Csak a magyar emberekre jellemző ez az értelmes gondolkodásmód?
Ugye van egy olyan problémánk, hogy kevés gyermek születik az országban. Amikor valaki felveti, hogy ez így nem jól van, meg kéne oldani a problémát, akkor a legtöbben letámadják azt, aki a bajt meg akarja oldani és egyből azzal jönnek, hogy alacsonyak a bérek, azért alacsony a gyerekvállalási szint, ami rendben is van, mert igaz. De a probléma, hogy onnantól kezdve minden gyűlöletükkel és energiájukkal küzdenek emberünk ellen, ahelyett hogy egyiküknek eszébe jutna, hogy talán inkább a fröcsögés helyett fel kéne vetni a magasabb magyarországi bérekért való kiállást és akkor ki lenne küszöbölve az anyagi akadály, ami útját állja a termékenységi szint növekedésének. De a megoldás helyett sokkal fontosabb nekik, hogy találjanak valami számukra megdönthetetlen érvet, ami alapján lehet küzdeni a másik ember ellen és teljes elvakultsággal nyomathassák a berögzött baromságukat.
A másik kedvencem, amikor a drogokat legalizálni akarók azzal érvelnek, hogy az alkohol és a dohányzás már amúgy is szétcseszi jelenleg is a magyarok egészségét és erre a megoldás csakis az lehet, hogy legalizáljuk a drogokat, hadd tegye még az is. Eszükbe nem jut, hogy a droglegalizáció helyett talán az alkoholizmus és a nikotinizmus ellen kéne küzdeni, hogy minél kevesebb legyen a szenvedélybeteg és minél jobban helyrejöjjenek a dolgok.
Szóval máshol is ennyire divat ez a "félig már úgyis el van cseszve minden, akkor csesszük már el teljesen, oszt lesz, ahogy lesz..." típusú hozzáállás, vagy csak nálunk elterjedt?
válasza: válasza: válasza:Én olcsó kifogásnak tartom anyagiakkal magyarázni a gyermekvállalási kedvet, illetve annak hiányát. "Gyermekünknek meg akarunk adni mindent, de ilyen alacsony a fizetések mellett inkább nem vállalkozunk rá". Jól hangzik? Hát persze. Olyan önzetlen, olyan magasztos, olyan felelősségteljes. És hazug. Lapozzunk vissza történelem könyvünkben pár oldalt, vagy kérdezzük meg nagyszüleinket. Jobban éltek? Nem. Mégis szültek gyereket, nem is egyet. Persze, mint oly sok mindent, ezt is meg lehet magyarázni. Biztos butábbak voltak, vagy felelőtlenebbek. De mivel magyarázzuk Monacót, Szingapúrt, Németországot, Svédországot, Japánt vagy Dél-Koreát ahol nem lehet kifogás az alacsony fizetés, arányaiban mégis kevesebb gyermek születik, mint Magyarországon. És mi a helyzet Afganisztánnal, Indonéziával, Szomáliával, Angolával, Kolumbiával vagy Brazíliával. Ezekben az országokban sincs kolbászból a kerítés, mégis több gyerek születik.
Egy embert sok mindentől megmenthetsz, kivéve önmagától. Tiltsuk meg drogfogyasztás? Jó. Tiltsuk be az alkoholt? Remek. Tiltsuk be a dohányzást? Kiváló. De miért állnánk meg itt? Tiltsunk be minden szenvedélyt. Ne lehessen körmöt rágni, szerencsejátékot játszani, indokolatlanul vásárolgatni vagy enni. És ha már ennyire aggódunk a magyarok egészsége miatt, akkor mostantól járjon mindenki gyalog! Sokkal egészségesebb mint kocsikázni, ráadásul időnk se lesz újabb káros szenvedélyt kitalálni magunknak.
Tisztelt Kérdező! Szerinted melyikünk képviseli a "magyarokra jellemző gondolkodásmódot"? Csak azért mert valaki máshogy gondolkodik egy témáról mint te, még nem biztos hogy "berögzött baromságokat nyomat". (Egyébként szerintem is hülyeség lenne a drogfogyasztást engedélyezni, de nem bújnék olyan álszent érvek mögé, mint mások egészsége miatt érzett aggodalom.)
válasza:Semmi köze nincs a béreknek a születések számához egy-két esettől eltekintve.
Állítom, h ha holnaptól napi 150 lenne a minimálbér akkor se születne több gyerek.
