Tulajdonképpen hová tűntek a rendszerváltás után eladott akkor még állami cégek vételárai?

EL-LOP-TÁK ÉS EL-KÓ-TY-A VE-TYÉL-TÉK.

így jó?

"Vagy hogy tudtam szerinted kivitelezni, hogy épp csak ebben az egy évben nem éltem?"

Talán úgy, hogy 89 után születtél. Vagy halhatatlan vagy?

na akkor figyelj és okosodj.

a szocializmus úgy működik, hogy mindenki csinál valamit és ezért cserébe javakat kap az államtól. vagy közvetlenül, mint pl. egészségügy, oktatás, vagy közvetve, azaz pénzt kap, amiből vásárolhat amit akar.

ez úgy lehetséges, hogy a gazdaság egésze, de legalábbis majdnem egésze állami kézben van. azaz a jól működő vállaltok bevétele egyből állami zsebbe kerül, amit aztán állambácsi szépen szétoszt mindenki (emberek, cégek) közt.

azok a vállalatok, amik nem működnek nyereségesen azok is működni tudnak, mert állambácsi a jól működő helyekről beszedett pénzzel támogatja őket.

ennek speciális esete az u.n. gyárkapun belüli munkanélküliség, ami azt jelenti, hogy egy-egy helyen olyan embereket is alkalmaznak, akikre nem is lenne szükség. szépen bemennek reggel a "dolgozóba", lógatják a lábukat, esetlegesen öten csinálják egy munkáját, aztán este szépen hazamennek. a hónap elején meg megkapják szépen a fizetésüket, ami gyakorlatilag annyi, mint azé az emberé, aki végiggürcölte az egész napot. ez így nem túlzottan igazságos, viszont a dolog nálunk egészen jól működött, mert (és ez lesz a fontos), nálunk volt mit vásárolni. nem voltak üresek az üzletek és nem voltak elérhetetlenek az árak.

persze nem volt tökéletes a rendszer, de kismértékű tőkebevonással, azaz némi hitellel, a dolog működött.

aztán jött a rendszerváltás és bajok csőstül.

a privatizáció önmagában sem volt egy sikertörténet. egyrészt sokmindent elkótyavetyéltek, másrészt volt olyan is, amikor eladtak valamit egy versenytársnak, az meg gyorsan bezárta a konkurenciát, de a fő baj nem ez volt.

a fő baj az volt, hogy egyrészt megszünk a pénzek a közvetlen állami zsebbe vándorlása, másrészt ami vállalat megmaradt, az azzal kezdte, hogy megszabadult a gyárkapun belüli munkanélküliségtől.

egyik pillanatról a másikra megjelent egy csomó ember, aki nem kapott többé fizetést, meg hirtelen lecsökkentek az állami bevételek, egészségügyet, oktatást, munkanélküli segélyt sem volt fizetni miből.

félreértés ne essék, a többi szcialista országban pontosan ugyanez ment végbe. a különbség az volt, hogy ott ettől nem változtak gyökeresen a viszonyok. ugyanis nincs lényegi különbség aközött, ha van ugyan pénzed, de nem tudsz érte venni semmit, mert egyszerűen üresek a boltok, ami meg van az olyan mérhetetlenül drága, hogy nem tudod megvenni és aközött, hogy pénzed sincs.

nálunk viszont jól éltek az emberek, ezért állambácsi nem tudta, nem merte a munkanélkülieket magára hagyni. nem tudott mást csinálni, mint felnyomni az adókat a csillagos égbe, hiteleket felvenni, és a privatizációs bevételt is arra költeni, hogy ezek az emberek továbbra is jól élhessenek.

itt most nem csak a cigányokra kell gondolni, hanem szinte mindenkire, szinte példátlan az a visszaosztás, mint ami itt megy. gyed, gyes, iszonyat mennyiségű egyetemista, energia ártámogatás stb. sorolhatnánk napestig.