Sok ex-szovjet országnak miért nem sikerült a rendszerváltás?

Most itt nem Magyarországról beszélek, mert Magyarország, ha akadozva is, de demokrácia, választásokkal, és így tovább.

Az ex-szovjet országok közül egyedül 7 országban sikerült valamennyire a rendszerváltás: a 3 balti országban, valamennyire Ukrajnában, Moldovában, meg Grúziában és Örményországban.

A többi országban kivétel nélkül diktatúra van, ahol a diktátor már minimum 20 éve ül az ország élén: Fehéroroszország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán. Ezekben az országokban miért nem sikerült egy demokratikusabb rendszert kiépíteni, ami nem teszi lehetővé azt, hogy valaki kb élete végéig az ország élén legyen? Az ottaniaknak nincs ezzel problémája?

Lukasenko 1994 óta vezeti Fehéroroszországot.

Az azeri elnök 1993 óta volt hivatalban, majd 2003-ban a fia követte a "trónon".

Nurszultan Nazarbajev 1991 óta ül Kazahsztán élén.

Islom Karimov 1990 óta kormányozta Üzbegisztánt, szó szerint a haláláig.

Emomali Rahmon 1992 óta van Tádzsikisztán élén.

Saparmurat Niyazov 1985-től egészen a 2006-os haláláig vezette Türkmenisztánt, az utóda szintén diktatórikus.

Egyedül Kirgizisztánnak sikerült valamennyire a diktatórikus rendszert felszámolni, és normális választások vannak az országban, nem pedig valami választási csalással 20 éve hatalmon lévő ember ücsörög az ország élén.

De a lakosságot ez nem zavarja? Még ha észak-koreai brutalitású lenne a diktatúra, akkor azt mondanám, hogy megértem, hogy nem mernek lázadozni, na de így? Nem lenne jobb az embereknek, ha szabadabban élnének, a sajtó is szabadabb lenne, és így tovább?

Most lehet Magyarországgal és a Fidesszel példálózni, de Magyarország ezektől a helyektől még mindig messze van, sőt.

Ezekben az országokban miért nem sikerült egy normális(abb) állami berendezkedést kialakítani?