Mi a véleményetek arról hogy egyre több ellenzéki költözik el innen?

Ebből is látszik, hogy nincs itt semmi diktatúra: szabadok vagyunk, mindenki oda megy, ahova akar.

Szerintem jót fog tenni a közhangulatnak, ha egyre nagyobb arányban lesznek itt, akik valóban szeretnek itt élni, akiknek fontos a szülőföldjük, akik ezért hajlandóak tenni is érte, nem csak várják a sült galambot.

Ezek a külföldre távozók is hiányozni fognak az országból, pont úgy, mint a régebben távozottak. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy aktív, dolgozó embereket, vagy képzett, értelmes fiatalokat vesztegessünk el.

Teljesen mindegy, hogy a távozóknak milyen politikai nézeteik vannak, ha itthon maradnának, az előnyt jelentene az országnak. Ha viszont eltávoznak, az azt jelenti, hogy Magyarország helyett máshol fognak dolgozni, eredményt létrehozni, adót fizetni, azaz egy másik ország fejlődését és előrehaladását fogják segíteni.

De ahhoz, hogy itt lehessen tartani őket, megfelelő körülményeket, és főleg megfelelő célokat kell adni nekik. Ha nem látnak perspektívát itt Magyarországon, akkor nem lehet visszatartani őket.

"Emlékszem, egyszer apámmal horgászni mentünk, és az ártérbe érve egy olyan szúnyogfelhő vett minket üldözőbe, amit elképzelni se tudtunk volna. Úgy zúgtak, mint egy méhkas. Egy óriási méhkas.

Lehet, nevetségesen hangzik, de annyian voltak, hogy megfutamítottak bennünket. Két ember futott a szúnyogok elől. Este megszámoltuk, és több, mint száz csípés volt rajtam. Viszketett, mint a rosseb.

Tudod, a mikroagesszió pont ilyen. Amikor rád dudálnak az utcán, amikor rádmordul a szomszéd a liftben, amikor tahó kommentet kapsz, amikor pofát vág az eladó.

Senki se fog veled együttérezni egy szúnyogcsípés miatt és normál esetben egy egészséges lelkű ember túl is lép rajta, le is rázza ezeket magáról hamar.

A probléma akkor következik be, amikor felhőben jönnek és zúgnak és csípnek és marnak. Egy tucat mikroagresszió már nem kevés. Száz szúnyogcsípés már nem lebecsülendő.

A nyilvánvaló kellemetlenségen túl az is a probléma ezekkel, hogy amikor felhőben jönnek, eltakarják a napot. És sötét lesz.

Például szervezem ezeket az angliai találkozókat. És nyilván kapom a tahó leveleket és kommenteket - aki az ártérbe megy, számoljon is a szúnyogokkal. Ez ilyen.

Vagy a külföldre költözésben segítő, készületben lévő előadásom kapcsán, a rendkívül kedves és jóindulatú "Ágoston László már költözési tanácsokat osztogat a csalódott balosoknak" címmel ír rólam a Mandiner (aki egyébként pénzt keres azzal, hogy időről időre ellopja a jobb írásaimat "szemlézés" címén).

De egy ponton ezek a felhők eltakarják azokat, akik nem tahók, akik nem rosszindulatúak, akik nem bántanak. A szúnyogok tartós támadásai kifárasztják az idegrendszert.

Én is belefáradtam ezekbe és nincsen veled semmi baj, ha te is. Hatalmas csapda, hogy ha ezek miatt elfut tőled a lelked messze, magad előtt is szégyelled, hiszen ezek csak kicsi csípések csupán...

De összegyűlnek, összeadódnak és a mikronnyi kis mérgek gyilkos dózissá dagadnak, ha nem tudnak kiürülni.

Most megyek, és tovább írom ezt a külföldre költözőknek szóló előadást. Elakadtam vele, mert hatalmas munka és mert felemészti a motivációmat a folyamatos vakarózás.

Megyek, és megkeresem az emberekbe vetett hitemet. Valahogy túl kell látni a szúnyogok felhőjén. Jó lenne azt mondani, hogy "mert süt mögötte a nap", de naiv azért nem vagyok.

De az sem reális, hogy az egész világ vérszívókból álljon."

(Ágoston László)

[link]