Mennyire tudták befolyásolni a magyar politikusok a döntést abban a kérdésben, hogy az önkéntes nyugdijpénztárban lévők menjenek-e vagy maradjanak?

Nagyjából-egészében négy réteg van ma Magyarországon: a legszélesebb az, amelyiknek a "vallása" az erős, gondoskodó, kádári állam. Ezek az emberek elsősorban államhívők, aztán utána jön minden egyéb. Ők eleve viszolygással tekintenek mindenre, ami magán, ami nem közös, vagy ami egyéni teljesítmény alapján megy. Utánuk jönnek azok, akiknél nem ennyire súlyos a helyzet, sőt, esetleg nem is szeretik ezt a magyar államközpontúságot, egyszerűen úgy vélik, hogy ez a "biztos". A harmadik csoport, és kérem, ne tagadjuk le a létezésüket, a megfélelmítetteké. Pontosan tudjuk, mi lenne egy közalkalmazottal, ha "kiiratkozna a nemzeti kockázatközösségből". Végül pedig vannak azok, akik vagy nem bíznak az államban, vagy keresnek annyit, hogy nekik ez elvi kérdés lehessen.

Komoly pénzt mernék tenni rá, hogy a 95k maradó közül sokan szdsz-esek, illetve apolitikusak, de azt, hogy mszp szimpatizánsok nagy számban lennének köztük, nem hiszem. Ugyanakkor, el tudom képzelni, hogy olyan, a fideszre szavazó felső-középosztálybeliek is maradtak, akik sose hitték volna, hogy ezt meglépi a kormány.

"Ők eleve viszolygással tekintenek mindenre, ami magán, ami nem közös, vagy ami egyéni teljesítmény alapján megy."

öhm ezt egy kicsit eltúloztad. pártállásra nem mernék ebből következtetni, de valószínűnek tartom ,hogy azok maradtak, akiknek ez így megéri!

Sverdans

A vitakultúra hiánya mellett a másik legsúlyosabb baj, hogy sajnos Mo-n azok vannak abszolút többségben, akik nem csak hogy nem rendelkeznek önállóan elért sikerekkel, vagy a tehetségükkel szerzett ha nem is vagyonnal, de tulajdonnal, hanem eleve gyűlölnek mindent/kritikusan néznek mindenre, ami egyéni teljesítmény alapján megy.

Tisztázzunk valamit, az ÖNKÉNTES nyugdíjpénztár nem az, amiről most dönteni kellett.

Most a 2. pillérről, az úgynevezett "kötelező" (de csak pályakezdőknek, és csak bizonyos évtől pályakezdőknek kötelező) nyugdíjpénztár és az állam között kellett dönteni. Még egy fontos tény, a 2. pillér megmaradt, aki még ezután lesz pályakezdő, 30 éves koráig még mindig dönthet a magánpénztár mellett az állami helyett, ha úgy látja, hogy neki az a jobb hosszú távon, de már nem kötelezően, csak az eddigi tagokat zsarolták meg, akiknek a 2/3-a önként lett pénztártag.

Én maradtam, mert hosszú távon nekem jobb a magánpénztár, annak ellenére, hogy próbáltak lejáratókampányokkal befolyásolni mindenkit, én számoltam, hosszú távon nekem az állam nem fog tudni élhető nyugdíjat adni (még ha változtatnak is a törvényen), öngondoskodásból több jön (ebbe nem csak a 2. pillér tartozik bele esetemben), és ha esetleg mégse élek addig, mert felviszik a nyugdíjkorhatárt (EU-n belül máris emelték), legalább örökölheti az, akit erre méltóbbnak találtam az államnál.

"És mindezek mellett még javasolják az öngondoskodást, amikor a dolgozó ember napi megélhetése kétséges, jópofák."

Akinek kétséges a megélhetése az keveset lop. Ez pedig nem az állam hibája.