Ha a holokauszt-áldozatok számának nagyságrendjét kétsébevonni bűncselekmény, akkor magasabbra becsülni is az?

A történelem a tények tudománya. Mi értelme van tudni, hogy a sztálingrádi csatában hányan haltak meg? Nem mindegy, hogy kétmillió vagy négymillió? Nem mindegy. Mint ahogy az sem, hogy mikor kezdődött, mikor ért véget, kik vívták, és a többi.

Az adatok, számok fontos részei a nagy és részletes képnek. Nem mondhatjuk, hogy Sztálingrádnál négymillióan haltak meg, mert akkor nem tudunk vele elszámolni, hogy mikor és hogyan kerültek oda ennyien, miféle fegyverekkel irtották egymást, amiről nem tudunk, s kik voltak azok, akik jó vagy rossz döntéseikkel ezt előidézték. Ez van a számok mögött.

A holokauszt tényeinek ismerete is ezért fontos. Ha erőltetünk egy légből kapott számot - hatmillió, húszmillió, akár százmillió! - azzal meghamisítjuk a történelmet. Nem a nácikat mentjük fel, ha bebizonyítjuk, hogy az a hatmillió csak teszem azt, kétmillió, hanem az esemény lényegét, lefolyását, következményeit tárjuk fel és tisztázzuk.

Édesanyám egész életében szentül állította, hogy 1956-ban, 12 évesen a saját szemével látta, amint az utcánk sarkán egy szovjet harckocsiból agyonlőtték egy iskolatársnőjét. Még részleteket is fel tudott idézni, hogy kenyérért küldték le a sarki közértbe, hogy még oda is intett neki, mielőtt lelőtték, és hogyan csapódott be a gránát, hogyan tűnt el a kislány egyik pillanatról a másikra. Sírva futott haza a nagyapámhoz, s azt mondta, élete végéig nem heveri ki a látványt.

Felnőttként utánanéztem ennek, ugyanis az 1956-os események áldozatainak listája hozzáférhető. Semmilyen kislányt nem lőttek le azon a sarkon. Egy 42 éves teherautósofőr halt meg. Anyám traumája nem volt valódi.

Mi a különbség? Hiszen lőttek, valaki meg is halt, nem? Így van, de nem mindegy. Anyám nem láthatta ezt az eseményt, csak hallhatta. Egyébként is, miért lett volna az utcán, amikor odakint tankok lövöldöznek? Hogy küldték volna le azt az állítólagos másik gyereket kenyérért, talán nyitva volt a bolt, miközben tankcsata dúlt az utcában? Megannyi ostobaság.

Ez a történet ugyanolyan, mint a holokauszt-hamisítás, csak kicsiben. A történelem egy része torz, hamis, és a világ egy meg nem történt tragédia előtt hajbókol. Pontosabban a tragédia megtörtént ugyan, de semmiben nem különbözik más, hasonló tragédiáktól, az indiánok, az örmények, az oroszok vagy akár a magyarok szenvedéseitől. A zsidók nem különlegesek, és nem támaszthatnak különös igényeket erre hivatkozva még nyolcvan évvel később is. A holokauszt nem egyedi hivatkozási pont, miközben más gaztettekről szemérmesen hallgat a világ.

Nos, ezért!

De akkor olyan történész végezze ezt a kutatást, aki nem elfogult, tehát se nem zsidó, se nem neonáci, szélsőjobbos.

Még az jutott eszembe, hogy a jobberek a kurucinfón elolvasnak naponta több cikket a holokausztról, utána meg sírnak, hogy a csapból is az folyik. Közbe nem olyan vészes a helyzet.