Igaz, hogy VII. Kelemen pápa volt a közvetett okozója a Mohácsi vésznek?

Nem. A pápa ebbe nem szólt, mivel nem is szólhatott bele. (Pláne, hogy hülye lett volna bármelyik nemes is - akár pápai parancsra - megöletni magát.)

Sokkal több múlt azon, hogy Szapolyai nem ért oda időben. ... Mert nem is akart valójában. Érdekes módon épp ő lett a király azután. Mik vannak, mi? :)

És persze Lajos halálával kapcsolatban is vannak ellentmondások. Mert ugye nehéz úgy belefulladni egy patakba, ha a testőrök az ember mellett vannak - mégha oly' nagy is az a patak! :)

De egyébként sem lett volna esély ott a győzelemre. A törökök akkor sokkal szervezettebbek voltak, mint a magyar idejétmúlt bandériális gyülevész csürhe. Nem csoda, hogy ekkora veszteségek érték.

Bár én valahogy nem tudom sajnálni, amikor a nemesség pusztult a történelem folyamán. Szerintem őértük nem volt soha kár. Eléggé hátráltató volt már a jelenlétük is a mindenkori Magyarországra nézve; kezdve már az árpádházi királyoktól, egészen a Habsburg időkig. (Emlékezzünk csak a Dózsa féle parasztháborúra, vagy az "Életünket és vérünket" felkiáltásra, amikor is gyakorlatilag megmentették a Habsburg házat. ... És persze nem az ő vérük hullott akkor sem, hanem akkor is a nép vérét ajánlották fel.)

A mindenkori nemesekről a mai magyar társadalom jut eszembe - talán azért is van hányingerem tőlük.

A Pató Pál uras "ráérünk arra még" felfogású emberek; a "másik is azt teszi, én miért ne tegyem" erkölcsi eszme, a mindenkor mindenki ellen lázadozó, ellenszegülő, hőbörgő mentalitás, ami mindig csak aknamunkára képes de szemtől szemben behúzza a fülét-farkát; az állandóan a mellét verő nagyszájúak, akik mikor tenni kellene, akkor soha nincsenek ott; és a hasonlók... Ma is megvan a régi magyar nemesség. Nem genetikailag, nem családfa szempontjából. Hanem azért, mert mára sajnos a magyarok tetemes hányada átvette ezt a magatartást. Tisztelet annak a valóban NAGYON kevés kivételnek. :S