József Attila jól látta hogy csak a nemzeti szocializmus képes megteremteni a jólétet a magyar népnek?
József Attila: A nemzeti szocializmus (1933)
A nemzeti szocializmus lobogója alá sorakozó német dolgozók történelmi harca új irányt szab minden ország munkásmozgalmának.
A nemzetközi szociáldemokrácia, amely éppen csak nemzetköziségével nem volt képes a munkájukból élő modern tömegek érdekeinek védelmére, történelmi hivatását a dolgozók szakmai szervezkedésének megindításával befejezte. A nemzetköziség eszméje, amely a kapitalizmus aranykorában, a nemzetközi méretű szabadverseny idején, sokak szemében alkalmasnak mutatkozott az ipari bérmunkások csatasorba állítására, megbukott a valóságos élet mindennapi gyakorlatában.
Megbuktatta a nemzeti érdek, amely éppen a dolgozó tömegek érvényesülésében találta meg legbuzgóbb erőforrásait. Megbuktatta a névlegesen nemzetközi munkásság valóságosan nemzetközi versenye. Ebben a nemzetközi versenyben előbb-utóbb minden ország munkásai rákényszerülnek, hogy egységes nemzeti szervezetekben keressék érdekeik védelmét, jóllehet a múltból átcsent törékeny eszmék babona-hite ideig-óráig még ellenáll a valóságos életből merített nemzeti öntudat kialakulásának.
A haladásnak, a boldogabb jövő felé tartó emberiségnek kikerülhetetlen állomása ez. Miben jelölhető meg az emberiség haladása? Az ember eszközökkel termelő lény, életét munkával újítja meg; munkája örökös küzdelem a létére törő ellenséges természet ellen. E harcban az emberi faj egyre nagyobb megszervezett egységekbe tömörül. A fokról fokra nagyobb szervezett egységek alkotásában rejlik az emberiség haladása. A mi életünkben soron a valóságos nemzeti egységek kialakulása következik, a népek érdekeinek összeforrása elhatárolt nemzeti létük öntudatával.
Az egész emberi faj megszervezése, amelyről a nemzetközi szocialisták álmodoznak, nem képzelhető el anélkül, hogy előzőleg a nemzetekre tagolt emberi faj meg ne alkossa a maga benső nemzeti egységeit, amelyek az eddig látszólag nemzeti, de valójában kapitalista állami szervezeteket, e puszta jogi kereteket, ellátják a nemzeti egységre ébredő dolgozó népek korszerű tartalmával. A magyar munkásosztály, ha érdekeinek védelmében erre a történelem-adta útra lép, a kizsákmányolás ellen irányuló küzdelmeiben bízvást számíthat a dolgozó magyar értelmiség legjobbjainak bensőséges fegyverbarátságára.
válasza:Meglepődnél, de a két világháború közötti időszakban ez a vélemény meglehetősen népszerű volt a sztálinista körökben, amelyek gyakorlatilag Németország és a tőlük keletre lévő országok szélsőbaloldali pártjait kizárólagosan irányították.
Amikor a szpartakista felkelést/forradalmat a szociáldemokraták leverték, azt a legtöbb szocialista és kommunista óriási hátbaszúrásként élte meg. Ez az esemény teljesen meghatározta az elkövetkezendő évtizedek szélsőbalos ideológiáját közép- és kelet-Európában. Ennek, és a bolsevik forradalom sikerességének köszönhetően (ami kiemelt hangsúlyt fektetett a nemzetekre, és az internacionalizmus helyett inter-nacionalizmust, tehát szuverén nemzetek közötti együttműködést hírdetett) minden, ami a szociáldemokratákkal összeköthető volt, tabutéma lett a kommunista körökben. Habár voltak páran (pl. Kautsky vagy Trockíj) akik mind a szociáldemokráciát, mindpedig a marxizmus-leninizmust elutasították, ebben a térségben ők egyáltalán nem képviseltek jelentős erőt.
A marxizmus-leninizmus tanai szerint a legnagyobb ellentmondás a jelenlegi rendszerben az imperializmus, ahol a világot két részre lehet osztani: az imperialista nemzetekre, és az imperializmust elszenvedő rendszerekre. Ebben a világnézetben minden kérdés másodlagos, a legfontosabb, hogy kialakuljon egy nemzeti egység, ami képes az imperializmus ellen küzdeni. Emiatt támogatták a német kommunisták a nácikat a szociáldemokratákkal szemben: ők úgy tekintettek a nácikra, mint egy pszeudo-anti-imperialista nacionalista erőre, míg a szociáldemokratákat "szociálfasisztáknak" hívták (a sztálinista világnézetben a fasizmus kifejezést elsősorban az imperializmus kisegítőire alkalmazták, nem azokra, akik tényleg fasiszták), mert ők a kommunisták szerint az imperialista erőket szolgálták ki.
A német kommunisták mottója holt egyszerű volt: "Hitler után Thälmann, a nácik után mi jövünk!". A történelmi materializmus helytelen alkalmazása alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a kapitalista nácik képtelenek az általuk omladozónak vélt német kapitalizmust életben tartani, miután leválasztják azt a nemzetközi imperialista rendszerről, így elkerülhetetlennek tartották az össznemzeti kommunista forradalmat a Hitler-rezsim bukása után. Így mivel belátták, hogy a weimari rendszerben nincs esélyük egy kommunista forradalomra, amíg az SPD és a különböző liberális-konzervatív erők kezében összpontosult a hatalom, a nácikkal való kollaboráció pragmatikus megoldásnak tűnt.
válasza:Azért ezt a gondolatát József Attila elég gyorsan felülvizsgálta.
Kár próbálkozni, József Attila nem volt náci!
válasza:Hungarista sem volt.
Ahogy #2 leírta a közép-kelet-európai baloldal akkoriban próbálta pozicionálni magát, hogy a sok, egyébként számára elfogadhatatlan politika oldal nézete közül melyiket is tudná támogatni. Elég nagy volt a káosz, pl. ha arra gondolunk, hogy a Mussolini féle fasizmus is balról, szociáldemokrata irányból jött.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!