Sokszor hallom mostanában, hogy "Meg kell tanulni dolgozni. " Nade hol?

Ma 14:02

A többit is "eltaláltam"? Azok felett elsiklottál.

Van munka, csak nem akarják végezni. Hiszen minden szemetet összevásárol a nép. KÍNAIT. Ha még onnan is megéri idehozni, akkor itthon mindazt miért nem gyártod?

hehe... ha drágálod a kenyeret, állítsd elő olcsóbban...

Előre szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akiknek nem fog tetszeni a válaszom, de igyekszem józanul megközelíteni a témát. Nem adhatok igazat annak a mondásnak, hogy aki akar az tud dolgozni. Ez ma már nem állja meg a helyét, talán 10 éve még igen, de ma nem! Véleményem szerint országosan (vidéki emberekre is gondolva) az elvárások nem fedhetik a teljesíthetőséget.

Hibás, ha úgy gondolkodunk, hogy van Budapest és vonzáskörzete és a centrum körüli lehetőségekből indulunk ki, azt kivetítjük az egész országra. A helyzet az, hogy van sok jó mérnök, szakmunkás (mesterember) de nem tud ha megfeszül sem annyit dolgozni hivatalosan, hogy abból tisztesen el tudjon tartani egy családot. Tudomásul illene venni, hogy az emberek túlnyomó része nem havi nettó 2-300ezerből él és nincs, nem is lehet tömegesen jelenleg ilyen embereket találni idehaza. Akkor érti meg az ember, hogy milyen lehet mások sorsa, ha a sors "Istene" egy kis bemutatót tart a számára, ahol a szenvedő alany Ő maga. Sokan vesztik el megszokott egzisztenciájukat, életszínvonalukat és a határozott, markáns vélemény nyílvánítás összeborul, mint egy kártyavár. Az erős, karakteres emberből, egy megtört, reménytvesztett embert látni. Találkozattok már ilyennel az ismerettségi környezetetekben? :-(

Talán jobban megállja a helyét az a mondás, hogy aki akar, azt tud dolgozni külföldön és meg is fizetik a munkáját. És ha sokat is kell dolgozni van látszatja és jut belőle az egészségre is meg a családra is. Szerény meglátásom ez, nem kérem, hogy egyetértsenek vele.

Szeretném hozzátenni talán még azt, hogy hosszútávon jóra nem vezet az, ha túlhajszolják a munkaképeseket, mert meg fog ugrani a valódi rokkantak száma. Amikor látom saját szemeimmel ismerőseim között, túlhajszolt munkatempó miatt szívritmus zavarral, szívinfarktussal 20-25 éveseket visznek kórházba, illetve 40 éveseken hajtanak végre szívbillenytyű cserét, felteszem a kérdést? Hol van az ember? Egyáltalán egy pézorientált társadalomban (világban) a Humánus érzések figyelembe vehetőek e?

Célszerű egy kérdést egészében megvizsgálni.