Magyarország egyáltalán miért lépett be az első és második világháborúba?

Mindkettő a korabeli jobboldal bűne. A szociáldemokraták már az I. világháború előtt tiltakoztak a háború ellen, amikor már tudva levő volt, hogy háború felé sodródik Európa, a két imperialista tömb rivalizálása és érdekellentétei miatt (gyarmatok). A Habsburgok ellen valóban fellázadhattunk volna, de az uralkodó osztály nagyon is császárhű volt, mentek utánuk.

A nácik annyira lenézték a magyarokat - nyilván, alsóbbrendű fajnak tekintették -, hogy senki nem kérte, hogy lépjünk be. Goebbels a naplójában elképesztően lefitymálóan írt a magyarokról, lustának, szteppei népnek tartotta a magyart, hozzátéve, hogy "majd a háború után elbánunk velük". Az alsóbbrendű fajok kategóriájába tartoztunk az embertelen, beteg eszméjük szerint.

De az ország retardált jobboldali vezetői mindenáron részt akartak venni az oldalukon a háborúban, és szolgalelkű módon a végső bukásig lengették a karjukat. Az ő bűnüknek "köszönhetően" nem korrigálták a trianoni határokat az 1947-es párizsi béke során, sőt, még néhány csallóközi települést is elvesztettünk. Miközben a jugók visszakapták Isztriát, a (cseh)szlovákok elvesztették Kárpátalják, a Románok Besszarábiát (Moldova). Bőven lett volna lehetőség a magyarlakta területek jelentős részének visszacsatolására, de a jobboldali vezetők bűne miatt ez nem történt meg. Hogy mennyire nem tudták, merre hány méter, jól jelzi Horthy teljes fogalmatlansága: amikor Waldbichlban amerikai fogságba esett és letartóztatták, levelek és memorandumok útján a győztes hatalmak több vezető politikusával is megpróbálta felvenni a kapcsolatot. Írt VI. György királynak, Winston Churchill angol miniszterelnöknek és Harry S. Truman amerikai elnöknek. A brit külügyminisztérium C (központi) osztályán ennyit fűztek leveleihez: "Úgy ír, mintha még a magyar nemzet és kormány képviselője volna. Ez természetesen teljes tévhit a részéről." Végig teljes képzavarban volt az öreg, miattuk buktuk a trianoni határok korrekcióját.

Utólag könnyű okosnak lenni, de akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak. Horthy pl. szívesen szövetkezett volna az angolokkal a második vh előtt, de az angolok nem kértek ebből a szövetségből, ergo a németek folytogató karjaiba lökték Magyarországot.

Hasonló okoskodás az is, amikor azt mondjuk, hogy miért harcoltunk a mongollal, törökkel, ahelyett, hogy átengedtük volna őket az országon, hogy megszállják Bécset.

#5#

Bár a kérdés nem a török megszállásra vonatkozik, de történelmi tény, hogy I Ferenc francia király a Habsburgok elleni hadakozásának egyik stratégiai eleme volt a törökökkel kötött megállapodás.

Az 1526-os mohácsi csata körül még a történészek számára is sok a homályos folt, nem csak a konkrét csatát illetően, hanem az azt megelőző, és az azt követő politikai helyzeteket elemezve is.

A törökök a Habsburg birodalom ellen indultak hadba, egyes elemzők szerint Magyarország egyszerűen csak útjukban volt az 1526-os hadjáratnál, igaz a kor legnagyobb hódítói voltak akkoriban az oszmánok, de az a hadjáratuk valóban a megkötött szövetség miatt célzottan a Habsburgok ellen indult.

Rejtély a történészek előtt is, hogy mi értelme volt a hadjáratnak a törökök részéről - Mohácsnál tönkre verték a keresztény sereget, majd némi fosztogatás után kivonultak, és 15 évig vissza sem tértek, igaz akkor berendezkedtek közel 150 évre...

[link]

Az első világháborúhoz vezető úton már évtizedekkel korábban elindult a Monarchia, a kiegyezéssel létre jöttek önálló minisztériumok, de a külügy, hadügy közös minisztérium volt.

