Milyen lenne szerintetek Magyarország, ha nem lett volna itt 45 évig kommunizmus, szovjet uralom?

Ennek éppen az ellenkezője történt. 1945-ben a Horthy-rendszer egyik kormánypártja nyerte a választást, bár kétségtelen tény, hogy az emigrációból még nagyon sokan nem tértek haza, ami a következő választásokon már jócskán módosította az erőviszonyokat. De az első választás pont azt mutatta, hogy itt bizony nagyon sokan ragaszkodtak a feudális irányhoz.

Ausztria közelsége teljesen irreleváns, Ausztria most is közel van, mégis ég és föld a két ország szemlélete. Ausztriában a fémipari dolgozók szakszervezete a napokban vívott ki jelentős fizetésemelést. Hol van Magyarország ettől, te jó ég. Nem elsősorban fizetésben, hanem szemléletben. Ausztria mindig is fejlettebb volt Magyarországnál, ezért nem is a fizetésbeli különbség az igazán égető, hanem a szemléletbeli különbség.

Ausztriában számos polgármester a napokban követelést intézett a szövetségi kormány felé, hogy vessenek ki szupergazdag-adót az ingatlanspekulánsokra. Te jó ég, milyen hőbörgés lenne Magyarországon, ha ilyet bárki felvetne. Amikor robbant a hír, hogy Németországban lakások százezreit veszik köztulajdonba ingatlankonszernektől, te jó ég, milyen visítozás ment Magyarországon a komment-szekciókban, hogy jaj szegény milliárdosok, jaj szegény ingatlankonszernek, jaj szegény oligarchák, hát mi lesz most velük, cúnya baloldal, hogy meri bántani szegény szupergazdagokat, akik így most nem fogják tudni pofátlanul lehúzni a hét bőrt a lakosságról... Szemléletbeli különbség, ez elsősorban a probléma. Ami legkevésbé sem a szocializmusra vezethető vissza, ennek éppen az ellenkezője igaz.

Károlyihoz fölösleges visszamenni, egy háború által tönkretett országot örökölt, egy kifacsart citromot. A Tanácsköztársaság 133 nap alatt többet tett, mint az azelőtti rezsimet évszázadok alatt, négy és fél hónapja alatt számos egészségügyi intézkedés került meghozatalra, amelyek közül a legfontosabb az egészségügyi ellátás díjmentessé tétele a lakosság jelentős részének, valamint az iskolaorvosi rendszer kiterjesztése (Tüdőgondozó-alapítás stb). Büszkének kell lennünk arra, hogy általuk Magyarország az első olyan államalakulatok közé került, amely bevezette a 8 órás munkaidőt, akkor még tartottuk a lépést Ausztriával, akik ezt két hónappal azelőtt vezették be. Ezeket a szélsebesen meghozott döntéseket, vívmányokat a Horthy-rendszer persze mind lerombolta, visszajöttek az arisztokraták és a nyomorban tespedés.

A forradalmaink, köztük még a vitatott megítélésű őszirózsás forradalom is, nem arra engednek következtetni hogy ne lett volna igénye a magyar népnek a társadalmi reformokra és fejlődésre. A Horthy rendszerben is tetten érhető a törvényszerű társadalmi és gazdasági fejlodés, még a drasztikusan megváltozott geopolitikai helyzetünk és az 1929-es világválság ellenére is, mert a világ fejlődik. Ezért nem vitatom a 45 utáni fejlődést annak ellenére sem, hogy összességében fenntarthatatlannak és életképtelennek bizonyult.

Az Ausztriával való mai összevetés a szocialista rendszer agymosó, elnyomó, "aki nincs velünk az ellenünk van", "merjünk kicsik lenni", stb politikájából és Aczél György kultúrpolitákájából fakad. Viszonylagos jólét egy fentarthatlan rendszerben. Jóságos Kádár Jani bácsi és állam bácsi megold helyetted mindent is, neked a világról nem kell többet gondolnod mint amit mi gondolunk. Egy tehetetlenné és életképtelenné vált tömeg nézett szembe az elhazudott rendszerváltással.

Arra enged következtetni, hogy voltak emberek, akik szerettek volna változtatni Magyarország mélységes társadalmi elmaradottságán, ezzel szemben azonban a társadalom nagy része mindig feudális "gondolkodású", és ma is az, sőt, ma a helyzet rosszabb.

