Te melyikben élnél inkább?

Leginkább egy olyan diktatúrában, ahol nagy a szegénység. De ugye ezt nem választhatom, mert megtiltottad.

Akkor marad a szegény demokrácia.

A demokráciát választanám. Ezért:

1. A fenti diktatúrával az a baj hogy bár jól élsz de sose tudhatod mikor visznek el és milyen koholt vádak alapján. (és hogy túléled e egyáltalán a kalandtúrát) Ergo fogalmad sincs holnap láthatod e még a gyerekeidet vagy se. Azt hogy jogod van e egyáltalán élni felsőbb erők döntenék el ilyen-olyan úton.

2. A valódi(!) demokráciának (ahova Magyarországot még véletlenül se sorolnám) pedig pont az a lényege hogy nem csak egy bizonyos érdekcsoport (párt stb.) diktál a többiek meg le vannak sz@rva hanem a többség érdekeit tartják szem előtt és úgy döntenek (aki vitatkozni akarna erről az inkább nézze meg pl. az ókori athéni demokráciát: vajon miért csak külső erők - a rómaiak - voltak képesek véget vetni neki és miért nem omlott össze belülről). Így aztán ha valahol a többség érdekeit szem előtt tartva döntenek mindenről ott előbb-utóbb jólét lesz (hacsak nem hülyítik a többséget azzal hogy "az a jó nektek nem ez", de az már nem demokrácia!)

Az a két opció amit lehetségesként vázolsz, az teljesen lehetetlen. Nem létezhet semmilyen logika szerint, ahogy a gyakorlatban sem. Az a probléma hogy mi magyarok és úgy általában az ex szoci országok semmit nem tapasztaltak a valódi kapitalizmusból ami Európát jellemezte az 50es évektől a 80as évek közepéig. Ez volt a kapitalizmus aranykora az egyensúlyok majdnem perfekt megvalósulása.

A tőke és a munkaerő szimbiózisban élt és a függőségi viszonyuk a legjobbat hozták ki a társadalmak számára a megvalósulásból. Kb az Amerikai álomhoz hasonlítható.

Ami ma van az nem kapitalizmus, hanem az imperializmus vadkapitalizmusába hajló globális kapitalista megvalósulása. Tévedés ne essék! Nem létezik teljesen szabályozatlan jólét!! Hiszen a szabályozatlanság minden esetben a nagyoknak az erőseknek kedvez, hiszen az ő játékterük nő meg és a kicsik, a nagy nagy átlag lehetőségei arányosan szűkülnek. Ez mára teljesen tapintható, sőt, kifejezetten káros a társadalmakra nézve. A globális kapitalizmus a nagytőke tejhatalmával arányosan közvetve kényszeríti ki a szociáldarvinista elhajlásokat. Persze ez nem lehetséges megoldás csak az opportunizmusa hajtja ebbe az irányba a nagytőkét. Mára már tudja hogy ez a folyamat a fogyasztás végletes visszaesését jelenti, a társadalmak szétesését csoncsolódását, amit nem lesz egyszerű kiheverni és olyan konfliktus helyzetekbe torkolhat amit már bemutatott a történelem. Kérdés hogy képesek vajon azok az emberek józan fejjel és az opportunizmust félretéve gondolkodni akik tehetnek is valamit. Ha nem, az maga a sötét jövő.

A kérdésre válaszolva.

Egy korlátok és szabályozottságok között működő kapitalizmusban élnék szívesen. A neoliberalizmust száműzve egy neo kenynseni doktrína szerinti gazdaságban.

Magát a személyi szabadságot nem látom indokoltan korlátozni, viszont a társadalmak jólétét lehetővé tévő gazdasági szabályokat szükségszerűnek tartanék.

nézze meg pl. az ókori athéni demokráciát: vajon miért csak külső erők - a rómaiak - voltak képesek véget vetni neki és miért nem omlott össze belülről).

Makedónok akkor nyílván véletlenül számolták fel az "athéni demokráciát". Sőt lehet Makedónia nem is létezett. Biztos Philipposz nagy demokrata volt aki észérvekkel meggyőzte az "athénokat" a csatlakozásról. A khairóneiai csata is félreértés volt, demokratikus alapelveken dőlt el és nem kardokkal. Hmpf.