Nem túlzás ez egy kissé? Nincs túldimenzionálva az emberi jogok néhány országban?

Nem túlzás. Ez társadalom civilizáltságát, szellemi és erkölcsi színvonalát az mutatja meg, hogy hogyan bánik az elesettekkel.

A szabadságvesztésnek nem a bosszú és nem a megalázás, gyötrés a célja.

A börtönbüntetésnek csak akkor és csak olyan mértékben van létjogosultsága, ha és amilyen mértékben az a társadalom védelmét, vagy magának a bűnelkövetőnek a fejlődését, javulását szolgálja.

A társadalom védelme azt jelenti, hogy a potenciálisan veszélyes embert elzárjuk a többitől, hogy kárt ne okozhasson. Ez egy kényszerű rossz. Ezen belül azonban törekedni kell arra, hogy az elzárt ember minél kevésbé szenvedjen az elzártságtól.

Az Úr megmondta, hogy "enyém a bosszú", az ember tehát bosszút nem állhat. Sőt rosszat sem mondhatunk vagy gondolhatunk másra:

Mát. 7:1-2

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.

Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek."

Felháborodnék, dühöngenék. De hálát adnék a jó Istennek hogy nem rajtam múlik mi lesz a sorsa a gyermekem gyilkosának. Hosszú távon nekem attól nem lesz jobb hogy kiélem a szadista hajlamaim egy emberen aki ártott nekem.

Nem tudom te hogy vele, én szeretném hogy megállítsanak.

Nem hiszek a bosszúban, nem hiszem hogy ezzel elérném azt hogy ez többet ne történhessen meg, mert megtörténik, mint mindig. Mivel képes vagyok józanul gondolkozni, ezért azt is tudom hogy vannak helyzetek amikor tudom hogy nem fogok tudni elvonatkoztatni a saját esetemtől és nem fogom tudni objektíven szemlélni az eseményeket. Ilyenkor olyat tennék, amit teljesen abszurdnak tartanék ha olyan helyzetben kérdeznének róla, amikor nem vagyok érintett az ügyben. Utóbbi esetben természetesnek veszem hogy a tárgyaláson mindkét fél hallgattassék meg, az ügyész feladata legyen a vádlott bűnösségének bizonyítása, az ügyvédé pedig legyen az ártatlanságának bizonyítása illetve az eljárás törvényes kereteinek felügyelete. Ha érintett vagyok akkor esetleg meg nagyon nem... A fentiek figyelembe vételével egyébként teljesen irreveláns azon polemizálni hogy mi bántja a kis hozzátartozó szivecskéjét és mi nem, mert ugye ez mindenkinél máshol van. Előre egyeztetett szankciókat kell alkotni minden vétségre, így tartható fent egy jogállam, és nem az alapján hogy a sértett vagy a hozzátartozó mekkora revansot tartana jogosnak.

Tudom hogy ezzel nem a felvetésedre válaszoltam konkrétan, de úgy éreztem ezt is mindenképp érdemes kiadnom magamból. De most válaszolok konkrétan is. Természetesen nem háborodnék fel rajta. Igazából se sírni, se nevetni nem tudnék rajta.