A szocializmus béli szakmunkás miliőhöz tényleg hozzá tartozott az a sokat emlegetett "Jóvan az úgy ott rohadjon meg" mentalitás?

Nagyon sok területen több volt a munkás, mint amit az adott munka mrgkívánt volna.

Ez is közrejátszott abban, hogy kialakult a "majd megcsinálja más szemlélet"

Egy esztergályos, marós (stb) munkája könnyen mérhető volt, darabra, minőségre is, ők nem bújhattak ki a munka alól, náluk sokszor az volt a gond, ha nincs munka, nincs pénz.

Az építőiparban, de sok más területen nagyon sok képzetlen munkaerő is volt, ott már sok lébecolót lehetett látni.

Nem voltak jól kiosztva a feladatok, és a kötelező foglalkoztatás miatt sokszor voltak fölöslegesen sokan egy területen.

Gyakori látvány volt, hogy két ember lapátolt, négy meg nézte, vagy egy telephelyen volt 8-10 takarító segédmunkás (mert mást nem lehetett rájuk bízni, de valójában a takarítást sem)

Ebben a közegben az sem szorgoskodott, akinek nem alapvető gondolata volt a lógás, de ki az a hülye, aki fölöslegesen töri magát a semmiért, mikor látja, hogy a többiek csak lébecolnak?

A helyzetet tovább bonyolította, hogy az sem volt ritka, amikor azért állt a munka, mert nem volt mivel dolgozni, nem érkezett meg időben az alapanyag.

Nem volt mindenki lógós, munkakerülő, de a közeg sok helyen arra nevelte a dolgozókat, "ne legyél hülye, a többiek nem csinálják, te miért csinálod"

Szépen kialakult az, hogy 'maszekben" ment a munka, a cégeken belül, aki tehette, nem vitte túlzásba (ahol nem volt teljesítmény norma, minőségi követelmény)

#14: " nem vagyok benne biztos hogy a regiek rosszabb szakik voltak mint a mostaniak."

Bennük még volt "szakmai öntudat" és igényesség. Ma már csak a könnyen megszerezhető pénz számít, pl. csináltattam egy asztalossal, egy előszobaszekrényt amire a lamellás ajtókat készen vettem, de neki kellett lefesteni azokat. Sokára lett kész, azzal indokolta, hogy "pepecs" munka volt a lamellákat lefesteni, és ha tudta volna, el se vállalja (elég "gány" minőségben festette le így is). Még azt is hozzátette, hogy (asztalosként) olyat sem vállalna el, hogy ő készítse el a lamellás ajtót (gondolom nem azért, mert nem tudná, hanem túl sok munka lenne adott pénzért). Brávó, gondoltam, nesze neked szakmai alázat.

Az 1970-ben készült "Én vagyok Jeromos" című film jól bemutatja a kérdésben feltett jelenséget és okait. Persze ez szatíra, ki van sarkítva, mint az alábbi, hasonló témájú filmek is:

Kihajolni veszélyes (1977)

Egészséges erotika (1986)

Hoffi Géza is "vágta" a témát.