Milyen jövőt szeretnétek a magyarságnak/Magyarországnak?

A 3. birodalom feltámasztása után Magyarország egy jómódú , magas életszínvonalú gazdag ország legyen.

A nép pedig világosodjon fel és felejtsék a rosszindulatot és gyűlölködést.

Kedves Kérdező!

Én csak ugyanazokat szeretném, mint mindenki ebben a nemzetben, évszázadok óta.

- Ne legyünk senki játékszere, legyünk a magunk urai. Ne versengjenek értünk (is) keletről és nyugatról, ne legyünk a nagyhatalmak társasában elfoglalandó mező. Legyünk függetlenek Washingtontól, Moszkvától, Brüsszeltől, de az izraeliektől és a kínaiaktól is. Ne külföldi pénzemberek kezében legyünk, ne spekuláljanak az életünkkel az árfolyam ingadoztatásával, a létszükséges intézmények megvásárlásával, a pénzügyek és a média befolyásolásával, politikai kényszerekkel.

- A másik, ami most számomra az első három legfontosabb között felsorolandó, hogy állítsák meg végre, hogy a cigányság a fejünkre nőjön. Ne adjanak nekik a semmiért segélyt (ez most már megtörtént, közmunkavégzéshez kötik, és a folyósítását is lerövidítették), ne engedjék őket lopni és erőszakoskodni, ha kell legyen rájuk kétszer olyan súlyos az ítélkezés, mert kétszer (sőt!) olyan sűrű a bűnözésük is (itt van az aluljárós eset). Nem érdekel, mit mondanak a jogvédők. Elegem van. Ne engedjék 8-10 gyereket vállalni őket, 14 éves koruktól potyogtatva ki magukból a pulyákat, akikből csak mégtöbb segélyes meg bűnöző lesz, mosdatlanok és büdösek, zajosak, és lassan többségben lesznek, rohamosan szaporodnak. Ha kell, kössék el őket 2 gyerek után. De az is egy megoldás, hogy a családi pótlékot 3 gyerek felett csak adókedvezmény formájában lehessen igényelni! Akkor nem lenne olyan, hogy "mibű vegyek kenyeret, megvan: szülök még egy kölköt!". Egyszerűen állítsák meg ezt a fertőt!

Dózerolják le a telepeket, mint Olaszországban, toloncolják ki őket, mind Kanadában, vagy építsenek köréjük betonfalat, mint Szlovákiában! Bármit, csak oldják meg ezt a lehetetlen szituációt.

- A harmadik, ami nélkül nem érzem Magyarországban maradéktalanul boldognak és elégedettnek magamat, az a határontúli magyarlakta területek. Adják vissza, ami a miénk. Nem mondom, hogy legyen Nagy-Magyarország, mert az szintén igazságtalan lenne. De egy Horthy-korihoz hasonlót már igen. Kerüljenek vissza a kulturális kincseink, váraink, szobraink, kastélyaink, templomaink, kolostoraink, egyetemeink, történelmi emlékhelyeink, amiket 1000 év alatt felépítettünk, mi, nem más, minden a mi kezünk munkáját dicséri, és a mi örökségünk, a mi büszkeségünk, és amiket azóta is mi lakunk, 2-2,5 millió magyar nemzettestvérünk. Minden amellett szól, hogy visszakerüljenek Magyarországba, mind erkölcsi, mind nemzetiségi szempontból, ott egyszerűen semmi sem román, vagy szláv. Hát tűrhetjük, hogy Hunyadi Mátyás szülőházán úgy írjanak a turistáknak, mint: "a nagy román király", vagy Kenyérmezőnél egy tábla hirdesse "a nagy román hős, Kinizsi Pál" győzelmét...? A sírás szélén állok, mikor ezt látom.

Amik rajtuk vannak, magyar épületek, akik lakják, magyar családok. Ennélkül mind nemzeti, mind kulturális értelemben megcsonkított az országunk, és nem vagyunk teljesek.

És amíg ez a természetellenes állapot nem változik (az lehetetlen, hogy Európa legnagyobb nemzeti kisebbségbe tömbben, a határ mellett felsorakozva egységesen elszakítva éljen, ez abnormális helyzet), addig nem lesz béke és rend. Adják hát vissza a földeinket.

Ha tehát a függőségi viszonyunk felszámolását, a cigányság problémájának kikezelését, és a magyarlakta területek visszaállítását éri el valaki, akkor az a kormányzat részemről egy életre lekötelezett engem.

És ez nem rasszizmus, se nem sovinizmus, és nem is nacionalizmus. Ez fentebb mind hazaféltés, és követelés, amiket elkeseredettségemben és természetes vágyam alapján írok.

Hogy ki pontoz le mindezért, az pedig őszintén szólva, nem bír meghatni... Egyáltalán nem.