Szeirntetek mi hozza el végre az egységet és a boldog, harmonikus életet Magyarországon? Mire kellen összpontosítani?

Semmi.

Mert nem létezik ilyen.

A világ nem rózsaszín habokban úszó mennyország.

Semmi. Ez egy utópisztikus elképzelés.

Az emberek túlságosan különbözők.

"Szeirntetek mi hozza el végre az egységet és a boldog, harmonikus életet Magyarországon?"

Becsapódik egy meteor és minden ember elpusztul. Semmi másban nem látok megoldást a békés, harmonikus életre.

Egy óriási nagy pofon pár millió embernek, hogy felfogják:

A sültgalamb nem létezik, oldd meg a problémáidat magadnak.

Utolsó, te egy paraszt vagy!! Ha valaki segítséget kér, az nálad már nem ember?? Mi lett volna, ha anyukád azt mondja neked, amikor beteg voltál, vagy szaros pelusban mászkáltál, hogy oldd meg magad! Istenem... ilyen emberek még léteznek?

Kérdező! Őszintén? Itt szerintem már semmi sem...

" Utolsó, te egy paraszt vagy!! Ha valaki segítséget kér, az nálad már nem ember?? "

ha a saját rossz döntései miatt jutott oda, hogy segítségre szorul

ÉS

ő maga csak várja a segítséget, de semmit nem tesz magától

akkor IGEN, az már nem ember. Tele a tököm azzal, hogy mindenki nyávog a segítségért, de amikor rákérdezel hogy "figyelj, én segítek, de te mit csináltál eddig hogy magadtól kikerülj a sz*rból?" akkor mi a válasz? "segítséget kértem." Hűhaaa, ilyen emberekkel aztán lesz virágzó társadalom..

Magyarország mindig is egy történelmileg huzatos hely volt, átjárt rajtunk török, tatár, hottentotta...

Meg kellett az embereknek tanulniuk a túlélési technikákat: a bizalmatlanságot, a kétkedést, a hazudozást a cél érdekében. A magyar agyakba, a génekbe ez épült be, a kölcsönös segítség nyújtás, a másik ember boldogulásának elősegítése (hacsak nem a mi kutyánk kölyke) életidegennek számít. Ennek érdekében még a paraszti logikát is megcáfolják. A hatalomhoz (vagy a be-képzelt hatalomhoz húz a magyar, megcsókolja azt a csizmát, amelyik belerúgott. Nem tanult embertársai tragédiájából, visszasírja az életképtelen (önző, egoista, hatalmával visszaélő) rendszer embereit. Sajnos szolga nemzeti beidegződés van az emberek többségében, látható, hogy idegen nemzeti, vagy vallású személyek milyen hamar futnak be karriert ebben az országban, mert mindig mástól, máshonnan várják/várjuk a segítséget.

Pedig: összefogva (mint az árvíz idején) egységet és boldog, harmonikus életet lehetne ebben az országban megélni, csak a szemetet kellene a háttérbe söpörni, a gátlástalan ügyeskedőket hosszú-hosszú répa sor egyelésébe beállítani szép, jellegzetes rabruhában. Meg kellene becsülni a tudást, a képességeket. PL. ne legyen (újra) a honvédelem minisztere olyan ember, aki soha nem volt katona, érdeme csupán annyi volt, hogy nagy betűkkel tudta kimondani az "elvtárs" szót. Mindenkit arra a helyre kell rakni, ahol olyan munkát végezhet, amihez ért!

Hát igen, ha már szóba jöttek az elvtársak...

A legdurvább törésvonal (frontvonal) szerintem a kommunisták és nem kommunisták (itt nem csak nemzeti érzelmű vagy polgári emberek vannak, összetettebb csoport) húzódik.

Amíg a nácizmus elítélt dolog, jelképei be vannak tiltva, a benne résztvevők elítéltek vagy üldözöttek, addig a kommunisták ma is ott ülnek az Országházban. Ez elég durva!

Az úgynevezett jobboldalon lévő emberek elsőszámú problémája ez. Szerintem jogosan, mondom ezt úgy, hogy nem szavazok jobbra se balra. Míg a baloldalon elhessegetik a dolgot, mondván nekik sokkal jobb volt akkor. Józan tiszta ésszel és erkölccsel ez elfogadhatatlan, hiszen ha azt mondom, hogy nekem vagy a családomnak nem volt semmi problémája Hitler alatt ezért én kellemes nosztalgiával és elfogadással gondolok arra a rendszerre az ma teljesen jogosan minden jóérzésű emberben Európában és itthon is felháborodást kelt, ostoba és érzéketlen gondolkodás lenne. És akkor még finom voltam!

De mi a helyzet ez alatt a nagyságrendekkel több áldozatot követelő kommunizmussal? Teljesen elfogadott, sőt Magyarországon a diktatúra vezető rétege a mai napig ott ül az ország élén, az üzleti, kulturális és egyéb közéleti pozíciók élén, de legrosszabb esetben is nem csekély nyugdíjból tengeti életét itthon vagy a francia tengerparton. Ez legalább olyan gusztustalan, erkölcstelen és lehetetlenné teszi egy egészséges társadalom kialakulását.