Jó, azt teljes mértékben vágom, hogy alig van köze a bérezéshez. A termékenységet leginkább a társadalom határozza meg, vagyis az, hogy mit gondolnak más emberek. Ha egy társadalomban az az elfogadott, hogy sok gyereke születik egy nőnek, akkor az adott társadalomban élő nő gyereket akar szülni, hogy megfeleljen az elvárásoknak, amit mások támasztanak felé és (érdekes!) ő támaszt saját maga felé, hiszen a nőknél ez egy belső hajtóerő, hogy önmagukkal maximálisan elégedettek akarnak lenni, ez pedig abból ered, hogy mit gondolnak mások (elég csak a divatra gondolni, vagy arra, hogy olyan férfit keresnek, aki a barátnőiknek is megfelel). Igazából ezért van a sok karrierista nő is, hogy bebizonyítsák mindenkinek és maguknak is, hogy ők valakik.
Valamint régen nem súgtak össze az emberek a másik háta mögött, ha 30 évesen már 4-5 gyereke volt szegénysége ellenére, mert akkoriban mindenki azt csinálta, gyereket szült nyomorba, így könnyebb volt elviselni, hogy a legtöbb ismerősöm ugyanígy csinálja, "nem maradok el tőlük divatban".
válasza:Nem is a béreknek van igazán köze hozzá, hanem az egzisztenciának. Régen ha egy gyerek kirepült jóval fiatalabban mint manapság sokkal könnyebben kapott munkát, hitelt, támogatást a saját otthonhoz így neki s állhatott családot alapítani. Manapság egy minimálbér közeli fizetésből számottevő szülői segítség nélkül még 30 évesen se jut el oda, hogy saját háza legyen, amiben gyereket nevelhet(vannak akik persze megpróbálják albérletben majd csak lesz valahogy alapon és sokan be is csődölnek).
Másrészt az is igaz, hogy a mai emberek (átlagban) önzőbbek, többet törődnek magukkal mintsem a gyerekre akarnák fordítani az energiájukat. Tehát azok közül is kevesebben vállalnak, akik megtehetnék.
válasza:Nm csak az egzisztencián múlik. Ahogy írták: a tatárjárás, törökdúlás, világháborúk alatt is születtek csecsemők. Nálunk viszont 30 éve(!) fogy a népesség. Pedig gulyáskommunizmus és vidámbarakk, tudjuk...
A baj forrása ennél mélyebben keresendő. Az individualista felfogás. Az "én még 'élni akarok', nem kell gyerek!", meg "franc se fog házasodni, maradok szingli, nem kötöm le magamat", és különösen nőknél a "nem szülök gyereket, előbb 'karriert' építek" - na ezeknél szorul görcsbe a bokám...
Az átlagos gyerekvállalás már kitolódott 30-35 évesre, mert addig ő "él" (iszik, bulizik, kefél jobbra-balra), meg "karriert épít". Sőt, ma már inkább 40 évesre. Tudom: nehézséget jelent az ideális 3 gyermek bevállalása egy átlagos magyar családban, de hogy valaki 35 évesen szüljön először...? Mi ad több értelmet az életnek, mint az, ha mi magunk életet adunk, megtanítjuk járni, megtanítjuk az édesanyánk nyelvére, és amikor először mondja vele, hogy "szeretlek"? Az élet értelme és célja a családalapítás! De nem, mert maradnak "szinglik", ne legyen felelősség a kapcsolatáért, nem akarnak gyermeket bevállalni, mert azért sem akarnak felelősséget, és általánosságban semmiért...
És az abortuszok! Papp Lajos szívsebész mondta, hogy több abortusz történt, mint ahányan becslések szerint az ezer éves államiságunk alatt a hon védelmében meghaltak. Ráadásul, teszem hozzá én, ők általában már családos emberek voltak, így már a népesség fennmaradásáért tettek, már létrehozták a következő nemzedéket, az ő áldozatuk nem volt gátló tényező a nemzet túlélésében, már élt a következő generáció, míg egy csecsemő abortálása azonnal megszakítja a láncot, utód nélkül...
Jól összefoglalta: szüleink feláldozták magukat, hogy mi jól élhessünk, mi pedig feláldozzuk a gyermekeinket, hogy mi jól élhessünk. Ez a különbség a felfogásunkban. Ahogy írtam: az individualizmus.
A droggal meg ne foglalkozz, valahányszor felmerül a téma, mindig azok állnak ki mellette, és érvelnek a cigivel meg az alkohollal (nem mintha mérhető lenne a drogokkal), akik szeretnek el-elszivogatni egy spanglit. És ezt maguk ismerik el. Minden érv millioszor elhangzott már, és ugyanannyiszor meg is lett cáfolva, nem is kezdek itt most bele újra.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!