tervezett beruházásnak csak a töredéke valósult meg. Sokkal előrébb járnánk, ha Bős-Nagymaros teljesen megépül, amellett a Dunán, a Tiszán és még talán a Dráván is lenne létjogosultsága mélyépítésű vízerőműveknek, amik hamar megtérülnének és összességében jót tennének a magyar energiagazdaságnak, de rövid távú, aktuálpolitikai célokért ezidáig csak dobálózni sikerült ezzel a kérdéskörrel.
A paksi atomerőmű bővítéséről, annak a módjáról, az esetleges második magyar atomerőmű építéséről pedig inkább nem is beszélek, a mindenkori magyar kormány és a mindenkori magyar ellenzék felváltott amnéziában szenvedve támogatja és kontrázza ezt a projektet, attól függ, éppen hol ül a parlamenti patkóban ugyanaz a politikus, ezzel eurómilliárdokkal, nemzeti érdekekkel és energetikai kulcskérdésekkel játszik, felelőtlenül, pár hónapos (választási) előnyökért.
Ennyi a teljes véleményem :-)
válasza:Először is szeretném sürgősen leszögezni, hogy nagyon örülök az érdemi beszélgetésnek, manapság ez ritka kincs.
Az alapvetéseddel az a probléma, hogy feltételezett hogy a Csehszlovákiából kiszakadt Csehország közel azonos helyzetből indult mint hazánk. Ami több okból is kifogásolható.
Egyrészt Csehszlovákia fejlettebb része volt Csehország, ezért a cseh körzetekből egy rakat pénzt átáramlott a szlovákokhoz, ami a különválás után értelemszerűen megszűnt, ahogy Csehszlovákia mint jogalany megszűnésével a csehszlovák államadósság is mint olyan. Nem volt államdósság nem voltak kifizetendő kamatok, a cseh gazdaságban felszabadult egy rakás pénz, amit értelemszerűen az átmenet stabilizálására költöttek el, amellett hogy a cseh társadalommal már el lehett fogadtatni azt amit velünk nem, hogy lejjebb kell adni egy ideig a fejlődés jegyében.
Másrészt megszabadult a koloncok egy részétől a prágai üzemek jóval fejlettebbek voltak a felvidékieknél például, közelebb állt a nyugati színvonalhoz, mint a magyar és sokkal mint az akkori szlovák.
Meg lehetett menteni (igaz jó sokat átjátszott az akkori vezetés a haverok zsebébe is), ki lehetett kupálni és átmenetileg meg is maradt.
Igaz erre ráfaragtak a kétezres évek közepén mert a szinten tartás megvolt, csak mint nálunk is a csehek is igényelték a magasabb állami újraelosztást és a magasabb béreket. Amit a cseh állam meg is tudott oldani, legalább nem kellett vaskos hiteleket rákölteni, mint nálunk csak a versenyképesség és az oktatás stagnált.
De maga a baj megvolt a Nyugat- európai rozsdaövezetek kialakulása, amit a nyolcvanas években kezeltek le a cseheknél most ütött be, a hagyományos nehéziparra történő egyoldalú támaszkodás kijelölt egy határt, amit a cseh gazdaság már átlépett, szóval a bérigények is magasabbak lettek azonnal, mint ami versenyképes lett volna. Ettől visszaesett a nehézipar és a ráépülő fogyasztás és termelés, a haverok meg cserben hagyták Klaus kormányát (aki lényegében egy szavakban liberális, Viktorhoz hasonló dilettáns szociopata volt) és átvonultak a szürkegazdaságba. Ezért fulladtak be a csehek a harmadik évezredben, amit csak most tudtak elkezdeni javítani a régi oligarchiák eltakarításával és némi uniós támogatással,, hogy az egykori nehézipari körzetekben kis nyersanyagigényű magas hozzáadott értékű termelésre helyezzék a hangsúlyt és egy rakat új innovációs meg tudományos központ épült EU-s is állami pénzből a JEREMIE program jegyében, meg persze a második fordulós startupok is jelentős támogatáshoz jutottak.
Szóval a csehek élete sem volt sétagalopp a gazdasági törvényszerűségek és persze náluk is jelen volt egy cézarómániás és kellően korrupt alak a hatalomban, hogy megakassza őket, ugyanis a csehszlovák emberarcú szocializmus mint említettem náluk is népszerű volt és az autoriter hajlamú vezetők mindig visszaélnek az ilyesmivel. De emiatt kétszer is meg kellett (a második folyamat is tart még) menteni és átszervezni a cseh ipart, de a kellő társadalmi összefogással és egy hozzáértőbb kormánnyal a dolog sínen van.
Nálunk egyik sincs meg. Aminek az oka az oktatás. Közvetlenül a versenyképességre való hatása az egyik indikátor, a közvetettebb és fontosabb a társadalmi szemléletre való okítás. Nálunk a poroszos rendszer iskolapéldája volt jelen, könyörtelen számonkérés és vasfegyelem. Az épphogy kielégítő (nagyjából az OECD átlagot hozó átlagpénzből [50000$/diák mai árfolyamon ] megszervezett) kádári rendszer szétverték majd utána viszonylag jól összetákolták, ami kezdetben adott egy emelkedő pályát:
[link] amit később szétverték mert nem teljesítette a politikai elképzeléseket, aztán ahogy a II. Orbán-kormány össze szándékozott fércelni, az meg már tényleg röhejes. A számonkérés és az elvárások (főleg a reálterületen) leolvadtak, de a (párt)fegyelem kezd az állampárti korszaknál is keményebb lenni az oktatásban.
A mentalitást meg lehet tapasztalni hazánkban, azt most nem részletezem hogy miért nem kívánatos.
Csau után meg szó szerint a nulláról indultak (többek között Csau erőltetett menetben kifizettet Románia külső adósságait) minden értelemben a románok és ott is megvolt gazdasági ügyekben az egység. A cél ki volt jelölve csak az út és a tempó volt más. Nálunk ilyesmire nemigazán volt példa.
Szóval, meg lehetett volna menteni a magyar ipart egy másik kormánnyal de főleg egy másik néppel, hisz a dolog rajtuk múlott nélkülük az előbbiek se juthattak volna ahova, illetve ha jutottak is volna, nem maradhattak volna ott. Népet nem lehet cserélni mentalitást is bajosan, főleg a nép akarata nélkül. Erre faragunk rá és fogunk továbbra is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!