Igaz, hogy a kötelező sorkatonaság intézménye, ahogy nálunk megvalósult, utólagosan értékelhető emberiségellenes bűncselekménynek is?
Annyi ilyen kérdés van most kint, fordítsuk meg a dolgot. Tévedések elkerülése végett akkor sem voltak sokkal alkalmasabbak a férfiak, de nem volt más választás, be kellett vonulni. Bunkó, agresszív laktanyaparancsnokok, meg idióta, idegbajos kiképzők "védő szárnyai" alá. Sokan öngyilkosok is lettek, és aki onnan kikerült, semmi plusszal nem gyarapodott az életben.
Ezek az elmebetegek meg élvezték, hogy nyomoríthatják a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalokat.
Állítom tehát, hogy aki ennek működtetésében, fenntartásában részt vett, azt mind bíróság elé kellett volna állítani és súlyos börtönévekre ítélni. Na ott a sitten lehettek volna nagylegények a volt parancsnokok meg samesz őrmestereik.
Na de várom az ellenérveket, ellenvéleményeket.
válasza:Biztos volt olyan aki ilyeneket is tanult, sőt volt aki ott látott életében először csapból folyó vizet. (A varsói laktanya udvarán állítólag volt egy villamoskocsi, azért, hogy aki még életében nem utazott ilyenen, megtanulja, hogy kell, mielőtt kiengedik a városba.) Ami a tiszteletet illeti, egy volt osztálytársam, aki elég nehéz természettel rendelkezett, mesélte, hogy büntetésből kétszer kellett fogkefével lesikálnia a mosdó csempéit (egyszer oké lett volna, mert a sorkatonák takarítottak), miközben a szülei, akik látogatóba jöttek, vártak rá. Akkor elgondolkodott, azon, hogy összeférhetetlen, nagypofájú, és ezen változtatni akart.
Nekem nem voltak ilyen élményeim, mert én nem honvéd voltam, hanem ún. hallgató, de azt mindenkinek ki kellene ma is próbálni, milyen érzés újra az utcán kint lenni csupán 2 hét laktanyai bezártság után. Egészen másként látja az ember a világot. Ami a bajtársiasságot illeti, el tudom képzelni ott, ahol egymásra vannak utalva az emberek szolgálat közben, nálunk nem tapasztaltam ilyet, mindenki azon mesterkedett, akár a másik kárára is, hogy ne osszák be hétvégi szolgálatba, mert akkor azon a hétvégén nem mehetett haza. És utoljára ott szereztem két barátot, akikkel ugyan nem tartottam a kapcsolatot leszerelés után, de munkahelyeken azóta sem tudtam úgy összebarátkozni senkivel.
Tapasztalatom szerint, aki a seregben fennakadt mindenen, az a civil életben is problémákba ütközött.
De az emberiség elleni bűncselekményt, bár rendhagyó gondolat, nem gondolhatod komolyan.
"Tapasztalatom szerint, aki a seregben fennakadt mindenen, az a civil életben is problémákba ütközött."
Azért ne hasonlítsuk már össze a normális civil életet egy teljesen abnormális, értelmetlen, bezárt állapottal. Köszönőviszonyban sincs vele. Te az életben is úgy beszélsz emberekkel, üvöltve, őrmesteresen, mint a laktanyában volt? Vagy a magánéletben is felmosatod kétszer a szobádat valakivel fogkefével? Hagyjuk már ezt, mintha a sorkatonaság bármiben is követendő példa lenne vagy bármit is megoldott volna. Semmit. Miért nem a profi hadsereget fejlesztették már akkor is, miért nem arra helyezték a hangsúlyt? Akkor lenne presztízse meg tekintélye ma is. De így? A mait nem tudom hogy működik, de a Néphadsereg igenis embertelen volt mindenestül, legalábbis semmi emberi arcát nem mutatta. A te eseted kivétel volt, de akkor miért nem teremtettek olyan feltételeket másutt is az országban? Mert nem az volt a cél, hanem egyébként normális emberek értelmetlen szívatása, megalázása. És igenis, komolyan gondolom azt, hogy ez életellenes bűncselekmény volt és ezt nyilvánosan is hangoztatom anélkül hogy ezért bárki felelősségre vonhatna. Aki ennek működtetésében, fenntartásában bűnösként részt vett, kívánom szenvedjen úgy hosszú ideig, mint akik ezt egyszerű honvédként elszenvedték akkoriban.
válasza:34-es: És akkor mi van? Semmi, barátom. De a lényeg, hogy nincs sorkatonaság és hogy nem is lesz már többet. A mi életünkben biztosan nem.
A másik lényeg pedig, hogy jól elmondhattuk mindketten a magunkét. Ez is valami.
válasza: válasza:Jól van wanderowa... Ha nem is értünk egyet sok mindenben, legalább neked vannak eredeti sztorijaid, amelyek - olvasva őket - valóban megtörténtek, szóval nem kamuztál. De! Ha már itt néhányan az öngyilkossággal kacérkodtak, erre azt mondanám, miért nem azon elmélkedtetek, de jó lenne a fegyverrel a kötsög őrmestert vagy a szemét parancsnokot kidekorálni? Ha meg rendes feletteseid voltak akkor is sz.r volt az a tudat, hogy vágod a centit és mégis lassan telik az idő ott bent.
Azt továbbra is tartom, ha tényleg komolyan vették volna, akkor mindenhol olyan kiképzésben részesítették volna az embert mint téged Debrecenben. Örülj neki hogy szerencséd volt ebben.
Viszont kérdeznék is valamit mert biztos tudod. Mennyire vették komolyan a büntetéseket, miért lehetett hadbíróság elé kerülni és azok mennyire voltak szigorúak? Illetve mi volt ha nem vonultál be vagy nem mentél vissza a kimenődből? Tényleg azonnal megjelent otthonodban a rendőrség (vagy VÁP) és vittek vissza? Vagy ezt, hogy nem vonulnak be/mennek vissza, nem is merték megkockáztatni?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!