Vajon Izraelnek sikerül békés úton elérnie, hogy Irán kivonuljon Szirából?

Nem fogok itt most belemenni abba, hogy amit hét körül írtál miért nem stimmel jónéhány tekintetben; nem verekedni , békével jöttünk stb., bár ha szeretnéd, beszélgethetünk erről is.

Ehelyett egyelőre inkább csak az eredeti kérdésedre válaszolnék: ez pillanatnyilag kevéssé tűnik valószínűnek, két okból.

1. Az Iszlám Államot még nem verték le, a Badijában Homsz és Dajr az-Zor magasságában (és úgy fest máshol is) még köszönik szépen jelen vannak, ebbe a zónába koncentrálódik pillanatnyilag az iráni és főként iráni támogatást élvező csapatok nagy része. Asszadot amúgy se zavarná a dolog, de így ráadásul egy jó érvük (vagy ürügyük, ahogy tetszik) is van arra, hogy miért van rájuk szüksége Szíriának.

2. Irán az oroszok és a törökök mellett benne van az asztanai egyezségben is. Ha valaki el akarja őket távolítani Szíriából mondhatják azt (ők is meg az oroszok is, sőt, újabban az se lepne meg, ha a törökök is beszállnának: a legutóbbi gázai összecsapások után megint megromlott a viszonyuk Izraellel), hogy a deeszkalációs folyamat résztvevőiként kötelesek Szíriában maradni, ami jogi szempontból támadhatatlan akkor is, ha körülbelül annyira veszik komolyan a „békefenntartó” szerepüket, amennyire Törökország (vagyis semennyire, ha az érdekeikkel épp ütközik).

De tudod mit? Legyen három:

3. Putyin. Trump elkötelezett barátja Izraelnek. Putyin játéka más: az egymással a végletekig ellenséges helyi középhatalmak mindegyikével igyekszik jó viszonyt ápolni. Putyinnak Törökország, Irán és Izrael egyaránt „szövetségese”/üzletfele, és még a szaúdiakkal is szót ért. Irán szövetségeseinek odaad egy darabot Idlibből, de cserébe a törökök megkapják Afrint. Nem próbálja kizavarni az irániakat Szíriából, de hogy a kecske is jóllakjon, úgyszólván, elintézi, hogy a délnyugat-szíriai műveletekben ne vegyenek részt. Ennyire egyoldalú lépésekre aligha lesz hajlandó.