Lehetett volna sok minden másképpen, de az kizárt, hogy Ausztria hadba lép, Magyarország meg nem.

A második világháború pedig az elsőt lezáró diktátumok következménye lett, több hibát is fel lehet róni a politikának, de ha elkezdjük a részleteket vizsgálni nem találunk sok választási lehetőséget.

Első Világhàború: Nem létezett Magyarország. Az osztrák megszállók döntöttek a belépésről.

Második Világháború: Horti csak egy bàb volt, Hitler kezében volt sz ország és ő döntött a belépés mellett.

A Habsburgok nagyon sok fronton voltak érdekeltek, többek között a franciák ellen is, a 30 éves háborúban meg konkrétan szinte mindenki ellenük volt, és kellett hol a csehekkel, hol a dánokkal, svédekkel, franciákkal harcolniuk. Nekik a török front csak egy volt a sok közül. Nekik éppen elegendő volt az, hogy tartsák ezt a frontot, sokáig nem volt céljuk Magyarország teljes bekebelezése, elég volt nekik egy puffer zóna az ország nyugati részén, aminek a határai persze folyamatosan hullámoztak, a nagyobb ütközetek, ostromok, hosszabb háborúk - lásd 15 éves háború - közötti portyázások során is. De alapvetően sokáig nem érdekelte őket Magyarország teljes meghódítása, a törököket végig féken tudták tartani.

A törökök is nagyon sok fronton voltak érdekeltek, néha errefelé fordult a figyelmük, de volt, amikor évtizedekig hidegen hagyta őket ez a front. Mohács előtt is már évtizedekig meghosszabbították a békeszerződésüket a magyarokkal, hogy ezen a fronton biztosítsák magukat. Ez volt az ország mázlija egy ideig, hogy lekötötte őket a perzsák elleni háború. Mohács után sokáig nem rendezkedtek be, mert ott volt nekik egy csomó másik hadszíntér. Aztán volt, amikor ide fordult a figyelmük, és egy-egy időszakot erre a frontvonalra szenteltek. 1551-1552-es ostromhullám, vagy az 1564-es ostromhullám, a 15 éves háború, volt, amikor ez a frontvonal volt a prioritás, de volt, amikor egyáltalán nem. A Habsburgokra nagy veszélyt sosem jelentettek, legalábbis Bécsre nem. Egyszer komolyan megpróbálták, és beletört a bicskájuk, ki is hívták a sorsot maguk ellen, a Habsburgok akkor döntöttek úgy, hogy kiűzik őket. És néhány év alatt meg is csinálták.

Az I. világháborúval kapcsolatban igazad van, a két imperialista tömb közötti feszültség már jócskán a háború előtt tapintható volt, már csak egy szikra kellett, egy casus belli. A szociáldemokraták már jóval a háború előtt tiltakoztak a háború felé sodródással szemben. A gyakorlatban szegények lőttek szegényekre, akik egymással semmiféle ellentétben nem álltak, értelmesebb lett volna az uraik ellen fordulni.

A II. világháborúban a jugók azért megmutatták, hogy is kell ezt csinálni. Nyilván hamarabb vált volna így hadszíntérré az ország, de ha a trianoni határok korrigálásáról van szó, valamit valamiért. És még így is lett volna megoldás, hogy ezt elszúrtuk, németek összeomlása és vesszőfutása láttán még időben át kellett volna állni, és akkor lett volna területi korrekció (mint ahogy sok ország esetében volt is). így azonban minden remény odalett, nem csak a kezdetektől tartó nácibarát koncepció volt rossz, de még utána is lett volna lehetőség ezt kijavítani, de időközben is rengeteg hibát vétettek. A brit kapcsolatokról meg annyit, hogy a jugoszláv partizánok is sok segítséget kaptak a britektől, amit mi is megkaptunk volna, ha beleállunk ebbe az irányba. De nem álltunk bele, és ez hiba volt.