Meddig fog még újra és újra előjönni, hogy bárcsak maradt volna Kádár, és elhibázott volt az egész rendszerváltás?

A kérdést az ide érkező némely válasz váltotta ki:

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__434..

Egy diktatúra sosem adja ki önként a kezéből a hatalmat, hacsak arra nincs valamilyen nyomós érv. A Kádár-rendszer fenntarthatatlan volt a továbbiakban, abban a formájában, amiben létezett. Egy korábbi válaszomban ezt már bővebben kifejtettem. Már a '80-as évek elején, közepén elkezdett bomladozni. 

"1982-'83-ban fenyegető valóságként merült fel az ország fizetésképtelensége. Ezt csak a gazdaság 'kézi vezérlésével', súlyos importkorlátozással és pénzpiaci műveletekkel sikerült elhárítani. Az adósságállomány azonban így is már olyan kritikus méreteket öltött - 1988-ra elérte a 18 milliárd dollárt! -, ami béklyóba zárta az egész magyar gazdaságot, akadályozva annak fejlődését, mindenekelőtt a súlyos visszafizetési kötelezettségek (évi 2-3 milliárd dollár) és a hatalmas kamatterhek miatt. 

Az Elnöki Tanács módosította az állami vállalatokról szóló törvényt is. Ennek értelmében új vállalkozási formaként jelent meg a 'kisvállalat', amelynek már nem adhat közvetlen utasítást sem a minisztérium, sem a tanács. A kisvállalattól nem lehetett nem lehetett elvonni eszközeit, de ha veszteséges lett, nem is számíthatott állami segítségre. Azt is lehetővé tette az új rendelet, hogy a vállalatok maguk is alapíthassanak vállalatot - ún. leányvállalatot.  (-> Azaz a piacgazdaság kicsírázódása.)

[...] 

A gazdasági reformok mellett az évtized elején bizonyos óvatos politikai reformokra is sor került. Ennek jegyében született meg a törvény az Alkotmányjogi Tanácsról, mintegy az Alkotmánybíróság elődjéről. 

[...] 

Ugyancsak a korlátozott politikai reformok közé tartozott a választási rendszer reformja. Az 1983: III. törvény értelmében az egyéni választókerületben most már kötelező volt két vagy több jelöltet állítani, vagyis megszűnt az a kényelmes helyzet, hogy a 'hivatalos' jelöltnek nem volt ellenfele. 

[Természetesen ekkor még nem merték nagyon lazára engedni a gyeplőt]: 

A pártállam vezetői azonban ezt a megmérettetést nem vállalták, így számukra létrehozták a 35 fős országos listát. Szabályozták a visszahívás intézményét is, úgy, hogy a választókerület polgárainak tíz százaléka kezdeményezheti azt, és a képviselő visszahívásáról szabályos szavazást kell tartani a kerületben. 

Az új törvény alapján 1985 júniusában tartottak választást Magyarországon. A jelölteket alaposan megválogatták, s mindannyiuknak el kellett fogadnia a Hazafias Népfront választási programját." 

Új Képes Történelem, 9. kötet, A rebellis tartomány, 88-89. oldal. 

1987-től az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletben rögzítette: minden magyar állampolgárnak joga van külföldre utazni, melyet csak kivételes esetben lehet korlátozni. Ehhez világútlevelet kaptak, mely 90 napi külföldön való tartózkodásra szólt. 

"1988 májusában a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletet tartott. Ezen, értékelve a XIII. kongresszus óta eltelt időszak fejleményeit, kénytelenek voltak leszögezni, hogy az akkor kitűzött 'célok nem bizonyultak megalapozottnak'. A legfőbb bajok: csökkent a lakosság életszínvonala, nőtt a külföldi adósság, erősödött az infláció. 

Az országos értekezlet a szocializmus építésének fenntartása mellett foglalt állást, de olyan reformokat hirdetett meg, mint a 'szocialista pluralizmus' meghonosítása, a nyílt parlamenti politizálás igénylése, a gyülekezési jog törvényi szabályozása, az Alkotmánybíróság létrehozása, a választási rendszer továbbfejlesztése - egyelőre az egypártrendszer keretei között -, a népszavazás intézményének honosítása, a munkanélküliség engedélyezése stb." 

U.o.: 90. oldal. 

Ahhoz, hogy a rendszerváltás sikeresen lezajlódjon, Kádár személye, aki az egésznek "ikonja" volt, zavaró tényezőként szerepelt, már rá sem volt szükség, így félreállították. Kádárt elnökké "buktatták", amely tisztség előtte nem is létezett, és gyakorlati jogköre, funkciója alig volt, a tényleges irányítás pedig a miniszterelnökként és pártfőtitkárként egyszemélyben tevékenykedő Grósz Károly által valósult meg. 

"1987-től korlátozottan, majd a következő évben lényegében szabadon engedélyezték, hogy magánszemélyek korlátolt felelősségű társaságokat (Kft.) hozzanak létre. A parlament biztosította a külföldi befektetők teljes védelmét, Grósz Károly pedig már arról beszélt, hogy meg kell engedni, hogy a külföldiek százalékos tulajdonjogot szerezhessenek Magyarországon." 

U.o.: 91. oldal. 

Nem véletlen, hogy az egész rendszerváltás a korábbi politikai garnitúrával ment végbe. A Hazafias Népfront főtitkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is részt vett az ellenzék lakiteleki sátortalálkozójában. Ő mondta ki először azt is, hogy '56 nem ellenforradalom volt - meg is lett az eredménye, az ellenzék őt választotta vezéralakjának, mint aki "megmondja az igazságot". Később az MSZMP utódpártja, az MSZP erősen ágált, hogy köztársasági pozícióba ültesse, ezzel erősítve saját befolyását az "új demokráciában", melyre a népszerűsége miatt volt is esélye... 

És Nagy Imre újratemetése sem véletlenül esett ekkora, szimpátiakeltő píár volt. Abban sem vagyok biztos, hogy csak véletlen egybeesés, hogy rehabilitálásának kihirdetésekor járt körbe a papír a résztvevők között: meghalt Kádár. 

És a legjellemzőbb vonás: az egykori önkéntes pufajkás, a legvéresebb kezű megtorló alakulat vezetéséért '57-ben kitüntetett Horn Gyula, aki később különböző posztokat töltött be, például külügyminiszterként, éppen ő vágta át nagy mosollyal az arcán a kamerák előtt a vasfüggönyt. 

Az egész rendszerváltás egy előre kitervezett, tudatosan véghezvitt folyamat volt. Hogy mennyire tartották kezükben a gyeplőt a volt állampártisok, annak szintje vitatható, de ténye nem tagadható. Ezáltal pedig a rendszerváltás nem egy véletlenszerű esemény, hanem egy, a szükséghelyzet által elhozott folyamat volt. Azután pedig lett végülis belőle, ami lett - és ez már megint csak vita tárgyát képezheti.