A Horthy-rendszerben elképesztő ellenszélben szerveződtek a szakszervezetek, a mára teljesen elhallgatott 1930. szeptember 1-i munkástüntetés is, megannyi sztrájkkal, amelyeknek a többsége, mint a csertetői csendőrsortűz vagy az egercsehi bebörtönzések, megtorlással végződött, sokan mégsem adták fel, és amikor eljött a történelmi alkalom, a progresszív erők készen álltak arra, hogy végleg - legalábbis akkor azt gondolták, végleg - leszámoljanak a feudalizmussal.

Ma a helyzet sokkal nehezebb, mert ma az előző rendszerre mutogatva söprik a szőnyeg alá a jelenlegi berendezkedésből fakadó problémákat, ami egy kényelmes eszköz arra, hogy a jelenlegi rendszer, a polgári "demokrácia" mély hibáival ne kelljen szembenézniük.

Ausztria meg pont a "merjünk kicsik lenni"-stratégiát folytatja, ahogy Hollandia is, Belgium is, meg a skandináv országok is. Tudják, hogy kicsik, és nem akarnak nagyobbnak látszani annál, mint amekkorák. Ez egy nagyon nagy bölcsesség és a kicsik számára nyerő stratégia. Dávid győzhet, de ahhoz Dávid eszközeit kell alkalmaznia. Ha Góliátként döngeti a mellét, el fogják cipőzni, ahogy az velünk igen sokszor megtörtént, és a jelenlegi kormány is Góliátként akarja előadni magát, ahelyett, hogy Dávid eszközeit használná.

A magyar társadalom a feudális szolgalelkűsége miatt tehetetlen és képtelen magát alulról megszervezni - az "életképtelenséget" erős túlzás -, és ez pont a Kádár-rendszerben szorult vissza, mert felülről kapott a társadalom közösségi szemléletű impulzusokat. Akkoriban kalákában épültek házak, egy olyan modell révén, ami ma már elképzelhetetlen lenne Magyarországon. Akkor még volt annyi közösségi tudat és kohéziótudat az emberekben, hogy ilyen szenzációs dolgokat véghez tudjanak vinni. Azóta ez a közösségi szellemiség elhalt, ezért tehetetlen a magyar társadalom. Sőt, a polgári "demokrata" jobboldal még próbálja is lúzernek, gyengének beállítani azt, aki közösségi szinten gondolkodik, és közösségi megoldásokat vet fel. Individualista lett a társadalmunk a 32 év kapitalizmus alatt, a baloldali, közösségcentrikus gondolkodás eltűnt, maradt az individualista, szocio-darwinista felfogás.

Számomra az a furcsa, hogy Magyarországon szinte mindenki jobboldali, mégis a kádári mentalitást hibáztatják. Ez számomra is azt támasztja alá, hogy a saját hibáikkal és a saját, elcseszett rendszerük bénaságával nem tudnak szembenézni.

Ajánlom mindenki figyelmébe a portugál szocialista kormány friss törvényét, amellyel a dolgozók jogait szélesítik ki. Magyarországon ilyesmi pont azért nem történhetne meg, mert az emberek anti-kádári mentalitása miatt ma Magyarországon a társadalom messzemenőkig szabályozás-ellenes, nem szereti az államot, így elmaradnak azok a szükséges szabályozások, amelyek a piaci torzulásokat tudnák visszaszorítani. Így az olló inkább nyílik a Nyugat és Magyarország között, előbbi már a radikális munkaidő-csökkentésnél tart, Magyarországon meg éppen ellenkezőleg, túlóratörvényt hoznak, és megfeszítenék azt, aki munkaidő-csökkentésben gondolkodna.

[link]

#42: "aki nincs velünk az ellenünk van", "merjünk kicsik lenni"

Várj, az elsőt Rákosy mondta, Kádár úgy módosította, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van". Nem mindegy.

#45 Ez konkrétan nem igaz, pár napja tettem fel erről kérdést itt ezen az oldalon, mármint az otthoni munka lehetőségének kiterjesztéséről azoknak a dolgozóknak a számára, akiknek a munkaköre lehetővé teszi az otthoni munkavégzést. A többség egyértelműen elutasította a koncepciót, mondván, "majd a piac megoldja". Miközben a szabályozásra szükség lenne, mert sok munkáltató nem adja meg ezt a lehetőséget ezeknek a dolgozóknak. Miközben máshol az az irány, hogy a lehetőségeket minél több ember számár tegyük elérhetővé, Magyarország valóban szabályozás-ellenes, anti-etatista, de ez a munkaidő-csökkentésben is megnyilvánul- Szabályozás-ellenes a magyar társadalom, így azt az utat, amit a Nyugat járt be, Magyarország semmi esetre sem járta volna be, mert más a lakosság mentalitása.

#46 Ez pontosan így van.