Ha elfogulatlanul közelítünk a témához: a Fidesz-kormány mit tett az elmúlt 13 évben a oktatási rendszerért?

Saját magát mindenki elfogulatlannak gondolja :)

Maga a kérdés azt sugallja, hogy tett érte pozitív dolgokat. Ha objektívan akarunk közelíteni, akkor nem ilyen előfeltevéssel közelítünk, hanem hogy szedjük össze az elmúlt 13 év oktatást érintő változásait, és szedjük össze, hogy azok pozitívak vagy negatívak.

Leépítette, tönkretette.

Az első egy fizetett fidesz propagandista. Minden kérdést azonnal megszáll a hazug, nevetséges szövegével.

Egyetértek a #2-vel. És van egy másik módszer is. Vegyük elő az akkori statisztikai évkönyveket, vessük össze az ideiekkel, határozzunk meg egy fontossági sorrendet az adatok között (pl. iskolák felszereltsége, tanári fizetések, tanári megbecsültség, tankönyvek minősége és még számos más, de nemcsak oktatási téma, mert minden mindennel összefügg. Mondjuk a maiból vonjuk ki a 13 évvel ezelőttit. Ha sok a negatív, ne adj isten, mind az, akkor objektíve tudható a válasz. Meg fordított esetben is.

De nincsenek illúzióim, szeretem a recionális megközelítéseket.

Hát nézzük akkor - bár nem pontosan tudom, hogy mik voltak az elmúlt 13 évben, mik korábban. Mondjuk az, hogy Pokorni 2/3-ra faragta le a természettudományos óraszámokat, miközben az összóraszám nőtt (de minimum nem csökkent), az még előtte volt.

"Életpályamodell", majd annak elinflálása, új szabályozók: egy túlbürokratizált rendszer volt, aminek a sok szintje biztosította volna a bérezési rugalmasságot, de a fiatal tehetségeknek nem kedvezett. Nem volt mögötte színvonal-kiegyenlítő szándék sem, tehát hogy "X iskola statisztikái nem túl jók, küldünk oda néhány mesterpedagógust vagy kutatótanárt". Növelte a tanárok munkaterheit, heti óraszámát - alapbérért akár heti 26 óra, miközben amikor én kezdtem a pályát, akkor ez heti 18 volt. Azt az ellentmondást sem oldotta fel, hogy a munkaidő hivatalosan mindenkinek heti 40 óra, de a feladatok nem egyenlőek. Ha komolyan vennénk ezt, akkor a többletfeladatokat, mint az osztályfőnökség, munkaközösség-vezetés nem pénzben, hanem órakedvezménnyel honorálnák. (Van órakedvezmény, de jóval kevesebb, mint a feladatra fordított idő) De a legfőbb baja az volt, hogy nem valósult meg. A béremelés elhúzódott, és a legfőbb előnyét, a kiszámítható, értékálló fizetést kivették azáltal, hogy megszüntették a minimálbérhez kötést, elinflálták a fizetést. Ez önmagában is rossz, de a kormányba vetett bizalmat is súlyosan rombolta. Az, hogy a minimálbér alulról feltölti a bértáblát, fura következményt okozott: a gyakornoknak azért kell vizsgáznia, hogy utána többet dolgozhasson ugyanannyi pénzért. Illetve egyre nőtt az az idő, míg a pályakezdő nem számíthat előrelépésre. Ezzel párhuzamosan a nyugdíjasok foglalkoztatása először kategorikusan tilva volt, majd esetileg engedélyezve, végül általánosan megengedve. Szülői szemmel nézve utóbbi inkább színvonal-csökkenést okozott, amikor az idegileg amortizálódott, gyerekekkel ordítozó tanerő végre nyugdíjba menne, aztán mégsem... De vannak pozitív hozadékok is, az óraadó nyugdíjasok, akik csak alacsony óraszámban, hobbiból tanítanak, és így van idejük olyan dolgokra (kísérletek, vetélkedők, stb.) amire 26 óra mellett nem volt.

Aztán jött a legújabb csavar a történetben, amikor lényegében mindenkinek annyi bért adnak, amennyit nagyon muszály. Mivel semmilyen írott szabálya nincs, ezt az elvet csak sejteni lehet: ha valahol (iskola vagy szakpár) nagyon fogy a tanerő, akkor ott emelni fognak, amúgy meg csak kicsit követjük az inflációt. Pozitívum: végülis valamilyen színvonalon működni fog az oktatás. Negatívum: ez a színvonal a korábbi időszakhoz és más országokhoz képest csökkent.