A magyarok vajon tanultak a múltban elkövetett hibákból?

Nem.

És mivel a liberális fogyasztói társadalomban folyton azt sujkolják belénk, hogy csak a jelen élvezete a fontos és egyáltalán ne gondolkodjunk, ne foglalkozzunk a múlttal, felejtsük el azt, ami mögöttünk van, így valószínűleg nem is fogunk tanulni belőle.

Elsőnek igaza van. Azzal egészíteném ki, hogy bár más megközelítéssel, de a jobbant kollégák tevékenysége és gondolkodásmódja is ugyanezt eredményezi: szerintük meg régen minden frankó volt.

Szóval a lehetőség megvolna a tanulásra, mert hibáztunk éppen eleget. És talán a szándék is megvan sokakban, csak hiányzik egy olyan gondolkodásmód, ami szereti, tiszteli a magyarságot, elfogadja a nemzeti alapú összetartozást, de szembe mer nézni mindennel, ami nem igaz, vagy nem úgy igaz ezen a területen is.

Nem tudom, konkrétan milyen hibákra gondolsz, pontosan kik követték volna el ezeket, továbbá kérdés, hogy Magyarország történelmében mennyi a sorsszerűség, az elkerülhetetlenül bekövetkező esemény valamilyen történelmi "kényszerpálya" miatt.

Magyarország régen elveszítette azt az önálló státuszát, amely nagy birodalmakat jellemez. Mi régen nem írjuk a történelmet, hanem csak maximum lábjegyzetet fűzhetünk a margóra, mások lényegi mondanivalója mellé.

Nehéz valódi hibát találni, vagyis túl könnyű hibának bélyegezni olyan döntéseket, amelyek mögött mái federítetlen kényszerek, idegen politikai nyomás állt, vagy állhatott.

Például a Horthy rendszerben Károlyi még szabadon dönthetett a saját poliikáját illetően, de Horthy a Német Birodalom mellett részben statiszta (ki tudja pontosan mekkora részben) volt. A varsói felkelés leverése, vagy Olaszország német megszállása jelezte előre, hogy Magyarország mire számíthatna abban az esetben, ha Horthy nem "rugalmas"...

Rákosi Mátyás szerepét túljátszó bábu volt, aki a szovjet rendszer éltanulójaként kapta a státuszát. Még buzgón túl is teljesítette gazdái elvárásait, de nem is tehetett volna mást...

Kádár János sokkal kevésbé volt kényszeres, több dologban volt szabadabb a mozgástere, de a "történelmi" döntésekben felülről vezérelt volt.

A Los Angelesi olimpia bojkottjáról például szintén Moszkvában döntöttek. Úgy határoztak, hogy a szocialista tábor "önként" úgy fog határozni, hogy nem mennek el.

Románia, Jugoszlávia mégis ellentétesen döntött, és elment.

A "nagytestvér" "a szemöldökét ráncolta", de 1956 Budapest 1968 Prága megmutatta, hogy komolyabb változásra hogyan reagál a Szovjet Birodalom.

Kevesen tudják, hogy 1988 novemberében még megrendezték a "Barátság 88" hadgyakorlatot, amely szovjet, keletnémet, magyar csapatok együttműködését szimulálta egy közös fellépés esetén. Ez közvetlenül a rendszerváltás előestéjén történt. Csak a szerencsén, és a szovjet változások szerencsés alakulásán múlott, hogy nem a szovjet keményvonalasok kerekedtek felül Moszkvában. Abban az esetben előfordulhatott volna, hogy 1956 hoz hasonlóan lépnek fel a változásokkal szemben az 1989.-es változások idején.

Nehéz politikai hibákról beszéni, amikor a lényeges történelmi kérdéseinkban Mátyás király óta nem dönthettünk szabadon...

Magyarország "két pogány közt van" már évszázadok óta.

Szerintem maximum ebből ha tanultak volna, akkor nem lépünk be a NATO-ba, vagy (és) az EU-ba.

Itt viszont megin új, más típusú kényszerek jelentkeztek...

Sajnos nem sokat tanultunk. Az is nevetséges, hogy a II.VH. idején pont abban az évben tettük le a fegyvert mint a Japán és a Német birodalom.

Később jöttünk rá, hogy a németeknek nincs csodafegyverük mint az olaszok, akik magukat a németek mellett a legfontosabb hatalomnak tartották Európában.