Putyin minek jön állandóan Budapestre?

A sötétben ücsörögve, a kandalló parazsába bámulva ült Vlagyimir magányosan a szobájában. Könnyes szemmel gondolt vissza azokra a pesti naplementékre, amikor a szerelmével, Viktorral sétálgattak a Duna parton. Még mindig az arcán érzi, ahogy Viktor egy fülledt nyári estén egy érzéki csókkal lepte meg őt, miközben épp a felcsúti akadémia szereplését követték nyomon a tévében.

- V-Viktor...

- Shh.... semmi gond Vlagyimir - mondta Viktor - hagyd, had történjen meg.

- De Viktor - mondta elcsukló hangon Vlagyimir - én házas ember vagyok, nekem nem szab...

- Hogy mit szabad és mit nem azt mi döntjük el.

- Ez akkor sem helyénvaló. Gondolj csak a feleségedre.

- Az a frigid pi€sa már évek óta nem hajlandó lefeküdni velem.

- Na de Viktor, ez....

Egy forró csókkal Viktor Vlagyimírba fojtotta a szót. Az öreg orosz hideg szibériai szíve egyszer csak olvadni kezdett, mint a sarki jégsapkák. Soha nem engedett az érzéseinek, a KGB arra nevelte, hogy a testi vágyakat nem helyezheti a Párt ügye elé. De ez az este más volt. Ott ültek ketten, két szerelmes férfi, akik a tiltott kapcsolatukat élték meg, miközben a tévében Mészáros Lőrinc mesélt arról, hogy mennyire modern az új, 3 milliárdból készült telepe.

- Mond ki Vlagyimír, mond ki!

- Viktor... tudod, hogy nem szabad.

- Mond, hogy szeretsz, vagy már nem érzel irántam semmit sem? - kérdezte Viktor, miközben szemei sarkában könnycseppek kezdtek el gyöngyöződni. - Én szeretlek, ne tagadd meg az érzéseidet.

- Viktor...

Ekkor Vlagyimír minden előzmény nélkül a hátára döntötte Viktort és letépte róla a flanelingét.

-... akarlak. - mondta Vlagyimir mély hangon.

Ezek az emlékek futottak át Vlagyimir fején a kandalló parazsába bámulva. 8 hónap telt el azóta és 8 hónap óta nem érzett ehhez fogható boldogságot. Egyszer csak hirtelen megcsörrent a telefon. Vlagyimir morcosan az asztalához csoszogott és felvette a telefont.

- Da?

- Vlagyimir....

Az orosz szíve gőzkalapácsként kezdett el verni hirtelen. Tudta ki szólt bele a telefonba és tudta, hogy mit fog kérni.

- I-igen?

- Nincs kedved lejönni valamikor Magyarországra? - kérdezte Viktor.

- Hát nem is tudom - kérette magát Vlagyimir - tudod mostanság sok dolgom van, tudod Szíria meg a Krím...

- Ne keress kifogást szerelmem. Most vettem egy új ágyat és úgy illendő, hogy felszenteljük azt a szerelmünkkel.

- Rendben - mondta Vlagyimir - amint lesz időm, lenézek hozzátok.

- Oksa, várlak. Puszi! - mondta Viktor, majd pedig letette a telefont.

Vlagyimir újra érezte, hogy él, a szerelem, mint nitro tombolt a testében és, mint egy izgatott kisgyerek, aki a karácsony reggelét várja, Vlagyimir lefeküdt és boldogan várta, hogy mit hoz a jövő.

"Putyin minek jön állandóan Budapestre?"

Ő ide jár gyógykezelésre. Ja, nem. Nyugi, csak ellenőrizni jön, hogy ez a huncut kis Viktorka, hogy teljesíti a neki kirótt feladatokat.