Kezdőoldal » Politika » Magyar politika » Meddig fog még újra és újra...

Pro Patria kérdése:

Meddig fog még újra és újra előjönni, hogy bárcsak maradt volna Kádár, és elhibázott volt az egész rendszerváltás?

Figyelt kérdés

A kérdést az ide érkező némely válasz váltotta ki:

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__434..


Egy diktatúra sosem adja ki önként a kezéből a hatalmat, hacsak arra nincs valamilyen nyomós érv. A Kádár-rendszer fenntarthatatlan volt a továbbiakban, abban a formájában, amiben létezett. Egy korábbi válaszomban ezt már bővebben kifejtettem. Már a '80-as évek elején, közepén elkezdett bomladozni. 


"1982-'83-ban fenyegető valóságként merült fel az ország fizetésképtelensége. Ezt csak a gazdaság 'kézi vezérlésével', súlyos importkorlátozással és pénzpiaci műveletekkel sikerült elhárítani. Az adósságállomány azonban így is már olyan kritikus méreteket öltött - 1988-ra elérte a 18 milliárd dollárt! -, ami béklyóba zárta az egész magyar gazdaságot, akadályozva annak fejlődését, mindenekelőtt a súlyos visszafizetési kötelezettségek (évi 2-3 milliárd dollár) és a hatalmas kamatterhek miatt. 

Az Elnöki Tanács módosította az állami vállalatokról szóló törvényt is. Ennek értelmében új vállalkozási formaként jelent meg a 'kisvállalat', amelynek már nem adhat közvetlen utasítást sem a minisztérium, sem a tanács. A kisvállalattól nem lehetett nem lehetett elvonni eszközeit, de ha veszteséges lett, nem is számíthatott állami segítségre. Azt is lehetővé tette az új rendelet, hogy a vállalatok maguk is alapíthassanak vállalatot - ún. leányvállalatot.  (-> Azaz a piacgazdaság kicsírázódása.)

[...] 

A gazdasági reformok mellett az évtized elején bizonyos óvatos politikai reformokra is sor került. Ennek jegyében született meg a törvény az Alkotmányjogi Tanácsról, mintegy az Alkotmánybíróság elődjéről. 

[...] 

Ugyancsak a korlátozott politikai reformok közé tartozott a választási rendszer reformja. Az 1983: III. törvény értelmében az egyéni választókerületben most már kötelező volt két vagy több jelöltet állítani, vagyis megszűnt az a kényelmes helyzet, hogy a 'hivatalos' jelöltnek nem volt ellenfele. 

[Természetesen ekkor még nem merték nagyon lazára engedni a gyeplőt]: 

A pártállam vezetői azonban ezt a megmérettetést nem vállalták, így számukra létrehozták a 35 fős országos listát. Szabályozták a visszahívás intézményét is, úgy, hogy a választókerület polgárainak tíz százaléka kezdeményezheti azt, és a képviselő visszahívásáról szabályos szavazást kell tartani a kerületben. 

Az új törvény alapján 1985 júniusában tartottak választást Magyarországon. A jelölteket alaposan megválogatták, s mindannyiuknak el kellett fogadnia a Hazafias Népfront választási programját." 


Új Képes Történelem, 9. kötet, A rebellis tartomány, 88-89. oldal. 


1987-től az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletben rögzítette: minden magyar állampolgárnak joga van külföldre utazni, melyet csak kivételes esetben lehet korlátozni. Ehhez világútlevelet kaptak, mely 90 napi külföldön való tartózkodásra szólt. 


"1988 májusában a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletet tartott. Ezen, értékelve a XIII. kongresszus óta eltelt időszak fejleményeit, kénytelenek voltak leszögezni, hogy az akkor kitűzött 'célok nem bizonyultak megalapozottnak'. A legfőbb bajok: csökkent a lakosság életszínvonala, nőtt a külföldi adósság, erősödött az infláció. 

Az országos értekezlet a szocializmus építésének fenntartása mellett foglalt állást, de olyan reformokat hirdetett meg, mint a 'szocialista pluralizmus' meghonosítása, a nyílt parlamenti politizálás igénylése, a gyülekezési jog törvényi szabályozása, az Alkotmánybíróság létrehozása, a választási rendszer továbbfejlesztése - egyelőre az egypártrendszer keretei között -, a népszavazás intézményének honosítása, a munkanélküliség engedélyezése stb." 


U.o.: 90. oldal. 


Ahhoz, hogy a rendszerváltás sikeresen lezajlódjon, Kádár személye, aki az egésznek "ikonja" volt, zavaró tényezőként szerepelt, már rá sem volt szükség, így félreállították. Kádárt elnökké "buktatták", amely tisztség előtte nem is létezett, és gyakorlati jogköre, funkciója alig volt, a tényleges irányítás pedig a miniszterelnökként és pártfőtitkárként egyszemélyben tevékenykedő Grósz Károly által valósult meg. 


"1987-től korlátozottan, majd a következő évben lényegében szabadon engedélyezték, hogy magánszemélyek korlátolt felelősségű társaságokat (Kft.) hozzanak létre. A parlament biztosította a külföldi befektetők teljes védelmét, Grósz Károly pedig már arról beszélt, hogy meg kell engedni, hogy a külföldiek százalékos tulajdonjogot szerezhessenek Magyarországon." 


