Hazánkat miért mindig akkor sodorják katasztrófába, amikor a meglévő rendszer éppen konszolidálódik és viszonylagos gazdasági-politikai prosperitás van?

Úgy tűnik, Magyarországot mindig akkor állítják fejre, amikor éppen nem kéne:

- az 1867-es Kiegyezés után nagy sebességgel elindul az országunk gazdasági fejlődése, a magyarság gyarapodása, aztán jön a világháború, Károlyiék és Kunék dicstelen, rövid kormányzata, Trianon;

- 1920 és a Nagy Gazdasági Világválság után a Horthy-rendszer is konszolidálódik, gyarapszik, fejlődik az ország, rend van és 1938-at követően még a két évtizeddel korábban elvesztett országterületekből is visszakerül hozzánk 80000 km2, aztán jön az újabb világháború, a szovjet megszállás, Rákosiék, 1947-es második Trianon;

- 1956 után a Kádár-korszak is konszolidálódik, egyre puhul a diktatúra, az emberek életminősége egyre jobb lesz, ipari és mezőgazdasági vállalataink ellátják kiváló termékeikkel a belpiacot, de külföldre is szállítanak, a városok lélekszáma növekszik de a falvakban is élhető az élet, a háztájik és a TSZ-ek bőven megtermelik a szükségletet, aztán jön a keleti blokk összeomlása, a rendszerváltás, a tömeges munkanélküliség, leépítések, vadprivatizáció, jövedelmi különbségek megnőnek, stb.

Ennyi kb. mára, ami maradt abból, amit eleink építettek, védtek, amiért küzdöttek: nagyjából semmi.

De miért kell ész nélkül összebarmolni azt, ami azelőtt jó volt? Van, amikor ezt külső erők, idegen hatalmak csinálják velünk, de sokszor a saját vezetőink vezetnek félre minket és a semmiért vagy esetleg a rövid távú haszonért (ami nagyjából úgyis az övék lesz) áldozzák fel a közös jövőnket.

Jöhet még ilyen, vagy már a gödör alján vagyunk? Hiszen most már úgysincs szinte semmink, ami magyar, ami hazai, legfeljebb Orbán Viktor az oligarcháival meg a Fidesz-KDNP-jével, valamint a félkegyelmű ellenzéke. Bár ezeket a kutya sem bánná, ha eltüntetné valami...