A szocialista korszakban kik használták egymásra az elvtárs megnevezést?

Sok esetben hivatalos megszólítás volt, de azért nem terjedt ki az élet minden területére. Például "pap elvtárs" vagy "lelkész elvtárs" nem létezett (nyilván). De mondjuk egy iskolai tanévzárón vagy akár úttörő-avatáson se szólították így a megjelenteket "Tisztelt szülők, hozzátartozók, tisztelt avatószülők, tiszelt Kovács elvtárs!" (utóbbi lehetett pl. a megjelent Fontos Ember) Vállalatokon belül is inkább a "kartárs" "kedves kollégák és kolléganők" és hasonló megszólítás dívott, bár bizonyos szint felett - hiszen a vezetői megbízatás íratlan szabálya volt az MSZMP-tagság - az elvtárs volt az alapértelmezett.

Így voltak olyan cégek ("vörös Csepel") ahol az elvtárs volt az alapértelmezett, de mondjuk a Volán taxinál vagy a Gelkánál nem.

Tehát a civil életben a párttagsággal vagy az azzal való feltételezett szimpatizálással állt ez összefüggsében. A fegyveres testületeknél az elvtársazás volt a kanonizált megszólítás, nem csak a munkásőrségnél, de a rendőrségnél, és a honvédségnél is, amit a kötelező sorkatonai szolgálat miatt a legtöbb férfi megtapasztalt. (Pl. elöljáró az ismeretlen katonához:

"-Ön, honvéd elvárs!

-Parancs, Kovács honvéd!

-Lépjen ki!"

Vagy kopasz katona a tiszteshez a szobába való belépéskor:

-"Őrvezető elvtárs, Orsós honvéd kérek engedélyt bent tartózkodni!

-Tartózkodjon!"

4-es nagyon pontosan leírta a lényeget!

1. és 2. színtiszta baromságokat írt, nem is értem, minek szól hozzá az, aki nem élt abban a korban és fogalma sincs arról, amire választ vár a kérdező.

Mindenki.

Gyerek fejjel is ezt hallottam, óvónénim is így szólította aput, hogy Kovács elvtárs, fel kellene szerelni pár fénycsövet, tudna pár embert küldeni a villamos üzemből?

Tényleg ez volt, most olyan fura.

80-as években álltam munkába, még akkor is így volt, pl. bementem a főnökömhöz szabit kérni (pasi, és nem tegeződtünk), akkor X elvtársnak szólítottam, ő is elvtársnőnek szólított.

#5

Azért 1-es és 2-es sem írt hülyeséget egyáltalán.