U.o.: 91. oldal. 


Nem véletlen, hogy az egész rendszerváltás a korábbi politikai garnitúrával ment végbe. A Hazafias Népfront főtitkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is részt vett az ellenzék lakiteleki sátortalálkozójában. Ő mondta ki először azt is, hogy '56 nem ellenforradalom volt - meg is lett az eredménye, az ellenzék őt választotta vezéralakjának, mint aki "megmondja az igazságot". Később az MSZMP utódpártja, az MSZP erősen ágált, hogy köztársasági pozícióba ültesse, ezzel erősítve saját befolyását az "új demokráciában", melyre a népszerűsége miatt volt is esélye... 

És Nagy Imre újratemetése sem véletlenül esett ekkora, szimpátiakeltő píár volt. Abban sem vagyok biztos, hogy csak véletlen egybeesés, hogy rehabilitálásának kihirdetésekor járt körbe a papír a résztvevők között: meghalt Kádár. 

És a legjellemzőbb vonás: az egykori önkéntes pufajkás, a legvéresebb kezű megtorló alakulat vezetéséért '57-ben kitüntetett Horn Gyula, aki később különböző posztokat töltött be, például külügyminiszterként, éppen ő vágta át nagy mosollyal az arcán a kamerák előtt a vasfüggönyt. 


Az egész rendszerváltás egy előre kitervezett, tudatosan véghezvitt folyamat volt. Hogy mennyire tartották kezükben a gyeplőt a volt állampártisok, annak szintje vitatható, de ténye nem tagadható. Ezáltal pedig a rendszerváltás nem egy véletlenszerű esemény, hanem egy, a szükséghelyzet által elhozott folyamat volt. Azután pedig lett végülis belőle, ami lett - és ez már megint csak vita tárgyát képezheti.


2013. máj. 16. 00:09
 1/4 anonim ***** válasza:

"mennyire tartották kezükben a gyeplőt a volt állampártisok, annak szintje vitatható, de ténye nem tagadható."

Akkor hogy a fenébe van hogy az MDF nyerte a választásokat? Nehogty már az MSZP vezesse az MDF kormányt!

2013. máj. 16. 00:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 intrepid ***** válasza:

"Azután pedig lett végülis belőle, ami lett - és ez már megint csak vita tárgyát képezheti"

Az majd az Új Képes történelem újabb kötetében lesz ölvasható. Kösz az olvasmányos értekezést, nagyjából én is így láttam eddig, de ez finomított a részleteken. Privát véleményem, hogy ott lett elhibázva, hogy az MDF volt a rendszerváltó kormány. Csak toporgás volt, nem haladtunk semerre. Aki pedig helyben marad, az lemarad.

2013. máj. 16. 00:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:

Kedves első válaszoló!


"Akkor hogy a fenébe van hogy az MDF nyerte a választásokat? Nehogty már az MSZP vezesse az MDF kormányt!"

- Ezért írtam, hogy lehet vitatkozni a mértékéről. De az MSZMP túlélte a rendszerváltást az új országgyűlésben is, és '94-től ismét hatalomba került.


-----------


Kedves Intrepid!


"Az majd az Új Képes történelem újabb kötetében lesz ölvasható."

- Csak kérdés, hogy mikor fogunk tisztán látni az ügyben. A régi korok kutatóinak egyszerűbb a dolga, van néhány, a királyt dicsérő forrás, és megpróbálnak belőle leírást adni az adott történelmi korról (ami vagy igaz, vagy nem - például ismerjük Szent László erényes törvényeit, de hogy a köznapi életre mennyire volt gyakorlati hatásuk, azt már nem). De mivel olyan messzi korok ezek, senkit sem érint ma már, mindenki elfogadja, amit írnak róla.

A közelmúltunk viszont nem ilyen. Egyrészt nagyságrendekkel több - és egymásnak szögesen ellentmondó! - forrás van, több, mint az előző koroké együttvéve. Másrészt ezek megítéléséhez már a mai embereknek is "lesz egy-két szavuk", és kizárt az egységes álláspont.

Nem is tudom, melyik történész mondta: '56 történetének megírását nagyban nehezíti, hogy élnek még, akik ott voltak...


Régen is voltak politikai gyilkosságok, szövevényes hatalmi játszmák, de ezek legfeljebb színesítik a történelmünk lapjait, így pontos felgöngyölítésük nem szükséges (sem a még ma is ismeretlenek kikutatása), a maiak esetében pedig - közelségük okán - lehetőség nincs rá, ha igény lenne is.

Ezért nem jó a legújabb korok történelmét írni. Az mindig érzelmek által befolyásolt, és vannak elemei, amelyeknek távlati hatásait csak később ismerhetjük meg. Ezért kell ülepedni hagyni a dolgot.

Ugyanakkor ennek is van hátránya: elvesznek az esetlegesen még forró nyomok, meghalnak a megkérdezhető személyek.

Nem irigylem jelenkorunk történetének kutatóját...

2013. máj. 16. 00:59
 4/4 anonim ***** válasza:

Érdekes, hogy a sok Kádárista kommunista agitátor hogy elhallgatott ennél a kérdésnél.


http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__kulfoldi-politika__7..

2015. aug. 3. 10:21
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!