Miért tartja sok ember feleslegesnek a Trianonról való megemlékezést?

Fontosabbak nekik a "bicskások", meg az usákoknál a rasszizmus.

Egyén kérdése.

amúgy ugyanezek a balosok amúgy minden évben előadják, hogy az amerikából ideimportált mindenféle társadalmi háttér nélküli LMBTQ mozgalom a melegzászló meg a melegfelvonulás az milyen egy fontos és nélkülözhetetlen dolog

aztán meg a trianoni békediktátum 100. évvfordulóján itt fintorognak meg hörögnek, hogy minek meg miez

Több bajom is van ezzel a nappal.

Először is ahogyan kérdezted, feleslegesnek tartom.

Azért tartom feleslegesnek, mert jelenlegi határainkat nem ez a békeszerződés határozza meg. Úgy is mondhatnám, hogy a "mélymagyarok" kívánsága, hogy a trianoni békeszerződést érvénytelenítsük, rég megtörtént, csak a "mélymagyarok" nem értesültek róla. Első bécsi döntés, második bécsi döntés, de leginkább a II. vháborút lezáró béke - ezek rég érvénytelenítették a trianoni békét.

Nyilván van köze a trianoni békének jelenlegi határainkhoz, méghozzá több, mint mondjuk az 1606-os bécsi békének vagy az 1568-as drinápolyi békének. De ennyi erővel minden vesztes háborúnkat és szabadságharcunkat elsirathatnánk. Volt, amelyik az ország felosztását (területi integritásának megszüntetését) jelentette: az 1848-49-es szabadságharc utáni Bach-korszak.

Én a jelenlegi trianonozásban nosztalgiát látok, de nem a Trianon előtti időkhöz ill. országhatárokhoz, de nem ám! Hanem a trianonozást bevezető és szinte államvallássá tevő Horthy-korszak iránt! Ahol már ugyanúgy csonka volt az ország, de legalább fenekedtek miatta a környező országokra. Mintha ma is ez lenne a magyarság mércéje, hogy tudjuk-e gyűlölni a "tótokat", "oláhokat". Érdekes, hogy Burgenland elvétele miatt nem pattogunk Ausztriával szemben. Ez is megérne egy misét...

A másik bajom ezzel a nappal, hogy én elsősorban eredményeinkre, győzelmeinkre szeretnék emlékezni, nem veszteségeinkre. Március 15-én, október 23-án van mit ünnepelni (még ha az utána következő fegyveres harcok katonailag veszteséggel is végződtek). A trianoni béke aláírásán ünnepelni nincs mit, csak búsongani és gyűlölködni lehet. Ez lenne a nemzeti összetartozás ünnepe? Ezt kéne magunkba plántálnunk? Hogy vesztesek vagyunk, hogy mivelünk igazságtalanságok történtek?

Az effajta gondolkodásmód az egyén életében sem visz előre, hanem csak az önsajnálatba, amit én nagyon utálok.

És még valami. Fontos, hogy Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján 100 év múlva is legyen magyar szó? Akkor nem kéne idecsábítani az ott felnövő fiatalokat! Nem magyar állampolgárságot, pláne nem magyarországi szavazatot kéne adni nekik, hanem magyar pedagógusokat, népművelőket, papokat kéne odaküldeni, hogy szülőföldjükön (!!!) megmaradhassanak magyarnak. Ui. a határon túli magyarok elvándorlása a rendszerváltás után erősödött fel, és jelentős részük Magyarországra települt. Mondjuk ki nyíltan: ha elfogy az erdélyi, felvidéki magyarság, annak leginkább a magyar jobboldali kormányok lesznek az okai! Leginkább a Fidesz-kormányok, melyek az elmúlt 30 évből 14 éven át voltak az ország élén, ebből 10 éven át 2/3-os többségben! Ezek után trianoznia egy olyan kormánynak, amelyik sokat tesz azért, hogy onnan elfogyjanak a magyarok, nekem nagyon visszatetsző.

Imádom, amikor a liberálisok filozofálnak arról, hogy mi fontos és mi nem...

Magyar vagyok. Számomra az a fontos, ami a magyarokkal történt. Nem érdekel semmilyen filozófiai megközelítés. Kárt okoztak az országnak Trianonnal? Igen. Innentől kezdve emlékezni kell rá, és harcolni kell ellene.

Egy magyar számára a magyar nemzet fontosabb és előrébb álló, mint bármilyen másik népcsoport. Alanyi jogon. Ahogy az embernek a saját családja is fontosabb, mint egy idegené, úgy a nemzetét is fontosabbnak kell tartsa, mint egy idegen nemzetet. Aki nem így gondolkodik, az egy hulladék ember.

Aki pedig Trianon évfordulóján azon aggódik, hogy Amerikában meghalt egy többszörösen büntetett nőverő, agresszív, erőszakos mocskos bűnöző, az számomra hazaáruló!

Én fontosnak tartom, hogy azért emlékezzünk meg róla, mert a történelmet azért tanuljuk, hogy a múlt hibáit kijavítsuk. Az a baj, hogy sok magyar addig nem jut el, hogy mégis mi a fészkes fene vezetett Trianonhoz. Csak jelzem, nem Kun Béla, meg a balosok, meg a franciák külpolitikája. Sokkal régebbről kezdődött az országunk hanyatlása, olyan 1526 körül. A mai jobboldaliak mentegetik az őseiket azzal, hogy "az osztrákok belerángattak a háborúba, meg a franciák és a románok," de azt nem fogják fel, hogy az általuk dicsőített úriosztály annak idején az anyagi haszon érdekében, lefeküdt a császári hatalomnak, nem törődve a Habsburgok tudatos magyarságromboló politikájával. A magyar nemesség már Rákóczi idején se volt egységes, rengetegen a Habsburgok oldalán harcoltak, nem a fejedelem mellett. Mert a császári hűbérből jött gazdagságot egyszerűbb volt elérni, mint a magyar társadalmat fejleszteni, ahogy Nyugaton is történt.

De visszatérve a kérdéshez, nem túl helyes megtagadni a múltunkat, de a jövőt se szabad a múltunk szerint felépíteni. A mindennapokból hozott példával élve, az exeiteket megtagadjátok, vagy ha elváltatok és van gyereket a volt nejetektől, azt is elutasítjátok? A múltunkból kell tanulnunk, nem a múltbéli hibákat tovább vinni a jövőnkbe.